Szívtelen

22.

- Olyanok lehetnénk, mint Tom és Jerry, Batman és Robin, Sherlock és Watson... - sorolta izgatottan Lily az összes párost, aki eszébe jutott.

- Nem. - állítottam le.

- Jaime... - nézett rám könyörgő szemekkel, és amikor elfordultam tőle, hogy még csak véletlenül se lássam, elém lépett, ezzel megállásra kényszerítve engem: - Halloween van. Ha nem megyünk el csokit gyűjteni, az olyan, mintha megszentségtelenítenénk az ünnepet.

- Nem gondolod, hogy kinőttünk már ezekből? - vontam össze a szemöldököm, mert valljuk be, tizenkilenc évesen el tudok képzelni jobb időtöltést is magamnak, mint házról házra járva csokit kéregetni jelmezbe öltözve.

- Soha. Ismétlem, Jaime Logan, soha nem lehetsz túl idős a csoki gyűjtéshez. - mutatott rám fenyegetően, miközben minden egyes szava után bökött egyet a vállamon.

Lazán megfogtam a kezét, és félre toltam, hogy ne böködjön tovább, majd így feleltem: - Szerintem igen. Szóval találj ki valami mást.

- Annyira unalmas vagy. - nyögött fel bosszúsan, majd előre fordult, folytatva az utat a termek felé.

- Hé! - tettem karba a kezem sértődötten, miközben próbáltam felvenni vele a tempót, mert előre sietett.

- Mivel tavaly nem csináltunk semmit, úgy gondoltam, idén ez változhatna. - érvelt: - És amúgy is kevés időt töltünk együtt! Pedig én vagyok a legjobb barátod.

- Az elmúlt pár hétben minden egyes napot veled töltöttem. - értetlenkedtem.

- Az más... - legyintett.

- Dehogy más. - vágtam rá: - Csak rá akarsz venni, hogy öltözzek be valami hülye jelmezbe, amiben idiótának fogok látszani.

- Hiszen mindig annak látszol. - vágta rá vigyorogva, mire teljes erőmből vállon csaptam: - Áucs. - kiáltott fel.

- Megérdemelted. - vontam vállat.

- Akkor valami más? Amihez nem kell jelmez? - kérdezte reményteli hangon.

- Mire gondoltál? - féltem a választól.

- Buli? - vigyorgott, majd mielőtt újból tiltakozhattam volna, folytatta: - Ha nemet mondasz, akkor beöltözünk. - jelentette ki.

Látva, hogy ebből nem lesz kiút, felsóhajtottam: - Oké. Legyen.

- Te vagy a legjobb. - ölelt át gyorsan: - Akkor vasárnap nálam, és nincs kifogás!

---------------------------------

- Mindenképpen üzenj, ha van valami, és érted megyek. - kezdett bele Rose néni, amikor Lily megjelent az ajtóban, készen arra, hogy elvigyen abba az egész héten emlegetett buliba.

- Ígérem.

- És semmi alkohol! - nézett rám szúrós szemmel.

- Tudom. - nyögtem fel bosszúsan.

- Rendben. - bólintott elégedetten: - Jó szórakozást lányok. Vigyázzatok egymásra! - köszönt el, egy utolsó puszit nyomva az arcomra.

Lily vigyorogva intett neki köszönésképpen, majd mindketten kiléptünk az ajtón: - Még mindig nem hiszem el, hogy rávettél erre. - sóhajtottam fel, miközben végignéztem a Lily által kreált Halloween-i jelmezen, mert mint kiderült, nem érti a nem szót, én pedig túl jó ember vagyok ahhoz, hogy ne tegyem meg a kedvéért. 

- Jó lesz. A múltkorit is élvezted. - felelte, miközben én zsebre tettem az addig kezemben tartott telefonomat, majd mindketten beültünk a kocsiba.