Aurora Stark

14.

10 nap karácsonyig

Gyógyszert. Gyógyszer! A testemnek szüksége van a gyógyszerre. Lehet tegnap este nem kellett volna apával olyan sok alkoholt innom. Jó sok whiskyt megittunk és mellette még bort is kortyolgattunk. Sok volt? Nem kicsit.

Felültem, de rögtön vissza is hanyatlottam, amint a fejem erős fájásba kezdett. Az oldalamra fordultam, majd résnyire nyitott szemekkel néztem az ajtómat. Szemet szúrt egy kis pohár víz és egy cetli, ami az ágyam melletti éjjeliszekrényen volt kikészítve. Nehezen, de felültem és a sárga cetliért nyúltam, amin egy férfias kézírás volt.

"A másnaposságodra, Rorám" S.

Rorám, visszhangzott a fejemben. A szívem nagyot dobbant, akárhányszor újra olvastam a kedves üzenetet. A szervezetmnek még mindig szüksége volt a megmentő gyógyszernek, ezért a utána kaptam és a vízzel együtt legördítettem.

Pár percet vártam, majd felültem. Akkor vettem csak észre, hogy a tegnapi ruhám volt rajtam. A tegnapi ruhámban aludtam el.

Le csoszogtam a konyhába, majd eldünnyögtem egy "Jó reggelt"-et és leintettem a konyhában lévőket. Zavart minden hang. A tükörbe sem mertem nézni, tudtam, hogy milyen rosszul nézek ki.

- Rora... - szólt Steve, de egy feltartott kézzel jeleztem, hogy nem akarom, hogy beszéljenek hozzám.

- Ne - dünnyögtem. A kávés bögrével a kezemben mentem a nappaliba, majd óvatosan leültem a kanapéra. Éreztem az engem néző szemeket, de próbáltam nem gondolni rájuk. Egész nap csak feküdni és aludni akarok.

- Tudom, hogy fáj a fejed, de azon kívül hogy vagy? - jött mellém Steve. Figyelt rám, ezért suttogot.

- Szarul - suttogtam vissza. Karját átvetette a vállamon, majd közelebb vonva magához egy puszit nyomott a hajamba.

- Menj aludj még - suttogta közvetlen a fülembe. A libabőr végigszaladt a gerincemen egyenesen a fejem búbjáig.

~☆~

Úgy tettem ahogy Steve mondta. Aludtam. De még mennyit! Délután háromkor keltem fel. Sokkal jobban éreztem magam. Még a fejem nem volt az igazi, de jobban voltam, mint reggel.

A szívem rögtön fájni kezdett és úgy vert, mintha vagy tíz energia italt megittam volna. Hogy múljon a fájdalmam kell a gyógyszerem. És a gyógyszerem pedig a konyhában van. Hívhatnék valakit, aki felhozná, de a telefonom az asztalomon van.

Amennyire a fájdalom engedte felálltam, majd egyenesen a konyhába mentem, mint mindig.

- A gyógyszert - sziszegtem a fájdalmam miatt. Thor nem értette mit akarok, ezért felvont szemöldökkel figyelte, ahogy fájdalmas fejjel megyek a szekrényhez. - Vizet.

Thor már töltötte is a vizet, majd felém nyújtotta. A gyógyszert a számba vettem, majd a víz segítségével lenyeltem. Leültemtem az asztalhoz, majd vártam lár percet. Lassan, de a szívverésem a normál tempót újra felvette. Felálltam, majd kikerülve az aggódó istenséget, a lépcső felé igyekeztem.

- Aurora - kapott a kezem után. - Minden rendben? - vizslatott aggódóan.

- Persze.

- Minek az a gyógyszer? Beteg vagy?

- Nem vagyok beteg. És minden rendben - hazudtam kapásból.