Aurora Stark

2.

A kocsiban üldögéltem az iskola előtt, míg apa égető tekintetét belém véste.

- Este folytatjuk a projektet? - kérdeztem rá sem nézve.

- Nem lehet. Anyádat vacsorázni viszem. Steve-nél töltöd az éjszakát.

- Köszi, hogy elhoztál - adtam egy puszit az arcára, majd elköszönve szálltam ki apa kocsijából, amit már az érkezésünkkor megnéztek.

Nagy levegőt vettem, majd elindultam a suli bejárata felé. Ma sem kerültem el a megnézéseket és a "Szia, leszünk barátok?" kérdést sem.

A szekrényemnél megállva vettem ki az első órához kellő cuccokat, ami kémia volt. A teremhez siettem az elrendezős papírommal együtt, ami segít megtalálni a termeket. A terembe belépve lehajtott fejjel mentem a leghátsó padba, majd leültem. Hamarosan a csengők megszólaltak és a tanár is bejött.

Az óra után felvettem a következő cuccom, majd siettem is a következő terembe. A szekrények mellettem haladtam el, miközben akaratomon kívül is meghallottam egy lány hangját.

- Adjátok vissza! - szólt dühösen. Fekete tincsei némán súrolták a vállát, míg vékony szemüvegkerete segítette látását. Smaragd zöld szemei izzottak a dühtől.

- És ha nem? - nevetett a szőke lány. Tipikus pláza cica.

- Adjátok neki vissza - szálltam be én is, bántott a gondolat, hogy mások csak úgy elsétálnak mellettük, míg jókat nevetnek.

- Mert ha nem? - fordult felém a szőke, miközben felhúzta a szemöldökét.

- Ellentétben veled, ő tanulni szeretne belőle, nem pedig azt, hogy vele játszanak. Add vissza neki! - léptem közelebb.

- Várjunk csak... Te nem Aurora Stark vagy? - képedt el. Na kezdődik. - Figyi, bemutatnál Lokinak?

- Tessék?! Lokinak? Kizárt! Ő egy gyilkos!

- És? - rántotta meg a vállát.

- És? Egy, nem vagyunk barátnők. Kettő, szívesen bemutatlak neki, ha azt szeretnéd, hogy kínok között halj meg.

Mikor a csengő megszólalt, szinte sprinteltem befelé a matek terembe.

***

- Tíz kör futás, utána erősítés! Hajrá - fújt bele a sípjába a testnevelés tanárnő, Andrea.

Mindenki elindult, így én is haladtam velük. Ráérősen futottunk.

- Köszi, hogy megmentettél - jött mellém a folyosón lévő lány. Fekete haját felkötötte, ezért nem lógott a szemébe.

- Ugyan, szívesen segítettem. Rossz lett volna úgy elmenni mellettetek, hogy nem segítek. Aurora vagyok - biccentettem.

- Katy - mosolygott.

- Örülök, hogy megismerhettelek - álltam meg, miután lefutottuk a tíz kört.

- Szintúgy.

- Gyerünk, erősítés - tapsolt a tanár.

***

Lihegve mentem az öltözőbe óra végén. Sietősre fogtam az öltözést, hiszen nem akartam a sok dezodor keverékét szagolni.

- Mit csinálsz délután? - kérdeztem Katy-től, miközben szépen elraktam a ruhámat.

- Edzésre megyek, aztán tanulok - rántotta meg a vállát. - Te?

- Tanulok, meg az egyik barátommal töltök egy kis időt. - Igazat mondtam, hisz Steve a barátom. De a 'kis időt' nem nevezném annak, hisz ma nála alszok.