I Love You To The Moon And Never Back (Befejezett)

tizenegyedik

Louis megállás nélkül dolgozik. Hol a kötelező munkáin a központban, hol a rakéta projekten, amire Harry vette rá. És amit azóta a beszélgetés óta ő is eszeveszettül akar. Éjszakákat melózik át, amikor éppen nincs semmi ideje napközben, és sokszor Harry az, aki lekapcsolja a villanyt a dolgozószobában, felkapja a hitetlenkedő Louis-t, és miután a szemüvegét óvatosan az asztalra teszi, a srácot az ágyra hajítja. A fiú mindig nagyon nevet ezeken az akciókon, és úgy bújik Harryhez, mintha eggyé akarna válni vele. Így alszanak el. Hetek, sőt hosszú hónapok telnek el így, Louis pedig egyre kimerültebb. Rengeteg akadályba ütközik, már zsákutcák százain van túl, de nem adja fel. Nem is adhatja fel. Harryről van szó. Harry hisz benne. Bízik Louis-ban. Nem is bírná elviselni, ha a férfi csalódna benne.

Harry éppen egy esti futásból ér haza, Louis pedig a kanapé előtt ül a szőnyegen, ahogy terveket pakol egymás mellé. Próbál mindent sokkal jobban átlátni.

- Min agyalsz éppen, Okoska? - kérdezi Harry. Még mindig liheg egy kicsit, és éppen az átizzadt pulóverét dobja az előszoba sarkába, aztán a fülhallgatóját teszi a tükör melletti polcra.

- Azt hiszem, megtaláltam a tökéletes módját annak, hogyan tudom leküzdeni a súlytalanságot - néz fel rá Louis, de a férfi annyira szexi a csillogó bőrével, a csapzott hajával, és azzal, ahogy még mindig szaporábban lélegzik... Képtelen tovább koncentrálni.

- Nagyszerű! - lelkesedik Harry, aztán futólépésben indul az emelet felé. - Lezuhanyzom, és jövök! Alig várom, hogy beszámolj!

Louis-nak szüksége van néhány percre, hogy újra normálisan tudjon lélegezni. Harry mindig túlságosan gyorsan képes elvenni minden eszét.

A férfi nem sokkal azután tér vissza, hogy Louis újra teljesen elmerül a tervekben. Egy tiszta melegítő és póló van rajta, a haja pedig vizes, laza kontyba van fogva a feje tetején. Lehuppan Louis mellé a földre, a fiú viszont azelőtt mászik az ölébe, és csókolja ki belőle a lelket is, mielőtt az egyáltalán megszólalhatna.

- Na, mutasd, mit találtál ki, zsenikém! - vigyorodik el Harry, amikor már percek óta hagyja, hogy Louis felfalja az ajkait.

- Szóval - mászik vissza a fiú a szőnyegre, aztán az egyik rajzra mutat. - Látod ezt a részt az űrhajón? Egy kicsit kibővítettem, így tökéletesen elférne itt egy folyamatosan rotáló, forgó alkatrész, ezzel előidézve egy mesterséges gravitációt - magyarázza, Harry pedig bólogat, és a kezébe veszi a rajzot, amiről Louis beszél. - Tudod, mi a baj ezzel, ugye?

- Néhány hét után beleőrülnénk - feleli Harry, Louis pedig büszkén elmosolyodik. Harry mindig hangoztatja, hogy közel sem olyan okos, mint Louis, de a fiú imádja, hogy Harry sokkal okosabb annál, mint amit gondol magáról. - Elviselhetetlen frusztrációt okozna a belsőfülben. Ezért nem alkalmazunk mesterséges gravitációt az Űrállomáson sem. Fogadjunk, az önelégült képedből kiindulva, azt akarod mondani, hogy kiküszöbölted ezt a problémát.

- Pontosan! - vigyorodik el Louis, és azonnal a kezébe vesz egy tervet, ahol közelről látszik az a bizonyos alkatrész, és számadatok is szerepelnek rajta. - Kiszámoltam, pontosan milyen távolságba kell helyezni a forgót, hogy ne irritálja az emberi szervezetet, de még kifejtsen akkora hatást, hogy ne hülyüljünk bele a súlytalanságba. A testünk sokkal könnyebbnek fog tűnni. Fél kézzel is felemelhetjük a másikat, de a padlón járhatunk, és semmi sem fog lebegni körülöttünk.

- Szóval eléred a gravitációt, de nem lesz száz százalékos, ezért nem ingerli majd a szervezetünk a mesterséges kialakítás - összegzi Harry, Louis pedig büszkén bólogat. - Miért nem csinálják ugyanezt az Űrállomáson?