I Love You To The Moon And Never Back (Befejezett)

tizennyolcadik

Louis akkor se tudná visszatartani magát, ha mindennél jobban akarná, még szerencse, hogy eszébe sem jut. Egyből az ágy felé rángatja Harryt, és olyan türelmetlenül cibálja le magáról a pizsamáját, hogy az egyik pillanatban majdnem lezuhan a matrac széléről. Harry csak nevet rajta, egyelőre teljesen felöltözve.

- Vetkőzz már! - tépi a pólója anyagába markolva közelebb magához Harryt.

- Meg se kérdezed, hogy vagyok, miújság, hogy ment az újra természetes gravitációra lépés, semmi? - elégedetlenkedik Harry, de hagyja, hogy Louis lehúzza róla a pólóját, aztán a nadrágját rúgdossa lefelé. Ott már végre megesik a szíve a fiún, és besegít neki, aztán ő is az ágyra mászik.

- Van egy egész napunk beszélgetni minderről - ingatja a fejét Louis, és máris Harry ajkainak esik. Úgy falja őt, mint egy éhező, és hamarosan végre Harry is befejezi a kuncogást. A fiú derekát szorítva húzza magára őt, és Louis végre megérzi Harry éledező erekcióját a hasának nyomódni. - Most azonnal akarlak. Körítések és minden nélkül.

- Dehogyis... - morogja Harry az ajkai közé, aztán maga alá fordítja az ágyon, és már nyúl is az asztal fiókjához, hogy rendesen előkészíthesse a fiút.

- Most már jól vagyok - zihálja Louis csupán percekkel később, mert tényleg úgy érzi, hogy bele fog halni a vágyba, ha Harry nem teszi végre magáévá. Nem teljesen biztos benne, hogy tényleg készen áll, de őszintén nem érdekli. Egy kis fájdalommal igazán meg tud birkózni a nagyobb jó érdekében.

- Shh... - csitítja a férfi, és tovább dolgozik rajta a kezeivel, mert ő nagyon nem bízza a véletlenre. Soha. További hosszú percekig kínozza őt, mire végre felgörgeti magára azt a rohadt óvszert, és Louis megérzi őt a hátsójának nyomódni. Nem hatol be, csak simogatja őt a merevedésével, miközben forró csókokkal fedi be Louis kulcscsontját, nyakát, majd az ajkait is. Akkor nyomul egy lassú, de határozott mozdulattal mélyen Louis-ba, amikor a nyelvük is találkozik egy nedves csókban, Louis pedig megsemmisül. Nem lát mást csak a galaxist maguk körül, a csillagokat, és Harry édes mozdulatait. Olyan, mintha kívülről nézné magukat, ő pedig megállapítja, hogy Harry gyönyörű. A legszebb férfi, akit valaha a hátán hordott a föld, és egyedül az övé. Ezt a mai napig képtelen teljes egészében felfogni.

- Annyira hiányoztál - nyöszörgi Harry nyakába, miközben elfehéredett ujjakkal kapaszkodik a hátába. - Fogalmad sincs...

- Azért... sejtem - válaszolja Harry sóhajtozva, és egy kicsit erőteljesebb csípőmozdulatokra vált, Louis pedig behajlított lábujjakkal, a férfi derekán összekulcsolt lábakkal, nyögve fogadja őket. Ennek ellenére sem lehetne mást mondani, minthogy szeretkeznek. Louis biztos volt benne, hogy durván fogják darabokra szaggatni egymást az első alkalommal, de mégsem így történt. Louis elevenen el tudna égni a szerelmükben, és éppen ezért, az orgazmusa is annyira hirtelen jön erre a gondolatra, annyira váratlanul éri, hogy felfognia is nehéz. Harry hangos nyögései ébresztik rá, mert mindig annyira hangos, amikor megérzi elélvezni Louis-t.

A fiú szinte darabjaira hullik, és megint csak apró pillanatokat sikerül elcsípnie, és azt, ahogy Harry végül a nyakába liheg, apró harapásokkal kínozza édesen, és próbál magához térni.

Amin aztán mindketten felnevetnek, az Louis gyomrának hangos korgása. Természetesen halálosan éhes, mert este se evett nagyon sokat, és ennél sokkal hamarabb szokott kelni, hogy reggelizzen, aztán dolgozni induljon. Ráadásul még szeretkeztek is, amitől mindig megéhezik.

- Hallom, boldog vagy - cukkolja Harry, és finoman belecsíp a hasába. Louis csak hangosan durcázik, amitől Harry mégjobban nevet, aztán olyan forrón, annyi szerelemmel húzza közelebb magához a fiút, hogy beleremeg a lelke. - Szeretlek, Okoska.