Szerelem matematikailag

23.fejezet

- Hm! Ez igazán finom lett. - szólalt meg a férfi, miután lenyelt egy falatot.

Ő a pulton megtámasztva csípőjét állt mellettem, én pedig a konyhapultra ültem fel.

- Nem igényelt túl nagy főző tudást. - legyintettem nevetve.

- Ne szerénykedj! Nekem eszembe sem jutott volna ebből az öt hozzávalóból semmilyen recept.

Hangosan felnevettem, amit a tanárom mosolyogva nézett és hallgatott végig.

- Talán, mert férfi. - vontam meg a vállam.

Letette kezéből a tányért, majd az enyémet is kivette a kezemből, és az asztalra helyezte. Kérdőn néztem rá, nem értettem mit akar. Miután a lábaim közé férkőzött, két tenyerébe fogta a kezeim, majd lágy tekintettel nézett a szemeimbe.

- Azt hiszem, hogy most már tegezhetnél. - mosolyodott el.

Meglepődtem a kijelentésén, egyáltalán nem számítottam erre. Nekem ez annyira megszokottá vált, hogy igazából fel sem tűnt már.

- Nos, csak abban az esetben, ha elárulja, hogy mi van most kettőnk között! - csúsztattam ki markából az egyik kezem és magunk közé mutattam.

Lágyan elmosolyodott, majd az ajkaimhoz hajolt lassan, de nem csókolt meg.

- Mérhetetlen vágy, vonzalom, szenvedély, sóvárgás egymás után. Csupa bűnös dolog. - suttogta.

- Akkor tényleg illene tegeződni a bűntársammal. Nem igaz, Daniel? - vettem én is lejjebb a hangerőt, miközben le sem bírtam venni a szemem tökéletes ajkairól.

Szemei felcsillantak a keresztneve hallatán, én pedig kicsit zavarba jöttem. Annyira furcsa volt így hívni őt, de még is megkönnyebbülés járt át, hiszen ez nálunk nagy dolognak számított. Egy diáknak mindig, minden körülmények között meg kell adnia a tiszteletet tanárának, legyen közöttük akárhány év korkülönbség. Én pedig éppen abban a pillanatban ejtettem ki a számon a keresztnevét és minden bizonnyal innentől kezdve megszűnik a magázás, arról nem is beszélve, hogy nemrég még csókolóztunk is. A néhány nappal ezelőtti történéseket meg sem említem inkább.

- Csodásan hangzik a szádból a nevem. Őszintén szólva, teljesen beindít. - hajolt a fülemhez, majd egy apró puszit nyomott a nyakamra. Hangja a szokásosnál is mélyebben csendült fel.

Arcom azonnal vörös színre váltott, és zavaromban csak nevetni tudtam. Annyira tapasztalatlan voltam a férfiak terén, hogy nem tudtam mit kéne tennem egy ilyen szituációban.

- Én... Nem is tudom mit kéne most tennem. - toltam el magamtól, majd lesütött szemekkel közöltem vele, hogy mekkora béna vagyok.

- Csak mondd ki újra a nevem! - mosolyodott el rajtam.

Egy kicsit hezitáltam, nem értettem ez hogyan változtatna bármin is, de nem akartam túl sokáig agyalni ezen.

- Ha az segít, Daniel.

Rögtön az ajkaimnak esett. Ezúttal nem volt gyengéd, nem volt visszafogott, sokkal inkább volt vad és szenvedélyes.
A csókja teljesen más helyekre repített el, mintha nem is a valóságban lettem volna. Ez az érzés még új volt és ismeretlen, de minden percét élveztem és még többet akartam. Kezét a pólóm alá csúsztatta, majd ujjai felfedező útra indultak a hasamon, majd egyre feljebb. Amikor elért a melltartóm szegélyéhez, reflex szerűen megfogtam a kezét. Kezdtem egy kicsit kényelmetlenül érezni magam, amikor bele gondoltam, hogy ő egy érett férfi, és valószínűleg nem szeretne itt leállni. Mintha megérezte volna, hogy ez a dolog bánt engem, kissé eltolt magától, majd rám pillantott.