Aurora Stark

17.

Már csak egy hét és Karácsony, de még nem vettük meg a fát. Így apával és Morgannel a kocsiba szálltunk és elmentünk egy favásárba. Mit ne mondjak, elég szépek voltak a fák, de apának egy sem tetszett.

- Ne csináld már! Ez tökéletes - mutattam a mellettem álló fára. Morgan nagyokat pislogva volt apa karjaiban, míg ő elhúzva a száját méregette tovább az amúgy tökéletes fát.

- Nem is tudom... - járta körbe, itt-ott megrántotta a fa ágát, amiről így lehullott pár tűlevél. - Eh! - húzta fel az orrát.

- Ez lesz - mentem a pénztároshoz nem törődve apa utánam kiáltásával.

Miután a férfi segített nekünk a kocsira kötni a fát, elindultunk haza. Apa egész végig morcos volt, hogy nem lehetett beleszólása.

- Volt lehetőséged választani, de te mindegyiket gúnyoltad.

- Semelyik sem volt tökéletes - forgatta meg a szemét, amivel én nem foglalkoztam, csak hangosabbra tekertem a rádiót, amiben karácsonyi zenék mentek.

Morgan énekelte a szöveget, apa morcosan vezetett egy darabig, majd ő is csatlakozott fiatalabb lányához. Én pedig a telefonom után kaptam, amikor rezegni kezdett a zsebemben.

Megnyitottam az sms-t és meglepődve olvastam el az üzenetet, amit Steve-től kaptam. Mióta tud sms-t küldeni?

Szia! Tudom, hogy fát vesztek, de el szeretnélek hívni egy vacsorára. Bucky-nak barátnője lett, és elhívott engem magához vacsorára. Nem akartam egyedül menni, de ha te nem érsz rá, akkor megyek egyedül. - Steve Rogers

Őszintén meglepett az üzenete. Vajon rám gondolt elsőnek? Ez egy duplarandi lenne? Rögtön válaszoltam neki.

Szia! Mehetek veled, ha gondolod.

Pár perc múlva már érkezett is a válasz. Időm se lett volna eltenni a mobilom, hogy csatlakozzak apáék kornyikálásához. Úgy látom Steve ráér.

Remek! Érted megyek ötre. - Steve Rogers

Magamban jót kuncogtam, hogy Steve az üzenete után írja a nevét. Eltettem a telefonomat, majd csatlakoztam apáékhoz.

~☆~

Miután nagy nehezen betuszkoltuk a fát a liftbe, és sikerült megnyomni a gombot fáradtan dőltünk a lift falának. Morgan csak állt a fa előtt és várta, hogy kinyíljon az ajtó, ami pár másodperc múlva meg is történt.

Sok tűlevél esett le a fánkról mire a nappaliba cipeltük. Apa morgolódva nézte végig az utat, ahol eljöttünk.

- Mondtam, hogy nem ez a legjobb fa - tette csípőre a kezét, míg végignézte a fát. - Hol vannak a díszek?

- Valahol itt kell lennie - kezdtem el lemenni apa műhelye felé. Biztos voltam benne, hogy ott vannak elrakva. Miután megtaláltam a dobozta, amire nagy betűkkel rá volt írva, hogy karácsonyi díszek, felvittem őket. Alig voltam fent pár percig, de apa már nasi után kutakodott a szekrényben.

- Mit csinálsz? - raktam le a földre a dobozt és csípőre tett kezekkel néztem rá.

- Ú! - húzta el a száját.