Aurora Stark

3.

Steve-t követve mentem az egyik ajtós szobába, amelyben még sosem jártam. Steve nem engedte. Felkapcsolta a szoba lámpáját, így elém tárult a sok évig eldugott szoba.

Csupán csak egy villanykörte lógott le a plafonból. A körte sok fényt adott, így jobban szemügyre vehettem a dobozokon lévő írásokat. A szoba közepén volt egy asztal, a falakra pedig fel volt tolva kettő polcos szekrény. Tele volt régi emlékekkel. Lassan sétáltam beljebb a szobába. A polcokon lévő tárgyak Steve korából származtak. Ott volt a naplója és a régi pajzsa. Sok kép foglalt még helyet, de a sok közül kiszúrtam egyet. Steve állt rajta. Vékony volt, mint egy beteg gyermek. Kezembe vettem a régi fényképet, majd jobban szemügyre vettem.

- Gyere, ezt akartam megmutatni - biccentett a fejével az egyik doboz felé. Turkálni kezdett a dobozban, melyre az én becenevem állt: Rora. Elmosolyodtam. Mindig így hívott kiskoromban. A kezemben fogott képet elraktam a zsebembe, majd a férfi mellé sétáltam.

- Ezt kerestem - vett ki egy kazettát a dobozból.

- Ez mi? - kérdeztem a kezében tartott tárgyra mutatva.

- Kazetta.

- Azt tudom. De mi van rajta?

- Megnézzük? - válaszként bólintottam. - Gyere - biccentett az ajtó felé. Kiment a szobából és hallottam ahogy a kazettát berakja a megfelelő helyre.

A doboz tartalmát kezdtem el nézni. Kicsi képek rólam és némelyiken még Steve is rajta volt. A régi hercegnős babám és az apától kapott első csavarhúzóm.

- Rora? Jössz? - hallottam meg Steve hangját, mely a nappali felől jött. Szívem kihagyott egy ütemet a megszólítást hallva. Csak én lehetek olyan hülye, hogy a gyermekkori legjobb barátjába szeret bele, aki sokkal idősebb nála. Sokkal...

- Megyek - válaszoltam.

Kimentem a szobából, lekapcsoltam a villanyt és az ajtót is bezártam. Túl sok emlék, túl sok... A nappaliban várakozó Stevere néztem, aki majd' szét csattant a boldogságtól. A kanapéra dőltem, mire elindította a kazetta tartalmát.

- Szia Aurora! - integetett apa. A kép egy kicsit szakadozott. - Ez a kazetta a te kiskori videóiddal lesz tele. Nagyon szeretlek! - nyomta ki a videót.

Igen... apával megvolt az a kapcsolatunk, amely kevés apa-lánya között megvan. Sokan nem néznék ki a híres Tony Stark-ból, hogy ilyen kapcsolata van a már felnőtt lányával. Sok időt töltöttem vele, ha Steve éppen nem ért rá. Ha viszont egyikük sem volt itthon, maradt Happy a sofőr és anya.

A képkockák tovább folytatódtak, de most más volt a képen. Steve ült a kanapénak támaszkodva ölében egy apró kislánnyal.

- Rora - gügyögte aranyosan. Ez én voltam. Apró kezemmel fogtam meg a mutató ujját, míg nevetve figyeltem, ahogy a kamera filmezik engem.

- Na jó! Elég volt. Én is akarok vele játszani - Natasha hangját bármikor felismertem. - Cserélünk!

- Még nem végeztem - fordult felé Steve.

- Nem érdekel - csattant fel Nat, melyen egy jót kacagtam.

- Rendben - sóhajtott Steve. - Nagyon szeretlek, Rora! Bármi áron megóvlak életed végéig - mondta Steve rám nézve. Nagy szemeim rá vezettem, majd kacagni kezdtem. - Egy nap majd megérted... - adott át Natashanak.

Óvatosan pillantottam Steve felé. Halvány piros orcákkal fordult vissza felém. Elmosolyodtam, ahogy aranyosan reagált a tizenöt évvel ezelőtti megjegyzésére.

Lassan mentem közelebb hozzá, majd hozzábújtam.

- Tényleg megvédesz majd engem egész életemben? - kérdeztem suttogva.

- Örökké megvédelek, Rora - simította kezét a fejemre, majd hajammal kezdett el játszadozni.

A kazetta tovább ment, így a harmadik születésnapom volt a tévén. Boldogan bontogattam az ajándékaimat, amiket kaptam. Felkuncogtam, mikor megkaptam a nyilamat Clinttől. Túl nagy volt még akkor, de most tökéletes. Clint tanít engem hét éves korom óta. Apa persze ennek nem örült, de később picit elfogadta.

Még láthattam az első apával való szerelésem és az első ijjászat órámat, de többet nem, Steve elküldött tusolni. Szerinte késő van.

A zuhany alatt álltam és engedtem magamra a vizet, miközben egyenesen magam elé meredtem. A szürke csepmét néztem és a márvány mintákból próbáltam kivenni egy mintát. Akárhogy fordítottam a fejem egy alakot sem láttam.

A tusfürdőért nyúltam, majd a kezembe nyomtam egy keveset és beledörzsöltem a bőrömbe. Halk kopogást hallottam az ajtón.

- Minden rendben? - hallottam meg Steve aggódó hangját.

- Igen - válaszoltam.

Leöblítettem magam, majd egy törölközőt magamra tekerve léptem ki a kabinból. A tükörbe néztem, amelyből egy fáradt lány nézett vissza rám. Sóhajtva nyitottam ki az ajtót, majd a táskámért mentem. Miután megbizonyosodtam arról, hogy Steve nem tartózkodik a szobájában, gyorsan bementem és magamra vettem a pizsamám.

Hallottam a szomszéd szobából a víz csobogását. Steve zuhanyzik. A telefonomat elővéve nyitottam meg az újonnan kapott üzenetem. Apa.

Szia, kis ijjászom! Holnap bulit tartok a Toronyban, örülnék ha te is ott lennél és nem pedig Clinttel céloznátok a célpontokat! Bejelentésem lesz! Legyél ott, kérlek! - A mindenki által imádott Tony Stark

Elnevettem magam, majd megforgattam a szemem. Milyen bejelentés? Zárkattanás, majd a szemét dörzsölő, pizsamában lévő Steve lép be a szobába.

- Jönnél aludni? - kérdeztem. Felálltam az ágyról, majd az ajtó felé mentem. Steve értetlenül pillantott le rám, majd bal kezét az ajtónak támasztotta, így képtelen voltam kimenni.

- Hova mész? - értetlenkedett.

- A nappaliba.

- Itt alszol, nem rémlik? - fordított meg, majd az ágy felé kezdett el tolni. Lehúzta a takarót, majd fejével az ágyra biccentett.

Megforgattam a szemem, majd bemásztam az ágyba. Steve lekapcsolta a villanyt és lassan be bújt mellém.

- Szép álmokat, Rora - suttogta, miközben homlokon csókolt.

- Neked is, Rogers - viszonoztam tettét. Betakaróztam, majd Steve felé fordulva hunytam le a szemem.

Halk szuszogása megnyugtatott. Ezt hallgatva merültem az álmomba.