Aurora Stark

4.

Reggel Steve ébresztett egy forró kávéval és szendvicsekkel.

- Köszi - motyogtam fáradtan.

- Remélem ízleni fog - mosolydott el halványan, majd a tegnapi tányérokat kezdte el elmosni.

- Ha az a Steve féle kávé, akkor nem lehet rossz - haraptam bele a szendvicsbe, amit már első látásra megkívántam.

- Jóétvagyat! - fordult hátra, majd megtörölte a kezét.

- Köszi - motyogtam szendviccsel a számba, mire Steve elnevette magát, majd elment a hálóba.

Miután elfogyasztottam a reggelimet elfoglaltam a fürdőt, hogy fogat mossak, miközben Steve komótosan megissza a kávéját.

Fogmosás után elővettem a tegnap szekrényből kikapott ruhákat, makd elhúzott szájjal néztem végig a pólómon, ami meggyűrődött. Sietve vettem elő az ismert helyről a vasalót, majd áthaladtam vele a pólón. Steve addig elfoglalta a fürdőt, míg én magamra ráncigáltam a farmeromat. Készen mentem ki a hálószobából, hogy a konyhába mehessek. Elraktam a Steve által készített szendicseket, majd a kanapéra ültem, míg vártam a férfit, akibe minden nap egyre jobban belezúgok.

- Mehetünk - jött ki a fürdőből.

Felkaptam a táskám és a farmer kabátomat, majd kimentem a folyosóra és vártam, amíg bezárja az ajtót.

- Elfértél az éjszaka? - kérdezte, miközben a lépcsőn haladtunk egymás mellett.

- Aha - válaszoltam. A motorhoz érve a fejemre raktam a sisakot, míg Steve rá ült a járgányra. Helyet foglaltam mögötte, majd belé kapaszkodva elindította a motort.

A reggeli szél picit csípte az arcomat, de ilyenkor szerettem a leginkább motorozni.

Az iskola előtt leparkolva szálltam le rögtön a motorról. Levettem fejemről a sisakot, majd Steve kezébe nyomtam, míg megigazítottam a hajam.

- Tudod, hogy ma egy partira megyünk, igaz? - támaszkodott neki motorjának.

- Igen, tudom - fogtam meg a táskám pántját.

- Ne légy ma sem stresszes, Aurora! - motyogta félig mosolyogva. - Este találkozunk! - pacsizott le velem.

- Este - motyogtam, miközben az induló Stevere néztem. Intettem neki, majd az iskola felé fordultam.

Egy pacsit adott. Sosem búcsúzik el így. Büdös lennék, hogy nem ölelt meg? Körbe néztem, hogy senki ne lásson, bár ilyen korán még alig vannak. Lassan megszagoltam a pólómat, de semmi nyoma nem volt annak, hogy rossz szagom lenne.

Elindultam az iskola felé, majd a bejáraton bemenve mentem az osztálytermem felé. Elvileg - a papírom szerint - angollal kezdünk, ami a saját termünkben lesz. A terembe érve kerestem magamnak egy helyet. A teremben csak egy ember tartózkodott rajtam kívül, egy fiú. Egy "szia"-t elmotyogva ültem le a leghátsó padba.

- Szia - préselte össze ajkait egy vonallá.

Elővettem az angol felszerelésem, majd valahol kinyitva a tankönyvet olvasni kezdtem azt az oldalt. Nem érdekelt, hogy hanyas lecke és, hogy még nem vettük, valamivel le kellett kötnöm a figyelmem, hogy véletlenül se kalandozzon el.

- I-igaz, hogy Mr. Sta... Tony Stark az apukád? - fordult hátra. Lassan rá emeltem a tekintetem. Kölyök arca volt és kölyök kutya, nagy szemei.

- Igen, igaz - motyogtam, majd a tankönyv sarkát kezdtem el piszkálni.

- Király dolog lehet Mr. Star... Tony Stark lánya lenni - folytatta, de megint megakadt. Mr. Stark-nak nevezi apámat? Ezt direkt csinálja?

- Ja, az.

- Pe-peter Parker - nyújtotta felém a kezét, amit kicsit furcsáltam is.

- Figyelj - sóhajtottam, miközben felültem a széken rendesen, mivel elcsúszva olvastam az angolt. - Gondolom a barátom akarsz lenniy mert "Úristen, a híres Tony Stark lánya vagy" - nyávogtam. - Ha ezért akarsz velem barátkozni vagy, hogy mutassalak be Lokinak, akkor felejtsd el! - Peter csak megszeppenve ült a székén, kezét még mindig felém nyújtva.

- Nem az apád miatt akarok ismerkedni - emelte fel kezeit védekezően.

- Akkor meg miért? - vontam fel az egyik szemöldököm.

- Gondoltam jól jönne egy barát, főleg, hogy most jöttél ide.

Csak farkas szemeztem vele egy ideig, majd elmosolyodva fogadtam el a felém nyúló kezet.

- Aurora Stark - ráztam meg kezünket.

A beszélgetésünknek vége lett, mivel egy másik srác is bejött, akit feltételezek, hogy Peter legjobb barátja. Furcsa köszönési kézfogásuk van, amit meg is figyeltem.

- Ned, ő itt Aurora - mutatott be Peter.

- Szia - intettem. - Aurora Stark - nyújtottam felé a kezem.

- Az az Aurora Stark? - képedt el.

- Mert létezik rajtam kívül másik Aurora Stark? - nevettem. Peter inkább csak kihúzta a barátját az ajtón.

Furcsálltam a helyzetet, de újra az angol könyvbe meredtem. Hamarosan újabb emberek jöttek be a terembe, de Peter és Ned nem jöttek vissza. Peter csak itt hagyta a nyitott kémia tankönyvét és a táskáját.