Szerelem matematikailag

40.fejezet

Teltek-múltak a napok és én egyre elkeseredettebb lettem. Daniel napok óta nem reagált az üzeneteimre és nem is jelentkezett semmilyen formában. Fogalmam sem volt róla, hogy mit tettem, amiért ezt érdemeltem. Az ünnepeket szellemként vészeltem át, de hála a magasságos égnek, senki sem tette ezt szóvá. James és Sarah tartotta csak bennem a lelket, anya pedig egy szót sem ejtett Daniel-ről, de ezt annak tudtam be, hogy a többiek már felvilágosították őt a jelenlegi helyzetről. Az egész téli szünet alatt az egyetlen menedékem az ágyam volt és a laptopomon indított sorozatok, na meg az elengedhetetlen nassolnivaló. Természetesen szilveszter napján nem nézték túl jó szemmel, hogy a szobámban poshadok és igyekezték szabotálni a csodás terveimet, ami egyébként annyiból állt, hogy végig nézem a Vámpírnaplók utolsó évadát.

– Szerinted ez a szín passzol az arcomhoz? – tartott maga elé egy zöld felsőt szikrázó mosollyal Sarah.

Elmosolyodtam, majd bólintottam. Tulajdonképpen Sarah-nak minden jól állt, egyáltalán nem volt szüksége semmilyen megerősítésre.

– Na, és te miben jössz? – vetette oda a kérdést félvállról, mire én felsóhajtottam. Annyira vártam már ehhez hasonló kérdés áradatot.

– A pingvines pizsamám megfelel?

– Alisha Becker, roppant vicces vagy, de nehogy azt gondold, hogy hagyni fogom, hogy a szilveszter estét itthon töltsd magányodban. – tette csípőre kezeit.

– Nem leszek egyedül. Anya is itthon lesz. – mondtam ki olyan könnyeden, mintha nem tudtam volna, hogy Sarah teljesen tisztában van azzal, hogy anyával nem a legfényesebb a viszonyunk jelenleg.

– Aki egyébként támogatta az ötletet, hogy rángassunk ki innen végre. – tette hozzá, majd a szekrényemben kezdett el kutatni.

Komolyan, mintha nem hangoztattam volna még eleget, hogy nem szándékozom a házon kívűl tartózkodni.

– Tegyük fel, hogy elmegyek. – kezdtem, mire Sarah hatalmas újjongásba kezdett volna, de még időben leintettem. – Mivel semmi hangulatom ehhez az egészhez, valószínűleg keresnék magamnak egy csendes kis zugot, ahol eltölteném csendben az egész estét. Cseppet sem érezném jól magam és miattam lehet, hogy ti sem. Ellenben itthon nagyon jól érezném magam a sorozatommal és ti is elengedhetitek magatokat, mert nem kell miattam idegeskednetek.

Sarah arcáról hamar leolvadt a mosoly és szomorúan sütötte le szemeit. Tudtam, hogy nagyon várta már ezt az estét és pont emiatt nem akartam én lenni az, aki elrontja a hangulatot.

– Akkor én is maradok. – húzta ki magát elszántan.

– Azt már nem! – kiáltottam fel. – James-sel már egy hónapja ezt a bulit fújjátok. Annyira vártátok már, kérlek, ne hagyd ki miattam. Érezzétek jól magatokat, rendben?

– De biztos?

– Hát persze! Ne aggódj, én nagyon jól megleszek. – vigyorogtam, miközben fejemmel a laptopom felé biccentettem.

Úgy tűnt sikerült meggyőznöm, így hamar köddé is vált, hogy elkészüljön az estére. A végeredményt természetesen megmutatta, amire én őszintén mondtam, hogy csodásan fest és az összes fiú rá fogja csorgatni a nyálát. Persze, ezt azért James sem hagyhatta szó nélkül.

A jelenlétük nélkül teljesen csendessé vált az egész ház. Csak anya mozgolódását hallottam a konyhából kiszűrődni. Nem is telt el sok idő, amikor egy erőtlen kopogás hallatszódott az ajtómon. Anya mosolyogva dugta be a fejét a kinyitott résen.

– Ébren vagy? – kérdezte halkan, és mikor szembesült azzal, hogy nagyon is ébren vagyok, beljebb merészkedett.

A kis szobát csupán a laptopom képernyőjéből kiszűrődő fény töltötte meg, de így is jól láttam a pezsgőt és a két kis pezsgőspoharat a kezében, amelyeket széles mosollyal az arcán tett le az ágyam végébe.