Aurora Stark

16.

Bökdösésekre keltem fel. Éreztem, ahogyan a lábam elzsibbadtak a kanapén való kényelmetlenül alvó pózomban.

- Hagyd már abba - toltam el a kezét az arcomtól. Nem akarta befejezni, mert rögtön bökdösni kezdett újra. - Ki vagy? - dörzsöltem meg a szemem.

Nincs válasz. Lassan kinyitottam a szemem, majd Loki vészesen közeli arcával találtam magam szembe. Ellöktem magam tőle, így a hátam a kanapé hátának ütközött. Loki csak nyertesen elmosolyodott, majd csatlakozott hozzám a kanapéra.

- Miért aludtál kint? - nézett rám. Emberi öltözet volt rajta. Kifejezetten jól állt neki.

- Elaludtam. Miért? - vettem magamhoz a dobozban maradt pár  szeletet, majd a konyhába mentem, hogy megmelegítsem őket.

- Én akartam itt aludni. Kénytelen voltam a szobádban aludni - jött utánam, majd a konyhapultnak támaszkodott.

- Az én szobámban aludtál? - vettem ki a mikróból a meleg pizzákat, majd Loki felé nyújtottam őket, aki elhúzva a száját újra beszélni kezdett.

- Pff! Hogy tudod még ezt megenni? - tettetett hányást, majd szörnyülködve nézte, ahogy beleharapok a szeletbe.

- Még jó, nem fogom kidobni!

- Szóval a te szobádban aludtam - hangsúlyozta ki a 'szobádban' szót. Célozni akar valamire?

- És?

- És? - ment feljebb pár oktávval a hangja. Még ő van kiakadva? - Egy lány szobájában aludtam, nem a sajátomban. Én nem szoktam ilyet tenni.

- És mit szeretnél, mit tegyek? - tömtem be az utolsó falatot.

- Dicsérj meg.

- Hogy tessék? - nyeltem félre a falatot nevetés közben. - Minek?

- Mert egy lá...

- Jó! - szakítottam félbe. Elmosolyodott, majd kihúzta magát. - Mit is keresel itt pontosan? Nem Asgardban kéne lenned? - kerültem szándékosan a 'megdicsérlek'-et.

- Thor küldött. Mi lesz a dicsérésemmel? - türelmetlenkedett.

- Majd megkapod, ne légy ilyen - tettem a mosogatóba a tányért, majd az emelet felé mentem. - Meddig leszel?

- Egész nap itt leszek - vigyorodott el. - Az agyadra fogok menni, de nem baj.

- Rendben. Készülj, tíz perc múlva a kondiban találkozunk.

- Minek? - ordította utánam. Nem válaszoltam. Megdolgoztatjuk egy kicsit.

Miután elkészülve a földszintre értem nem találtam senkit. Loki talán visszament volna? Mielőtt a kondiba mehettem volna, egy puha, de mégis erős dolgot vágtak hozzám. Erősen.

- Loki! - fordultam hátra idegesen. Vigyora azonnal le olvadt az arcáról, majd hátrálni kezdett. Ilyen sem volt még. Loki félne? Magamban egy jót nevettem.

- Figyelj, az csak egy párna volt - nevetett. Felvettem a párnát, majd hozzávágtam. Hosszú haja azonnal kócos lett, amitől dühbe jött.

- Kócos. Egy az új beceneved. Kócos!

Rohanni kezdett felém, amitől én a konyhába rohantam. Mint két gyerek. Én nevettem, ő mérges volt. A konyhasziget körül fogócskáztunk.

- Ezt megbánod. Nem játszhatsz egy istennel!

Kikerülve futottam a lift felé, majd nyomogattam a gombot. Loki vészesen közeledett felém, majd amint egy méter volt köztünk felkapott a vállára. Nevetve ütögettem a hátát, majd meglepetésemre kinyílt a lift ajtaja és Steve lépett ki belőle.