Aurora Stark

24.

Miután hazavitettem magunkat Thorral, ő is a földön maradt, mivel Apám Szilveszteri partit rendez a Toronyban a csapat számára. Lesz időm bemutatni nekik Oliviát.

Tartok attól, hogy esetleg nem fogják jól kezelni a helyzetet, vagy nem fogják befogadni őt. Tartok attól is, ha nagyobb lesz Olivia az apja után fog érdeklődni.

- A parti hatkor kezdődik - mondta Thor mellettem menve és fánkot majszolva. - Mentem, még van egy kis elintézni valóm odahaza. Szia picike! - Olivia megfogta Thor mutatóujját, majd rámarkolt. - Akarok egy gyereket! - mondta az istenség csillogó szemekkel.

- Majd megmondom Jane-nek - kacsintottam. - Mi van most veletek?

- Asgardban tartózkodik egy pár napja, barátok vagyunk - nézett le a cipőjére. - Most tényleg mennem kell, majd este találkozunk! - Meg utoljára megszeretgette Oliviát, majd egy nagy öleléssel el is köszönt tőlünk.

~☆~

Az estére készülve sunnyogtam fel  szobámba. Még senki nem tartózkodik a Toronyban, így lesz időm rendbe tenni Oliviát. Morgan régi kinőtt ruháját adtam rá, semmi nem volt itthon. A boltok lassan már bezártak, így időm sem volt ruhát venni neki.

- Aurora, gyere le! - hívott le apa. Itt az idő. Olivia gyönyörű szemeivel követte minden mozdulatomat. Apa tud róla, hogy unokája született, de nem találkozott vele, mivel meghalt. De mégsem. Ezt ki kell valahogy magyaráznom.

- Gyere, csöpség - fogtam meg a kezét, majd lementem vele. Apa nyakkendőjét Anya kötötte, és mindketten nagyon koncentráltak arra, hogy Anya hogyan köti meg.

- Nem akarok beleszólni, de ezt biztos hogy így kell? - grimaszolt Apa.

- Legközelebb majd megtudod, ha megtanulod magadnak csinálni - válaszolt idegesen Anya. - Tessék!

Egymásra grimaszoltak, majd egy apró csókot nyomtak egymás szájára, amit Olivia meg is jegyzett egy apró "fúj" megjegyzésével. A szüleim rám kapták a tekintetüket, majd a mellettem álló lányra néztek.

- Ő kicsoda? - vonta fel az egyik szemöldökét Apa, miközben rá mutatott.

- Ő...ő... - Elakadt a szavam. A szám kinyitva maradt, a szemem Apa és Anya között cikkázott. A szemem kezdett bekönnyezni a rég nem pislogástól. - A lányom.

- Olivia? - tette zsebre a kezeit Apa, miközben egy apró mosoly volt látható a szája sarkában. - Ő Olivia?

- Te tudtál róla? - kérdezte meghökkenve Anya. Idegesen gyűrögettem a ruhám szélét, Olivia viszont csendben állt mellettem.

- Nagyszülők vagytok - vettem fel az ölembe a lányt, majd félénken sétáltam eléjük. - Apa tudja, hogy pontosan mi történt, de te nem.

- Szia - suttogta Anya, miközben kisimított egy hajszálat a lány arcából. Olivia elrejtette az arcát a nyakamban, miközben kuncogott. - Gratulálok! - suttogta nekem Anya. Láttam a nem túl erős fényben egy csillogást a szemében. Meghatódott.

Apa csak szipogott egyet, ezzel mindannyiunk tekintetét odavonzzva.

- Te sírsz?

- Csak egy szempilla ment a szemembe. Semmi több. Megyek kiszedem - sétált el. Anyával váltottunk egy pillantást, majd leültünk a kanapéra és vártunk. Nemcsak Apára, de a közeledő vendégekre is.