Aurora Stark

12.

Négy évvel később

Ma töltöttem be a huszonkettőt. Egyedül voltam. Egyedül a lakásban, előttem egy tortával. Nem, nem hagytak el apámék. Bevetésre mentek, így nem tudtak eljönni. Na de mi is történt négy év alatt?

Miután leérettségiztem a suliban, munkát kerestem. Egy reggelizőben dolgoztam. Csendes volt, nem sokan jártak be. De miután fegyveres emberek jöttek be, és pénzt kértek, ott abban a pillanatban minden megváltozott. A kedves főnökömet megsebezték. Szinte a második anyám volt. A férfiakra támadtam egy serpenyővel, mint Aranyhaj. Miután végeztem velük - nem, nem öltem meg őket - kijött a S.H.I.E.L.D.S. a férfiakért. Állást ajánlott egy bizonyonos Nick Fury. Nagy nehezen, de belementem. Elvégeztem a kiképzést, és mai napig ott szolgálok.

Steve? Őszintén fogalmam sincs mi van vele. Utoljára tizenhét évesen láttam, amikor veszekedtünk. Ma láttam volna, de nem lehetett. A bevetés közbe szólt. Telefonon sem tartottuk a kapcsolatot. Megszűnt létezni a kapcsolatunk. Én nem kerestem őt, ő nem keresett engem.

Katy-vel tartom a kapcsolatot, hisz ő is a S.H.I.E.L.D.S -nél kapott állást. Nemrég jött.

Párkapcsolat? Hagyjuk is. Egy barátom volt csak, Jeremy. Kettő évig bírtuk, aztán rajtakaptam egy lánnyal a szobánkban. Mesés volt. Egy hosszú, fárasztó nap után haza esel, aztán látod, hogy a pasid egy másik nővel van. Őszintén nem tudom miért hozta fel őt. Úgy nézett ki, mint Whitney, Steve barátnője.

Morgan, a hugom segít apának, amíg én távol vagyok. Sokszor küld anya róluk képet, hogy Morgan tartja a lámpát, míg apa szerel. Mosolyogva gondoltam vissza ezekre.

A gondolataimból a telefonom csörgése zökkentett ki. A képernyőre kaptam a szemem, majd rögtön utána is kaptam, amikor anya nevét láttam meg rajta.

- Szia, anya - köszöntem bele.

- Szia, kincsem. Boldog születésnapot! - mondta. Hangja más volt így a készüléken keresztül.

- Köszönöm - álltam fel az asztaltól, majd kihangosítottam anyát, amíg elpakoltam az asztalról.

- Arra gondoltam, hogy eljöhetnél hozzánk - mondta kis csend után. A torta megállt a kezemben, pár centivel a pult felett. Menjek el hozzájuk? Amióta van munkám nem jártam ott. Sokszor jöttek ők hozzám, mint inkább én hozzájuk.

- Aurora, ott vagy még? - hallottam anya ideges hangját, ezért jobbnak láttam válaszolni.

- Igen - ültem vissza az asztalhoz.

- Szóval akkor eljössz? Morgan már nagyon szeretne téged látni.

- Nem tudom... - sóhajtottam. - Sok a dolgom, anya.

- Kérlek, Aurora! Így is nagyon ritkán látunk. Jönnek az ünnepek. Mindjárt itt a Karácsony! - Anya próbált meggyőzni.

Hiányzik nekem az, hogy a családommal legyek? Igen! Még saját magam is próbáltam győzködni, de a munka az munka. Nick nem engedne el. Ismerem őt.

- Kérlek - Morgan szólt a telefonba azzal a vékony, kislányos hangjával. A szívem ellágyult. A könnyek megjelentek a szememben. Olyan régen láttam őket.