A békés, nyugodt hétvége hamar elröppent, és felváltotta a feszültségekkel teli hétfő. Elhatároztam iskolába menet, hogy semmi és senki nem fogja a kedvemet porig tiporni. A hétvége alatt teljesen feltöltődtem, így újult erővel kezdtem a hetet. Anya pozitív szavai, és a James-szel kötött béke jó hatással volt rám. Mindezt a külső megjelenésem is jól tükrözte. Imádom a kötött pulóvereket, hiszen védelmet nyújtanak a mínusz fokok ellen, viszont úgy gondoltam, hogy félre teszem őket egy kicsit, és lecserélem egy testhezálló pólóra és egy kardigánra. A hajam lófarokba fogtam, és egy kis sminket is tettem magamra.
- Nagyon csinos vagy ma. - súgta nekem Sarah, már a felfűtött teremben ülve.
Eléggé furcsállottam, hogy a kinézetem miatt szólított meg, ugyanis mostanában a beszélgetés közöttünk kimerült annyiban, hogy volt-e házi, vagy készültem-e egy adott tantárgyra.
- Köszönöm. - válaszoltam, majd próbáltam a történelem tanárra koncentrálni.
- Örülök, hogy végül hallgattál rám. - folytatta kuncogva.
- Tessék? - vontam fel a szemöldököm. Nem értettem mire akar célozni.
- Annyiszor mondtam neked, hogy hanyagold a kötött pulcsikat, mert úgy nézel ki bennük, mint egy hetven éves öregasszony, aki tíz macskával éli életét. - tette szája elé a kezét, hogy visszafolytsa a nevetést.
- Hé, akkor is imádom őket! - böktem oldalba, miközben igyekeztem nem felröhögni.
- Megkérném a hátsó padban ülő hölgyeket, hogy ne zavarják a susmorgásukkal és viháncolásukkal az órát, köszönöm! - szólt ránk higgadtan, de annál flegmább stílusban Mrs. Dilanay, majd folytatta is tovább az első világháborúról szóló tananyagot.
Azonnal be is rekesztettük a beszélgetésünket, és az óra további részében a tanárnak szenteltük minden figyelmünket.
Örültem, hogy Sarah kezdeményezett és feloldódott közöttünk a hangulat. Nagyon feszéjezve éreztem magam a társaságában az utóbbi napokban. Úgy éreztem kezd minden visszaállni a régi kerékvágásba, és ez nagyon jó érzéssel töltött el. Már csak egy emberrel kellett valahogy helyre hoznom a dolgokat. Igen, Mr. Clifford-dal. Szerettem volna, ha legalább csak a tanár-diák viszony lett volna újra a régi közöttünk, még ha bosszantó is volt az a sok csesztetés a részéről. Szerettem volna visszakapni a régi tanárom.
El is határoztam az utolsó matek órán ülve, hogy mindenképp beszélni fogok vele. Bár ezen a napon, mintha többet pillantott volna rám, mint az elmúlt egy hétben, de ezt annak tudtam be, hogy érdekesnek találta a hírtelen jött stílusváltásom. Az éles csengőszó után, pillanatok alatt vált üressé a tanterem. Már csak én és a tanárom pakoltuk össze cuccainkat. Elég kínos volt a közénk beállt néma csend, de erőt véve magamon, elé álltam és megszólítottam.- Mr. Clifford, válthatnák néhány szót?
Végig nézett rajtam, majd zöld íriszeit, az én barnáimba fúrta. Bólintott egyet, majd hátra dőlve székében, kíváncsian várta mondandóm.
- Eléggé feszéjezve érzem magam az óráin, ami annak köszönhető, hogy nem úgy viselkedik velem, mint ezelőtt. Nem szólít fel, rám sem néz és bár ez annyira nem hiányzik, de nem is tesz semmilyen csípős megjegyzést. Mintha láthatatlan lennék. Én... Én szeretném, ha minden a régi lenne közöttünk. - a mondandóm végén sóhajtottam egy nagyot. Nagyon nehéz volt csak így elé állni, és őszintén, határozottan elmondani, ami a szívemet nyomja.
