Aurora Stark

11.

Nincs is rosszabb nap a hétfőnél. A szőke lány még mindig zaklat, hogy mutassam be Lokinak, akit személyesen nem is ismerek, de neki ezt nem kell tudni. Lokit még csak a monitor képernyőjéről láttam még kicsiként. Thorral tárgyalt valamiről. Le akartam hallgatni őket, de Steve felkapott és elvitt engem fagyizni.

Apropó Steve. Tegnap óta nem hallottam róla semmit, ami nagy szám, hisz szinte minden nap beszélünk. Kezdjek aggódni?

A fizika házimat hátrahagyva mentem a konyhába egy kis nassolni valóért. Apa a pultnál ülve piszkálta az új találmányt, amit kivételesen nem este alkotott.

- Ez micsoda? - lestem át a válla felett. Ijedten rám emelte barna íriszeit, majd a levegőt kifújva hátradőlt.

- Nem tudom - rántotta meg a vállát. - Nem tanulnod kéne?

- De... csak kijöttem egy kis nasiért - emeltem fel a szekrényből kivett szerzeményem.

- Aha - motyogta újra a találmányba bújva. - Steve átjön majd a pajzsért.

- Nem nála van? - értetlenkedtem.

- Volt rajta egy horpadás, ezért megkért, hogy csináljam meg.

- Barátság - suttogtam boldogan elmenve a mellette, mire megforgatta a szemét.

- Csak szívesség.

- Amit a barátoknak tesznek - tártam szét a karjaimat. Apa fújtatva csinálta tovább a dolgát, amit én mosolyogva fogadtam.

A nasival a kezembe mentem vissza a szobámba, majd a fizika házit tovább írtam egy kis zene mellett. Apától örököltem az ízlésemet minden téren, a ruhákat kivéve. Az életem árán sem vennék fel egy csinos ruhát, vagy esetleg egy testre tapadósat. Ki nem állhatom őket, így maradtam a bővebb dolgoknál. Az alakommal még nem volt semmi baj, pont jó volt. A súlyommal sem volt semmi, pont átlagban vagyok, néha még alatta is vagyok, de ezt igyekszem javítani. Viszont a kebem méretével és a hátsó fertályommal akadtak gondok. Nem az, hogy nem voltak, de kicsik voltak. Ezért sokáig csúfoltak ia az előző iskolámban.

A zenei ízlésem viszont apától örököltem. Kiskorom óta ordítjuk a kedvenc bandánk zenéit, ami nyilván az AC/DC zenéi voltak. Most sem hallgattam mást.

Ami mindkét szülőmtől van. Sokszor szeretem mások agyát húzni, ahogy apa szokta. Viszont szeretek kedves lenni, ahogy anya.

Nevetésre figyeltem fel. Egy nő nevetésére. Nem volt ismerős, így nem is tudtam volna ráfogni a Natasha vagy anya nevetésére. Ülésemből felálltam, majd az ajtómhoz mentem. Résnyire nyitottam ki, majd akkor vettem észre, hogy Natasha beszélget egy nővel. Szőke volt és mintha láttam volna valahol. Eltűrte az arcába omló szőke haját, majd megláttam az arcát.

- Aurora hol van? - jött elő legjobb barátom. Apa az ajtóm felé mutatott, amire én be is csuktam az ajtót, majd beugrottam az ágyamba, amit egy csattanás követett.

Az ajtó kinyílt, majd a pajzsos ember jött be. Szőkés haja rendezetlen volt. Tekintetem végigvezettem rajta. Nem volt valami jó állapotban, amit nem volt nehéz észrevenni. Kék szemei szinte égették az arcom, amíg várta, hogy a szemébe nézzek.

- Mi lett veled, Rogers? - nevettem. Steve csak mosolyogva megrázta a fejét.

- Mi lenne?

- Hogy vagy? - kérdeztem a lérdésére nem válaszolva.

- Jól, köszi.

