Aurora Stark

10.

Az oldalamat fogva mentem ki a szobából. Apa kenőcse kell nekem. Bementem a laborba, majd az asztalon lévő kis tubust észreveve felcsillant a szemem. Letekertem a tetejét, majd pólómat felhúzva tekertem le a fáslit. Még mielőtt belenyúlhattam volna a krémbe, apa hangja csendült fel mögülem.

- Segítsek? - kérdezte a bögréjét fogva, amiben a szokásos kávéja volt.

- Igen, kérlek - bólintottam. Lerakta a bögrét, majd mellém sétálva vette kezébe a kenőcsöt, majd belenyúlva kente fel a sérült területre. Felszisszentem, amikor a hideg krém az oldalamhoz ért.

- Elég csúny sebet szereztél - pillantott fel rám egy kis ideig elhúzott szájjal.

- Tudom - bólintottam ismét. - Figyelj...

- Ne, ne rontsd el ezzel. Tudom, hogy jót akartál, de nem kellett volna beleavatkoznod. - Rátekerte a kupakot a tubusra, majd a fáslit megfogva tekerte be óvatosan az oldalamat. - Értékelem, hogy kibékítettél minket, de még elég sok mindent nem tudsz ahhoz, hogy közbe avatkozz.

Nem válaszoltam.

- Pár nap és már ott sem lesz az a kicsi... - nézte elhúzott szájjal az oldalam - Na, jó. Kit akarok becsapni? Ez az elég nagy cucc egy hét múlva lemegy, csak használd ezt - mutatta fel az tubust, majd bögréjét megfogva távozott a laborból.

Csupán csak tegnap volt, hogy Steve és apa kibékültek. Tudom, hogy apa haragszik rám.

Miután én is kimentem a laborból a konyhába mentem, hogy töltsek magamnak egy bögre kávét. Az asztalhoz ülve néztem ki a hatalmas ablakon. Még csak most kel fel a nap. Hallottam, ahogy apa káromkodik a pincében és egy nagy csattanást is hallok. Elkuncogtam magam. Minden reggel ez történik. Este készít valamit, aztán reggél rájön, hogy mekkora hülyeséget hozott össze az este folyamán.

Miután elfogyasztottam a kávét a szobámba mentem. Felkaptam valami kényelmes ruhát, majd felhúzva a futócipőmet nyomtam meg a lift gombját. Míg vártam a liftre írtam egy cetlit, amin egy "Elmentem futni, majd jövök" állt.

A lift levitt a földszintre, ahol apa sok munkatársával találkoztam, köztük a soförjével is, Happy-vel.

- Jó reggelt, Happy! Van kedve egy jó futásra? - köszöntöttem.

- Jó reggelt, Aurora! Kihagynám - rázta a fejét egy mosollyal az arcán.

Elindultam hát a szokásos futó utamon. A parkban lévő kis tavat körbe futottam, majd a parkhoz közeli kis reggelizőbe futottam.

Az ajtó feletti kis csengő megszólalt, amikor beléptem a még csak öt perce kinyílt boltba. Egy biccentéssel köszöntem a pult mögötti fiúnak, aki régi ismerősöm.

- Jó reggelt - köszöntem, majd a pultnak támaszkodva kezdtem el nézni a mai menüt.

- Futottál? - kérdezte a fiú.

- Igen. Jöhetnél egyszer te is, Ryan.

- Kihagyom - emelte fel kezeit. - Siker? - pillantott rám, amikor szememmel megtaláltam a tökéletes reggelit.

- Egy tojást szeretnék, mellé pedig bacont - adtam le a rendelésemet.

- Máris készítem - kacsintott, majd a konyhára vitte a rendelésem.

Helyet foglaltam a pultnál lévő bárszéken, majd telefonomat piszkálva kezdtem el várni a reggelimet.

- Aurora Stark? - ült le mellém egy srác. Tipikus kisfiús arc, cuki kutya szemekkel.