Szívtelen

14.

- Jaime, figyelsz te rám egyáltalán? – zökkentett ki a gondolataimból Lily bosszús hangja.

- M-mi? – dadogtam, felemelve a fejemet az asztalról.

- Pénteken lesz egy buli, és te eljössz velem. – jelentette ki, lassan már unottan. Ki tudja hányszor ismételhette meg az elmúlt pár percben?

- Kizárt. – ráztam meg a fejem ellenkezve.

- Ne csináld már! – bosszankodott: - Néha neked is ki kell kapcsolódnod.

- Ki szoktam! – ellenkeztem: - Csak olyan dolgokkal, amik tényleg kikapcsolnak, nem egy üvöltő zenével, és részeg tinikkel teli házban, ahol még a saját hangomat sem hallom.

- Kérlek, meg kell tenned értem. – hajolt közel könyörögve, miközben rebegtette a szempilláit, hogy nagyobb hatást érjen el. Kár, hogy az évek alatt immúnis lettem rá.

- Miért olyan fontos? – érdeklődtem kíváncsi tekintettel. Lily soha nem szokott könyörögni, csak ha már tudja, hogy nincs más választása. Ritka alkalom ez a mostani.

- Ryan is ott lesz. – felelte mosolyogva.

- Az úszó kapitány Ryan? Mr. Egoista fasz? – vontam össze a szemöldököm: - Mégis miért számít ez? – kérdeztem fáradtan, véve egy mély levegőt.

- Hé! – szólt rám: - Nem olyan rossz fej, mint hiszed. Mostanában sokat beszélek vele. Kedves srác. – vitatkozott, visszadőlve a székébe, majd folytatta az evést, miközben le sem vette rólam a szemét.

- Az elmúlt évek tapasztalatai nem ezt mutatják. – feleltem egyszerűen.

- Az emberek megváltozhatnak. – vágta rá mogorván.

- Igen? – vontam össze a szemöldökömet, majd az említett srácra mutattam, aki néhány asztallal arrébb, éppen felkapta egy kilencedikes tálcáját, és a földhöz vágta: - Megváltozott?

- E-ez nem jelent semmit. – vágta rá védekezve.

Felsóhajtottam, majd így szóltam: - Még ha ez így is van, nem értem, miért kell nekem is elmennem.

- Mert... - kezdett bele: - Azt mondtam neki, hogy nélküled nem megyek.

Ó, szóval ezért.

- Miért tennék ilyet? – hitetlenkedtem: - Úgyis tudod, hogy a válaszom nem.

Összepréselte az ajkait, majd így felelt: - A kedvemért sem?

A tekintetemet visszafordítottam az ebédemre, miközben adtam magamnak egy kis időt, hogy átgondoljam a dolgot. Elvégre, Lily a legjobb barátom, és bár a bulizást hülyeségnek tartom – egy részem pedig fél is tőle egy kicsit – szeretném támogatni. Főleg most, hogy tudom Ryan Cooper-rel akar találkozni. Nem bízom a srácban.

Felsóhajtottam, végül lazán bólintottam egyet, Lily pedig örömében ugrálni kezdett a székében, majd előkapta a telefonját, és sietve pötyögött rajta valamit, végül így szólt: - Elküldtem a részleteket, és szólta a nénikédnek, hogy véletlenül se engedjen meglógni.

- Majd megnézem, ha visszaszereztem a telefonom. – válaszoltam.

- Mi lett vele? – nézett rám kíváncsian.

- Ms. Remisnél van.

- Miért? – kérdezte tágra nyílt szemekkel.

- Hosszú történet röviden, elkobozta kalkuluson, mert nem rá figyeltem. – sóhajtottam: - Majd utolsó órában mehetek érte.