A némasága miatt még jobban görcsbe rándult a gyomrom. Láttam rajta, hogy erősen gondolkozik rajta, hogy mit mondhatna nekem erre. Féltem a választól, féltem, hogy olyat mond nekem, amivel megbánt. Feszülten a hajába túrt, így a tökéletesen beállított tincseket kissé összekócolta. Nem láttam még tőle ilyen mozdulatot, zavarba is hozott vele, ezért inkább a cipőm orrát kezdtem el bámulni.
- Nézze, ez nekem is ugyanolyan nehéz. Egyszerűen muszáj vagyok így viselkedni magával. Ha nem tenném, akkor sokkal nehezebb lenne visszafogni magam. Így is túl messzire mentem a múltkor, ez nem ismétlődhet meg. - rázta meg fejét az utolsó mondat után.
Bevallom kissé fájtak a szavai, de én is tisztában voltam ezekkel. Viszont akkor sem tudtam ezt ennyiben hagyni, nem akartam minden matek órára gyomorgörccsel érkezni.
- Csak ne nézzen át rajtam, ennyit kérek! Szólítson fel, viselkedjen úgy velem, mint a többi diákkal! - mondtam határozottan, miközben az asztalára támasztottam két kezem.
Először a kezemre pillantott, majd felnézett rám. Lehet ezzel a cselekedettel messzire mentem nála, de őszintén szólva nekem először fel sem tűnt, hogy mit csinálok.
- Ha nem akarja, hogy itt és most az asztalra teperjem és szét tépjem magán a ruhát, akkor javaslom, hogy vegye le a kezét az asztalomról, és tegyen meg két lépést hátra. - morogta halkan, miközben vágytól izzó szemeit mélyen az enyéimekbe fúrta.
Nyeltem egy nagyot, majd úgy tettem, ahogy azt javasolta az előbb. Szívem eszeveszett kalapálása miatt egy értelmes mondatot sem tudtam volna kinyögni. Nagy hőség jött rám hírtelen, az arcom minden bizonnyal vörös színben pompázott. Annyira zavarba hozott, hogy legszívesebben kirohantam volna a teremből és az egész épületből. Kilazította nyakkendőjét, láthatóan őt is megizzasztotta az előbbi jelenet. Csak azért imádkoztam, hogy ne gombolja ki az ingjét, mert akkor tuti, hogy elkezdek rohanni kifelé, de szerencsére imáim meghallgattattak. Megköszörülte torkát, majd szólásra nyitotta ajkait.
- Esetleg szeretne még valamit?
Igen, téged.
- Azt hiszem nem. - valójában tudtam volna még mit mondani, nem éreztem úgy, hogy meglett volna beszélve a problémám, de a kialakult feszült helyzet miatt csak ennyit tudtam kibökni. Szerettem volna már minél előbb szabadulni és haza menni.
- Akkor, ha megbocsát, nekem dolgom van. - kapta fel táskáját, majd elviharzott mellettem és elhagyta a termet.
Valószínűleg ő is jobbnak látta, ha most rögtön lelép. Őszintén szólva én sem bántam. Amikor sikerült feleszmélnem, én is elhagytam a termet, majd az épületet is. A hideg levegő szinte a csontomig hatolt, de még is jól esett, kitisztította a fejem valamennyire. Örültem volna, ha sikerül rendbe hozni a dolgokat a tanárommal is, de hát gondolhattam volna, hogy ez nem lesz annyira egyszerű feladat, mint James-sel vagy Sarah-val. Mindenesetre nem akartam feladni, továbbra is az a cél lebegett a szemem előtt, hogy visszacsalogassam a régi Daniel Clifford-ot.
YOU ARE READING
Szerelem matematikailag
RomanceAlisha Becker... ...a lány, aki mit sem sejtve ült le a helyére a matematika óráján, ...a lány, aki kiváló volt ebből a tantárgyból is, ...a lány, aki eddig figyelmen kívül hagyta a tanárát, ...a lány, aki azon a bizonyos napon jobban szemügyre vett...