Szerelem matematikailag

9.fejezet

– Hogy mit csinált? – kérdezte ledöbbenve Sarah a kelleténél hangosabban.

Volt egy olyan érzésem, hogy az iskolán kívül kellett volna közölnöm vele, hogy miért nem jelentem meg otthon a megbeszélt időre.

– Halkíts magadon, kérlek! – tapasztottam a szájára a tenyerem, még mielőtt bármi konkrétat elkiabált volna.

Lehámozta az ujjaimat magáról, majd hatalmas nagy kíváncsisággal meredt rám, annak reményében, hogy folytatom a sztorit. Körbe pillantottam, hogy megbizonyosodjak arról, hogy az a bizonyos személy nincs-e a közelben, viszont hiába nem láttam őt sehol, így sem tartottam biztonságosnak, hogy az iskola falain belül vitassuk meg ezt a témát.

– Mindent elfogok mesélni, a legapróbb részleteket is, csak nem itt szeretném. Mondjuk ma, suli után, nálunk. – vettem halkabbra a hangom.

Bólintott, majd el is terelődött a téma a tantárgyakra, és a tanulnivalókra. Sajnos nem sok időnk jutott már a csevegésre, mert mennünk kellett órára, viszont megbeszéltük, hogy a szaftos sztorikat amúgy is délutánra hagyjuk, a szünetekre meg csak az unalmas témák maradtak.

Kémia óránk volt az első, amit egyébként én személy szerint szerettem és a tanárral sem volt problémám Sarah-val ellentétben. Szegény barátnőmnek a fejét elnézve inkább futott volna tíz kört az iskola körül. Szerencsére nem kellett helyettesítenie Mrs. White-ot is Mr. Clifford-nak. Az már tényleg kínos lett volna, főleg a tegnapi után. Apropó Mr. Clifford... Nem láttam őt a tanári irodánál, és sehol máshol sem. Nem mintha annyira kerestem volna, csak hát feltűnt. Igazából nem tudtam, hogy fogok a szemébe nézni, és úgy tenni mintha mi sem történt volna. Nem volt helyes, amit tegnap csinált, szerintem már az sem, hogy a kocsijában ültem. Hiába nem tettem semmi rosszat, de mégis mardosott a bűntudat. Kicsit túlzásnak is éreztem, de én, a szürke kisegér, még sosem éltem át hasonlót sem. Egy férfi sem közeledett még így felém. Persze ez teljesen más helyzet, mert egy tanárról van szó, akit bizonyára el is bocsájtanának emiatt a suliból, de valószínűleg nem úszná meg csak ennyivel a dolgot, és kapna néhány év börtön büntetést is. Igazából nem értettem miért izgulok ezen annyira, mert semmi sem történt, és soha nem is fog.

***

A szünetben a büfé előtt várakoztunk Sarah-val, hogy valami ételt vegyünk magunknak. A sor hosszú volt és mindketten nagyon éhesek voltunk már, ezért csevegéssel próbáltuk elvonni a figyelmet a korgó hasunkról.

– Én komolyan nem értem, hogy lehetsz ennyire stréber, hogy még kémiára is ilyen felkészülten érkezel. Néha lazíthatnál.

Felnevettem erre a kijelentésére. Valószínűleg nem a felkészültségem okozott neki bosszúságot, hanem az, hogy ő nincs kibékülve ezzel a tantárgyal.

– Én meg azt nem értem, hogy mit nem lehet érteni a kémián. Tényleg nem nagy kunszt. – vontam meg a vállam. – Még ha egy matekról lenne szó, meg is érteném. – tettem hozzá, majd akaratlanul is Mr. Clifford úszott a gondolataimba.

Időközben sorra kerültünk, ezért kértem egy szendvicset a büfés nénitől. A barátnőm is ugyanígy tett, majd vártunk tovább, hogy meg is kapjuk az ételt.

– A matekkal így nincs gondom, hogy a gyengébb csoportba tartozom. Lehet neked is át kéne jönnöd, hogy ne legyél mindig csesztetve. – vetette fel ezt a borzalmasan rossz ötletet. Még ha csesztetve is vagyok ugyan, Mr. Clifford egy nagyon jó tanár, tényleg érti a dolgát.

Miután a kezünkbe nyomta a büfés a szendvicsünket megfordultunk és ekkor hirtelen szemben találtuk magunkat az imént említett személlyel. A meglepettségtől hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, nem számítottam rá, hogy mögöttünk bujkál és hall mindent. Mondjuk nem hinném, hogy annyira bujkált volna, csupán én nem néztem magam köré. Éreztem, hogy az arcom vörös színűvé változik, annyira szégyeltem magam, hogy hallotta a beszélgetésünket.