Aurora Stark

7.

Csend volt a kocsiban. Sosem volt még csend köztem és Steve között. Mindig beszélgettünk. De most, csak állunk a lámpánál és nem szólunk egymáshoz. Vajon ez csak nekem probléma, vagy Steve-nek is? A szemem sarkából rá néztem. Mintha feszült lenne. Hogy oldjam a hangulatot, lassan a rádió felé nyúltam, majd bekapcsoltam. Fogalmam sincs melyik zene szólt és azt sem, hogy ki énekli. De tetszett. A lámpa közben zöldre váltott.

- Tetszik? - kérdezte végül Steve.

- Aha - bólogattam és próbáltam értelmezni a szöveget. - Neked nem?

- Én más fajtához vagyok szokva - mosolyodott el halványan. Válaszként csak bólintottam. - Gyere!

Észre sem vettem, hogy megérkeztünk a kedvenc reggelizőnkhöz. Kicsatoltam az biztonságiövemet. Kiszálltam az autóból, majd megvártam míg Steve mellém ér. Biccentve jelzett, hogy menjünk be. Boldogan mentem be, majd köszöntem a pult mögötti lánynak.

- Szia, Lea! - köszöntöttem a szőkét.

- Sziasztok - mosolygott. - A szokásos?

- Igen - bólintottam, majd szememmel a reggelizőt néztem, hogy valami helyet keressek magunknak, ám ebben már a társam megelőzött.

Elindult egy sarokbeli asztalhoz. Követtem, majd leültem a piros bőrkanapéra. Steve előttem foglalt helyet, majd frusztráltan kezdte el piszkálni az asztalon lévő kezeit.

- Mi a probléma, Steve? - nyögtem ki végül, sok gondolkozás után. Rám emelte kék szemeit.

- Semmi. Mi lenne? - kérdezett vissza.

- Hát ezt kérdezem én is. Kivele. Csaj? - imádkoztam magamban, hogy ne az legyen a baja. Steve mosolyogva megrázta a fejét, de a kezét nézte. - Akkor? Apával összevesztetek?

- Nem, dehogy! - legyintett. - Mizu a suliban?

- Steve! -szóltam rá. A témát elterelni nem jó dolog. - Kérlek - könyörögtem neki suttogva.

- Jó étvágyat! - rakta le elénk a szokásos reggelinket Lea.

- Köszi.

Némán kezdtünk bele a reggelinkbe. Steve túrkált a tojásban és a bacont csak arréblökte villájával. Én kezembe fogtam a villát és a kést, majd elvágtam vele a vastag tésztájú palacsintát. Előttem ott gőzölgött a forrócsoki, míg Steve megengedett magának most egy kávét.

- Bucky - nyögte ki halkan. Értetlenül kaptam fel a fejem a legjobb barátjának nevére. Mi lenne vele?

- Mi a baj vele? - vettem kezembe a forrócsokit. Steve körbenézett, majd rám pillantott. Az a nézés...

- Láttam... - az italom Steve arcába köptem.

- Hogy mivan?! - kerekedett ki a szemem, míg Steve egy szalvétával próbálta letörölni arcáról a forró italt. - Bocsi - vörösödtem el, majd a segítségére siettem.

~☆~

Miután elfogyasztottuk a reggelit, felmentünk Steve lakására. Itt ül most velem szembe és mered maga elé.

- Szóval láttad - ízlelgettem a reggelizőben elmondott szavát.

- Igen - helyeselte.

- Hol láttad?

- Amikor mentem hozzátok vacsorára, beugrottam egy boltba, hogy vegyek apádnak sajtburgert. Az utcán állt és nézett az üvegablakon keresztül. Ledermedtem, amikor tekintetünk találkozott. Kirohantam az üzletből, de ő már nem volt ott - mesélte lehangoltan.