I Love You To The Moon And Never Back (Befejezett)

tizenkilencedik

Louis egyet pislant, és máris október vége van, halloween bulira készülnek, mert ő tényleg élvezte azt a partit legutóbb, és amikor Harry beszélt neki erről a házibuliról Marionál, akkor úgy gondolta, nekik is menniük kellene. Sőt, még Olivert is elszállásolta a házukban, hogy magukkal vigyék. Mindenki nagyon lelkes volt, és ez valahogy Louis-t is boldogította.

Most viszont itt vannak, Niall és Harry már a jelmezükben, és egy kicsit talán úgy érzi, berezelt. Vagy inkább valami kellemetlen érzés kerülgeti, mert tudja milyen sokan lesznek ott, és főleg olyanok, akikkel együtt dolgoznak. Pedig a srácok elképesztően néznek ki. Harry Supermannek öltözött, de nem a hagyományos fajta, hanem ahogy ő mondta, a Homokos Superman. A körmeit felváltva kékre, pirosra és sárgára festette, így illik a jelmezéhez, és egy, Louis szerint, elcseszett piros gyöngysort is felvett hozzá, a haját pedig egy csinos kontyban fogta egészen a feje tetejére. Piros, fodros hajgumival.

Niall ugyanakkor David Bowie-nak öltözött, és Louis szerint egészen jól néz ki, felismerhető a jelmeze, és végülis ez a lényeg. Bár Louis mondta, hogy világosabbra kellene festeni a haját, de Niall közölte vele, hogy volt már szőke korábban, de többet nem tervezi festeni a haját.

- Mennyi fehér kell még? - kérdi Oliver, miközben Louis eltökélten fújja a vörös haja egyik oldalára a fehér ideiglenes hajfestéket. - Kezdek szédülni a szagától.

- Már nem olyan nagyon sok - feleli Louis, és tovább színezi a srác tincseit, közben viszont oldalra pillantgat a szerelmére, mert egyébként meglehetősen kurva jól néz ki a jelmezében. Még műizmok is kitüremkednek a mellkasán, pedig már anélkül se egy kis nyeszlett fiúcska. A legjobb mégis a combja, a lábai abban a kék cicanadrágban, ami feszül rajta, és Louis legszívesebben végigtapogatná, vagy megmarkolná.

- Szóval ki is ez a fura, piros-fehér hajú szuperhős, akinek beöltözöl? - néz feléjük Harry, és Niallel együtt kíváncsian várják a választ a fiatalabb fiúktól.

- Todoroki Shoto - jelenti ki büszkén a vörös hajú srác, szinte hitetlenkedve nézve Harry és Niall felé, amiért nem tudják. - Ez egy anime.

- Ó, szóval valamelyik kedvenc mesétek, gyerekek? - nevet Niall a telefonját forgatva az ujjai között, miközben Harry tölt maguknak egy-egy pohár sört.

- Kapd már be! - vág vissza Oliver egyből, amitől pedig Louis-nak kell felnevetnie, mert mindkét idősebb férfi csak vigyorogva huhog, de persze továbbra sem veszik őket véresen komolyan. - Ez nem egy gyerekeknek készült mese, ahogy az animék többsége általában nem az.

- Ha felnőtteknek készül, akkor miért nem film? - vonja fel a szemöldökét Superman is, és erre már Louis válaszol.

- Egyfelől, mert ez a japán kultúra része, másfelől, mert így olyan jeleneteket is tökéletesen kivitelezni tudnak számítógépes technológiákkal, amit filmen ugyanígy sose tudnának, harmadszor pedig... mert ez sokkal jobb így!

- Szóval azt mondjátok, ezek felnőtt mesék?

- Maradjunk annyiban, hogy ezek nem mesék - tromfolja le Harryt a fiatal fiú, de egyből küld is felé egy puszit, mielőtt folytatja. - Animék. Okkal van más neve.

- Világos - forgatja meg a szemét a göndör, aztán Niallre néz. - Kiülünk a kertbe, amíg a gyerekek készülődnek?

- Tegnap este még nem kezeltél gyerekként - kontrázik rá Louis, Harry viszont csak felnevet rajta, és rákacsint.

- És ma este sem foglak - válaszolja, de nem mond többet, csak elhagyják a szobát Niallel, a két fiatalabb pedig kettesben marad.

- Rá kellene venned, hogy belenézzen a sorozatba - szólal meg Oliver csupán néhány másodperccel később. - Tuti teljesen ráfüggne.