Szívtelen

33.

Chloe szokásához híven mélyen belemerült az előtte heverő tesztek javításába, ami állítása szerint nem ér rá később, mert rengeteg dolga van így, hogy közeledünk a tanév végéhez. Ezzel ellentétben nekem bőven volt időm arra, amire csak akartam, ami ebben az esetben az volt, hogy elérjem, Chloe rám szentelje a figyelmét. 

- Chloe... - dünnyögtem.

Válaszul csak egy alig hallható hümmögés érkezett. 

- Unatkozom. - folytattam tovább. 

Továbbra sem foglalkozott a létezésemmel, ezért felálltam a székről, majd azt felemelve letettem az övé mellé, és így ültem vissza. Fél szemmel rám pillantott, de továbbra sem szólt egy szót sem, ezért megfogtam a felém eső kezét, és összekulcsoltam az ujjainkat, miközben figyeltem, ahogy dolgozik.

- Mit csinálsz? - kérdezte.

- Nézlek. - vágtam rá.

- Ez elég ijesztően és furán hangzik, nem gondolod? - vonta össze a szemöldökét, végre felém emelve tekintetét. 

Vállat vontam: - Ismersz. Mikor érdekelt ez engem? - vágtam vissza vigyorogva, mire válaszul csak a szemét forgatta, majd egyetértésben bólintott egyet, figyelmét visszafordítva a munkájára: - Most tényleg végig ignorálni fogsz? 

- Dolgozom, Jaime. - felelte fáradtan.

- Akkor hadd segítsek. - ajánlottam fel, miközben elkezdtem piszkálni az ujjait. 

- Azt mondod, szeretnél kalkulus dolgozatokat javítani? - nézett rám nevetve. 

- Oké, talán mégsem jó ötlet. - gondoltam meg magam szinte azonnal. 

- Na ne mondd. - horkant fel. 

- Hé! - szóltam rá: - Azt mondod, nem lennék rá képes? - kérdeztem tettetett bosszúsággal. 

- Tudom, hogy képes lennél rá, ha nagyon akarnád és szánnál időt a tanulásra. - mondta: - Viszont azt is tudom, hogy bármit szívesebben csinálnál, mint ezt. - intett szabad kezével az előtte heverő lapokra. 

- Oké, ez ellen nem tudok érvet felhozni. - feleltem, mire féloldalasan rám vigyorgott.

- Ide hoznád nekem azt a köteg füzetet, kérlek? - mutatott a padok egyikére, amin nagyjából húsz füzet volt.

- Persze. - engedtem el a kezét, majd felkeltem a székről, és átsétáltam a padhoz, majd felkaptam egyet a füzet stósz tetejéről, és kinyitottam azt, hogy bele nézzek: - Mihez kezdesz ezekkel? 

Fáradtan felsóhajtott: - Sajnos nem te vagy az egyetlen, aki nem szokott írni a füzetébe. - jegyezte meg: - Az alsóbb évesek is rászoktak így év végéhez közeledve, ezért leellenőrzöm a füzeteket, és jegyet adok rá. - magyarázta.

Válaszul összevontam a szemöldököm: - Ezzel csak plusz munkát csinálsz magadnak. 

- Tudom. - mormolta: - Viszont legalább a következő években mondhatom nekik azt, hogy ismételjenek a régi füzetből anélkül, hogy mindent előre kellene kezdenem.

- Jó terv. - bólintottam, majd felkaptam a füzeteket, és leraktam Chloe asztalának a szélére, majd még mielőtt visszaültem volna a székre, úgy döntöttem szórakozok egy kicsit. Megálltam mögötte, aztán először az államat a vállára támasztottam, majd az egyik kezemmel félre simítottam az arcába lógó haját, és nyomtam egy puszit először az arcára, aztán az állára, majd végül a nyakára, amikor szájából halk nyögés hallatszott: - Ó. - vigyorodtam el a hang hallatán.