- Whitney? - céloztam a nappaliban lévő lányra, aki Natasha-val beszélgetett. Steve arca eltorzult, majd eltekintett kissé elnyílt ajkakkal.

- Jól van - bólintott még mindig kerülve a tekintetem.

- Steve, nézz rám! - ültem fel. - Steve! - szóltam erélyesebben, amikor még mindig nem nézett rám. De amikor megláttam csillogó kékjeit, azon nyomban elolvadtam.

- Nem szakítottál vele? - támaszkodtam a térdeimre. Válaszként megrázta a fejét. - Miért nem?

- Nem tudom... - nézett el.

- Steve Grant Rogers nem mondta el valakinek, hogy nem szereti. Ez igen! - bólintottam elismerően. - Ez így nem lesz jó, Steve. - Most nem azért mondom neki, hogy szakítson Whitney-el, mert jobbam szeretem őt, mint barát. Azért, mert barátok vagyunk, és segítünk egymásnak, ha egy másik rossz döntest hozna.

- Tudom.

- Hát akkor? - tártam szét a karjaimat.

- Légy szíves ne szólj bele az életembe, Rora! - emelte fel a hangját, orrlyukai kitágultak az idegességtől.

- Én csak segíteni akarok - emeltem fel a hangom.

- Hogyan tudnál segíteni? Még tudtommal nem volt egy férfi sem az életedben.

- Ez igaz, de...

- Nincs de, Aurora! Akkor segíts, ha már volt kapcsolatod - jött közelebb, amitől én fel álltam az ágyamról. - Miért akarsz segíteni?

- A barátok ezt teszik! - ordítottam az arcába. Sírtam, soha nem veszekedtem még vele. - Az istenit, Steve - ütöttem bele a mellkasába.

- Van még ezer nő, de te neked pont őt kellett kifognod. Nem is illik hozzád. Láttad már? Pláza cica, Steve! A hírnevedre pályázik.

- Honnan veszed? - szemei már nem a félénkségtől csillogtak, sokkalta az idegességtől.

- Hidd el, egyszer még meg fog csalni - suttogtam az arcába. - Csak vedd észre kivel jöttél össze. És most menj - löktem meg gyengéden.

A könnyeim csorogni kezdtek végig az arcomon, majd a fehér pólómra estek. Steve egy tapottat sem mozdult, csak nézett és nézett.

- Menj el! - ordítottam és elkezdtem ütni a mellkasát. Gyengéden megfogta a csuklóm, majd eltartotta magától. A könnyeim eláztatták az arcom. Le akartam törölni, de a kezem Steve kezében volt. - Menj el, kérlek - suttogtam.

Steve csak lecsúsztatta kezeit az oldalamon, amitől kirázott a hideg, majd a derekamon megállapodva vont magához közel. Nem öleltem vissza, csak a mellkasának támasztottam a fejem és szipogtam. Egyik kezével az állam alá nyúlt, majd egy egyszerű mozdulattal felemelte a fejem. Gyönyörű kékjei a szomorúságtól és a megbántottságtól csillogtak.

- Sajnálom - suttogta. Mentolos lehelletét éreztem meg ajkaimon, majd homlokát az enyémnek támasztotta. Pár másodpercig állhattunk így, amíg egy női hangot meg nem hallottunk ordítani.

-Steve! Menjünk! - jött az elég hangos női hang, ami a barátnője hangja volt.

Steve búcsúzásképpen egy apró puszit nyomott az orrom hegyére, majd megcirógatta a szemem alatti vékony bőrt.

- Steve - szóltam utána, mikor a kilincsért nyúlt. - Hozz jó döntéseket és megtalálod a szerelmedet - túrtam bele fájdalmasan a hajamba.

Válla felett hátranézve bólintott, majd kilépett az ajtómon és újra egyedül voltam a szobámban. Egyedül. Csak ez visszhangzott a fejemben. Az életemet is egyedül töltöm majd? Tíz macskával és a barátnőmmel Katy-vel?