Aurora Stark

8.

Mi történik itt? Mindenhol katonák, fekete furgonok és egy fekete jelmezes fickó, akinek füles maszk takarja az arcát.

Az előbb említett ember szinte ráugrott a mellettem álló Bucky-ra. Steve-t letartóztatták, így nem tudott segíteni társának. A csuklómra egy kesztyűs kéz fonódott. Bepánikoltam. Ha apa ezt megtudja, bajban leszek. Fejemet hátralendítettem, így orrba vágva a csuklómat fogó embert. Bucky-hoz rohantam. Nekem sem szupererőm, sem bátorságom sincs, hogy én most rátámadjak egy férfira. De mit csinálnak majd Bucky-val? Már csak azt vettem észre, hogy a fekete ruhásra ugrok és öklömmel verni kezdem.

- Fuss! - kiáltottam Bucky-nak, aki felállva kapkodta fejét Steve és köztem. - Fuss!

A férfi levett magáról, majd lerakott a földre. Levette fejéről a maszkot, így megláthattam arcát.

- Ki vagy te? - szűrtem ki fogaim közül.

- T'Challa vagyok. Wakandából jöttem - válaszolt.

- Hagyd békén Buckyt! - álltam fel.

- Megölte az apámat - sziszegte. Láttam, ahogy a könnyeivel küzd.

- Sajnálom... De akkor sem ölheted meg miatta Buckyt.

Nem válaszolt, csak fejére rakta a maszkot, majd a katonákhoz ment. Szememmel Steve-t és Buckyt kerestem. Hol vannak? A tarkómnál hirtelen egy erős ütést éreztem, majd a kép megszakadt.

~☆~

Puhaság és kényelem. Ezt éreztem most. A fejem iszonyatosan fájt. Leütöttek volna? Ahogy felültem és kinyitottam a szemem, tudtam, hogy otthon vagyok. Apa az íróasztalomnál ült, fejét kezébe temetve.

- Apa? - kaptam a tarkómhoz. Felkapta a fejét, majd megkönnyebbülve kifújta a levegőt.

- Na végre! - állt fel a székről, majd leült az ágyamra. - Hogy érzed magad? Miért csináltad ezt? Mire volt jó? Miért nem vetted fel a telefont, amikor hívtalak? - csak bombázott a kérdéseivel. Fel sem tudtam fogni, miről beszél.

- Túl sok kérdés apa - motyogtam.

- Hol van? - tért a lényegre.

- Kicsoda? - meredtem rá értetlenül, miközben belekortyoltam az éjjeli szekrényre kirakott vízbe.

- Steve és Bucky.

- Nem tudom - rántottam meg a vállam. - Amikor leütöttek képszakadásom volt.

- Nem tudom hol van Bruce, de most igazán jól jönne a segítsége.

- Abban egyet értek. Iszonyatosan fáj a fejem - hunytam be a szemem.

Éreztem, ahogy az ágy része, ahol apa ült, már nem süpped be. Felnéztem apára, aki kiment a szobámból. Nem szóltam semmit, hisz, mit mondhatnék?

A fejem még mindig fájt, így úgy döntöttem, hogy visszafekszem és pihenek.

Fogalmam sem volt mennyit aludtam, de anya és apa hangját hallottam.

- Tony nem mehetsz el! - hallottam anya kétségbeesett hangját. Felültem, majd az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam. A nappali felől hallottam a beszélgetést.

- De tudom hol vannak - apa megjelent a pultnál és öntött magának egy kevés italt.

- Miért akarod őket elkapni? - anya is megjelent, majd apa kezéből kikapva a poharat a mosogatóba rakta.