Szerelem matematikailag

39.fejezet

James-sel és Sarah-val, az ágyamon fekve próbáltuk megemészteni a vacsorán történteket. A hosszúra nyúlt csend egyikőnkből sem váltott ki feszengést, sokkal inkább megnyugvást eredményezett. Folyamatosan anya szavain kattogott az agyam. Danielnek másik munkát kell keresnie. Bár teljes mértékben megértettem őt, még is igazságtalannak éreztem azt, hogy Danielnek kell feladnia a munkáját. Ennyi erővel én is válthatnék iskolát, de anya szerint neki sokkal egyszerűbb beilleszkedni egy új környezetbe, mint nekem és ezzel a férfi is egyet értett. A vacsora végeztével későre járt már, ezért Daniel illedelmesen megköszönte az estét, majd elköszönt tőlünk. Nem tudtam még beszélni vele erről az egészről és égetett a kíváncsiság, hogy ő mit gondol.

– Milyen az ágyban? – törte meg a csendet Sarah ezzel a cseppet sem diszkrét kérdéssel, mire James félre nyelve saját nyálát kezdett fuldokoló köhögésbe. Én csak elpirulva meredtem a lány hírtelen jött érdeklődésére.

– Na, nem! Egyáltalán nem vagyok kíváncsi a nővérem nemi életére, szóval szépen kérlek titeket, bele se kezdjetek ebbe a témába! – emelte kezét a magasba James tiltakozva és kissé felháborodva. – Téged meg amúgy se érdekeljen, hogy más férfi milyen az ágyban. – méregette Saraht összeszűkített szemekkel, mire a lány csak leintette őt.

– Jaj, maradj már! A csajok igenis meg szokták beszélni az ilyen dolgokat.

– Ha nem tűnt volna még fel, én nem vagyok csaj. – forgatta meg a szemeit sértődötten.

– Még jó, mert én meg leszbikus nem vagyok. – kontrázott rá a szőkeség.

– Hé, srácok, nyugi! – szakítottam félbe a kis civakodásukat, mire mindketten felém kapták a fejüket. Nyeltem egy nagyot, majd zavaromban kiszáradt ajkaimat kezdtem el rágcsálni. – Annyit elmondhatok, hogy Daniel csodálatos férfi, minden szempontból. Merész kijelentés, de tényleg úgy érzem, hogy ő az igazi és a tökéletes számomra.

A mondatom végén mindketten elmosolyodtak és őszintén úgy tűnt, hogy osztoznak velem a boldogságomban. Sarah a kézfejemre helyezte meleg tenyerét, majd félelmetes komolysággal fúrta kék íriszeit az én barnáimba.

– Én tényleg nagyon örülök nektek, de azt sehogy sem tudom megérteni, hogy miért nem osztottad meg velem. Nem bízol bennem, Alisha?

A mellkasomban szúró fájdalom keletkezett, ahogy barátnőm csalódott hangját hallgattam. Pillantása leleplezte minden fájdalmát, és pillanatokon belül sikerült átvennem tőle a szomorúságot. Lehajtott fejjel gondolkoztam azon, hogy mit is felelhetnék neki erre, de hosszas vívódás után sem jutottam semmire.

– Én... Én annyira sajnálom, Sarah. Nem tudom mi mást mondhatnék neked. – szavaim halk suttogás formájában tudták csak elhagyni a számat.

– Jó, figyeljetek! Mielőtt mély depresszióba zuhannátok, mit szólnátok, ha elkoboznánk anya dugi piáját és... – kezdte James óriási nagy lelkesedéssel, mire Sarah-val szinte egyszerre vágtunk rá nemet.

A fiú csalódottan húzta el a száját, de hála az égnek, sikerült megértetni vele, hogy holnap iskola és már amúgy is későre jár az idő. Arról nem is beszélve, hogy anya mekkora balhét csinált volna, ha rájött volna, hogy elcsentük valamelyik ajándékba kapott borát. Kicsit beszélgettünk még, aztán James elvonult Sarah-val együtt a saját szobájába és mindannyian nyugovóra tértünk, hátra hagyva ezt az őrületes napot.

Másnap reggel – nem meglepő módon – késésben voltunk. Mind a hárman olyan tempót vettünk fel, amilyenre azt sem tudtam, hogy képesek vagyunk. Sarah-nak én adtam kölcsön ruhát a saját szekrényemből, ugyanis nem úgy készült a lány, hogy nálunk tölti az egész estét. Mondhatni csak hozzá vágtam azt, ami éppen a kezem ügyébe került és ez a végeredményen is meglátszott egész rendesen.