18.

1.7K 82 7
                                    

Bosszúsan nyögtem fel, amikor megszólalt a kora reggeli ébresztő. A felkelő nap narancssárga fénye beszűrődött a redőnyön lévő apró réseken keresztül, ezzel bevilágítva az amúgy még sötét szobát. Minden éjjel nehezen alszom el, és minden reggel szinte alig bírok kikelni az ágyból, de ha teljesen őszinte szeretnék lenni, egy részem mindig várja, hogy végre az iskolában legyek, és kezdetét vegye egy újabb, kiszámíthatatlan történésekkel teli nap. 

Miután szappanos vízzel megmostam az arcomat, és felöltöztem, felkaptam a félig megpakolt táskámat az íróasztalom mellől, majd lesiettem a lépcsőn. A konyhát a frissen főtt kávé illata töltötte be, csak úgy mint minden reggel, Rose néni pedig egy teli bögrét tartott a kezében, és abból szürcsölgetett. 

- Jó reggelt, drágám. - szúrta ki a megérkezésemet, míg én egy, a szemembe lógó hajtincset a fülem mögé tűrtem, majd mellé léptem, és nyomtam egy puszit az arcára.

- Jó reggelt!

- Hogy érzed magad? - kérdezte mosolyogva: - Készen állsz a ma estére? 

Megvártam a válasszal, míg le nem ültem, majd sóhajtva így feleltem: - Még mindig nem hiszem el, hogy elengedsz, teljesen önszántadból. 

Kissé oldalra billentett fejjel, összepréselt ajkakkal nézett maga elé egy pillanatig, majd így szólt: - Tudom, hogy sokszor korlátozlak... - kezdte, mire felhorkantam, ő pedig szúrós pillantást vetett rám, hogy elhallgattasson, és folytatta: - Nem mindig voltam veled fair, viszont mostanában többször is átfutott az a gondolat a fejemben, hogy ezen változtatnom kellene. Ez az utolsó éved a gimiben, szóval... hogyan is fejezzem ki magam... - gondolkodott el: - Adjuk meg a módját.

Elmosolyodtam: - Köszönöm, de nem tudom, hogy ez mennyire jó ötlet. 

- Most még tiltakozol ellene, de ott lesznek veled a barátaid, és biztos vagyok benne, hogy jól fogod érezni magad. - érvelt. 

- Remélem igazad van. - mormoltam. 

Kicsit furcsa érzés, hogy a legtöbb korombeli már annyi mindent megélt, amit ilyenkor meg kell. A bulizás, éjjelig tartó lógás a barátokkal, alkohol és egy éjszakás kalandok. Nekem ez régebben soha nem volt lehetőség, - persze egy része most sem az - ezért egy részem fél az estétől.

Nem sokkal a reggeli rutin befejeztével, Rose néni szokásához híven kitett az iskola előtt, mielőtt elindult volna dolgozni. Már kora reggel is érezhető volt a nap sugarainak szinte már égető melege, ezért alig vártam, hogy belépjek az iskola hűvös falai közé. 

- Hé törpe. - Lily már a szekrényem előtt állt, egyik kezében néhány könyvet fogott, míg szabad kezével kósza hajtincseit igazgatta.

- Jó reggelt. - köszöntem a szememet forgatva, miközben ő félre lépett, én pedig kinyitottam a szekrényt, hogy előpakolhassam a szükséges holmikat.

- Szóval... - kezdett bele: - Arra gondoltam, hogy suli után elmegyünk hozzátok, és felkészülünk. Este pedig mehetünk együtt, és ha úgy van, még Kenzie is jöhet velünk. 

Kenzie nevel hallatán kirázott a hideg, mert eszembe jutott, hogy még mindig nem beszéltem vele: - Jól hangzik. - mormoltam. 

- Még nem mondtad el neki, ugye? - kérdezte Lily, már előre tudva a választ. 

Becsukva a szekrényajtómat, a legjobb barátom felé fordultam, majd így feleltem: - Nem igazán találtam rá alkalmat. 

- Hiszen minden nap találkozol vele, beszélgettek. 

- Tudom. - sóhajtottam fel: - Viszont, akárhányszor mondanék valamit, rám néz a nagy, ártatlan szemeivel, és minden szót belém fojt. 

Csalódottan rázta meg a fejét: - Jay, előbb vagy utóbb el kell neki mondanod, mert ez az egész kezd úgy érződni, mintha talonban tartanád arra az esetre, ha a kis álmod nem jön össze.

SzívtelenDonde viven las historias. Descúbrelo ahora