Szerelem matematikailag

31.fejezet

Az egyetlen jó dolog, ami miatt nem utáltam a hétfői napokat, az maga Daniel Clifford volt. Amíg mindenki nyúzottan és hullafáradtan vánszorgott az iskola folyosóin, addig én boldogan és kirobbanó energiával vártam, hogy legalább csak egy pillanatra is, de láthassam Danielt. Ez tartott életben úgymond. Amikor pedig elérkezett a matek óra, izgatott állapotban ültem le a helyemre és szinte számoltam visszafelé a perceket, hogy megszólaljon a csengő. Egy valaki viszont úgy gondolta, hogy a jelenlétével és a közelségével elrontja a kedvemet. Blake továbbra sem akarta feladni, próbálkozott, amikor csak lehetősége adódott rá. Nem éreztem már többé félelmet a közelében, csak egyszerűen undorodtam tőle.

- Szia. - huppant le mellém mosolyogva.

Hihetetlen, hogy a történtek után még mindig van képe egyáltalán rám nézni.
Nem voltam hajlandó viszonozni a köszönést, helyette inkább kinyitottam a füzetem és úgy csináltam, mintha a múltheti anyaggal foglalkoznék.

- Ó, értem. Szóval még mindig utálsz? - biggyesztette le ajkát szomorúan.

- Mitől is változott volna ez meg? - kérdeztem flegma stílusban, de a szemeimet még mindig nem emeltem rá.

- Legalább már hozzám szóltál. Haladunk. - vigyorgott szórakozottan.

- Húzz el! Csak rontod itt a levegőt.

- Lesz egy buli a hétvégén, amire hivatalos vagyok. Bárkit vihetek magammal és szeretném, ha te is ott lennél. Amolyan békülős szándékkal. - csúsztatott elém egy cetlit, amelyen valószínűleg a buli helyszínének pontos címe szerepelt.

Teljesen letaglózva ültem tovább Blake mellett. Egyszerűen nem bírtam feldolgozni az imént hallottakat. Van képe bulizni hívni, azok után, hogy múltkor szintén egy buliban volt erőszakos velem. Valami nagyon nincs rendben ennek a srácnak a fejében.
A kezembe fogtam a cetlit, majd elkezdtem apró darabokra tépkedni, végül a maradványokat Blake arcába dobtam.

- Márpedig én nem leszek ott. Most pedig tégy egy szívességet és húzz el a közelemből!

Éppen szólásra nyitotta a száját, amikor Daniel hangja hasított keresztül a termen.

- Becsengettek. Megtenné, hogy a helyére fárad, hogy elkezdhessem végre az órát? - olyan szúrós pillantással nézett Blake-re, hogy a srác elképedve és megilletődve vonszolta vissza magát a saját padjába.

Még ha a többiek nem is látták, de én leolvastam Daniel arcáról a dühöt. Hiszen ő nagyon jól tudta, hogy mi történt köztem és Blake között. Ő mentett meg tőle, amiért örökké hálás leszek neki. Csak akkor lágyultak el a vonásai, amikor rám vezette szemeit. Gyorsan eltátogtam neki, hogy semmi baj, mire ő egy mély lélegzetet vett és miután kifújta a levegőt, beszélni kezdett a mai óra anyagáról. Szerencsére hátul ültem, így nem kellett attól tartanom, hogy valaki meglátta, hogy interakcióba kezdtem titokban a tanárunkkal. Bár eléggé fagyossá vált a hangulat, amit rajtam kívűl senki sem értett és ment a halk pusmorgás ezzel kapcsolatban. Daniel hamar csendre intette a társaságot és igyekezett összeszedetten viselkedni, úgy ahogy az egy tanárhoz illik.

Az óra további része gond nélkül zajlott, de nem tudtam nem észre venni, hogy milyen gyilkos pillantásokkal méregette néha Blake-et. Bevallom, jól esett, de ha ezt a fiú is észre vette volna, bizonyára nem hagyta volna szó nélkül. Mindenesetre túl éltük az órát és az egész napot is. A fejemben viszont csak az zakatolt szüntelen, hogy hamarosan megölelhetem és megcsókolhatom Danielt. Bár nem beszéltük meg, hogy találkozunk, csak remélni tudtam, hogy a férfi is hasonlóképp gondol rám.
A kicsengő után minden diák felszabadultan özönlött ki az ajtón, én viszont lassú léptekkel haladtam a folyosón. Látni akartam Őt, azt akartam, hogy jelezzen valamilyen formában, hogy találkozzunk valahol. Már amikor éppen bele törődtem, hogy ez nem így fog történni, akkor egy kéz fonódott a karomra és egy hirtelen mozdulattal húzott be az egyik tanterembe. Gondolkozni sem volt időm, a falnak csapódott a hátam és puha ajkak tapadtak az enyéimre. Daniel hevessége kissé megdöbbentett, de olyan vágy gyúlt bennem a férfi iránt, hogy hamar felvettem vele a ritmust. Ujjaimat dús hajába vezettem, majd mikor a nyakamat kezdte el csókolgatni, hátravetett fejjel sóhajtottam fel.