Szerelem matematikailag

28.fejezet

Reggel olyan erős fejfájással keltem, mint akinek kalapáccsal ütik a fejét, és ezen az ablakon beáramló vakító napsütés sem segített. Éppen nyújtózkodtam volna, amikor a végtagjaim valakibe bele ütköztek. Először azt hittem, hogy Sarah alszik mellettem, de aztán hamar rájöttem, hogy ez nem így van. Ekkor kipattantak a szemeim, és egy hírtelen mozdulattal felültem. Elkezdtem végig pörgetni az agyamban a tegnap esti történéseket. Sok dolog kiesett, például az is, hogy hogyan kerültem Daniel lakására, de ami a legjobban foglalkoztatott, az az volt, hogy történt-e valami olyan dolog a férfival, amit még nem igazán szerettem volna. Legalábbis nem részeg állapotomban. Nem rémlett semmi olyan dolog, bár ez nem jelentett semmit. Könnyen megeshet, hogy csak nem emlékszem.

- Ha azon agyalsz ennyire, hogy lefeküdtünk-e egymással, akkor megnyugodhatsz. Semmi sem történt. - szólalt meg mellőlem Daniel álmoskás hangon, amire nem számítottam, így ijedtemben megugrottam.

Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, és amiért egy percig is azt gondoltam, hogy Daniel képes lenne kihasználni a helyzetet, a fejemet kezdtem el csóválni mosolyogva. Egyértelmű, hogy nem tenne ilyet soha, nem olyan ember. Aztán beugrott valami az estéről, ami miatt nagyon feszült lettem, és kínomban a két tenyerembe temettem arcom. Emlékszem mit mondtam neki, mielőtt elaludtam volna, és elkezdtem pánikolni amiatt, hogy esetleg meghallotta. Nem is értettem miért mondtam azt, amit, ugyanis nem voltam száz százalékig biztos benne, hogy mit is érzek valójában a férfi iránt.

- Minden oké? - kérdezte aggodalmasan, de én rá sem mertem nézni, ezért csak bólintottam egyet.

Már készültem volna felkelni mellőle, hogy össze szedjem a cuccaim, és a lehető leghamarabb lelépjek, de Daniel meggàtolt ebben. Megragadta a karom és vissza húzott a mellkasára. Finom mozdulatokkal kezdte el simogatni a hátamat, majd feljebb haladva, a hajamat kezdte el cirógatni. Annyira jól esett, hogy megborzongtam az érintései hatására.

- Nagyon gáz voltam az este? - szólaltam meg végre én is, majd félve vártam a választ, és csak reméltem, hogy nemmel fog felelni.

Halkan felnevetett, majd megpuszilta a fejem búbját, de a simogatást nem hagyta abba egy másodpercre sem.

- Az nem kifejezés.

- Ne már! - fúrtam a nyakába a fejem, hogy véletlenül se lássa meg, hogy mennyire elvörösödtem.

- Végtelenül bosszantó volt a makacsságod és az önfejűséged, de tudtam kezelni.

A szabad kezét az arcomra helyezte, majd maga felé fordított, hogy tekintetünk találkozzon egymással. Ekkor néztem rá először azon a reggelen, és annyira bántam, hogy nem tettem meg hamarabb. Nagyon aranyosnak találtam az álmoskás szemeit és arcát, a kócos haja pedig feltette az i-re a pontot. Az ajkaira siklott a szemem, túl csábító volt számomra. Bár szerintem nem csak számomra, hiszen az egész suli lány tagja epekedett érte, és teljesen biztos voltam abban, hogy Daniel Clifford bárhol is legyen, minden nő oda meg vissza van érte. Nem tudtam haragudni rájuk, ugyanis ki ne őrülne meg egy ilyen helyes pasi látványától!?
Az ő szemei is lejjebb tévedtek, és alig vártam, hogy végre egy elnyújtott szenvedélyes csókban részesítsen. Nagyon nagy szükségem volt arra a csókra, de a szemét alak ahelyett, hogy megadta volna nekem, inkább mosolyogva fordította el a fejét.

- Ezt most miért? - döbbentem le.

- A tegnap esti viselkedésed nem maradhat büntetlenül. - nézett rám széles mosollyal az arcán.

- Ne csináld már! - forgattam meg szemeim durcásan.

Nehezen, de feltornázta magát ülőhelyzetbe, majd miután kinyújtóztatta a végtagjait, fel is állt és elindult valamerre.

- Tiszteletlen voltál a tanároddal, ezért ki kell engesztelned valahogy. - nem nézett rám, csak haladt tovább, majd belépett az egyik helyiségbe.

- Daniel! - szóltam utána, de mintha meg sem hallotta volna.

Egy rövid ideig még duzzogtam a kanapén ülve, majd gondolkodás nélkül pattantam fel és indultam el a férfi után.
Még hogy ki kell engesztelnem, nevetséges.

- Hé, Daniel! Mi az, hogy... - rontottam be az ajtón, de amit ott láttam, arra egyáltalán nem voltam felkészülve.

A ruhái szét dobálva a földön, ő maga pedig éppen a zuhanykabinban ácsorgott. Gondolom, azt mondanom sem kell, hogy meztelenül. Azonnal elkaptam róla a szemem és hátat fordítottam neki. Annyira zavarba jöttem a látványtól, hogy már a gondolkodásra sem voltam képes, az agyam teljesen leblokkolt, a szívem pedig majd kiszakadt a helyéről. A kezem a kilincsen pihent, indulásra készen állva, de a testem nem akart mozdulni. Nyeltem egy nagyot, majd újra a kabinnal szembe fordultam, aminek üvege a forró víz hatására teljesen bepárásodott, így nem tudom Daniel észre vette-e egyáltalán, hogy ott ácsorgok és őt bámulom. Egy hírtelen ötlettől vezérelve, miszerint így biztosan sikerül kiengesztelnem őt, elkezdtem vetkőzni. Mondjuk, amúgy is volt egy olyan érzésem, hogy pontosan ez volt a férfi célja. A melltartót és a bugyit viszont nem volt merszem levenni, ahhoz túlságosan is szégyenlős voltam. Elhúztam a kabin üvegajtaját, majd csatlakoztam Daniel-hez. Felém fordult és jó alaposan végig mért, tetőtől talpig. Közelebb lépett hozzám, majd ajkába harapva helyezte ujjait a melltartóm szegélyéhez.

- Ez így nem túl fair. - csóválta a fejét.

Nem tudtam eldönteni, hogy az érintése vagy a bőrömmel érintkező víz okozta a libabőrt a testem minden pontján, de abban biztos voltam, hogy megőrülök a férfi puszta látványától is. A kezeimet felvezettem a nyaka köré, miközben elmélyülten bámultam zöldes íriszeibe. A derekamnál fogva közelebb rántott magához, annyira, hogy testünk érintkezzen egymással. A lábaim ekkor már elgyengülten remegtek, de Daniel erős kezeiben nem féltem, hogy össze eshetek. A testem lángba borult minden apró érintésétől is, ajkaim pedig remegtek a csókja után. Az iránta érzett vágy szinte szétszakított belülről. Valójában ez már több is volt vágynál, de annyira féltem bevallani még magamnak is. Féltem, hogy ez az érzés nem kölcsönös. Ajkait lassan az enyéimekre tapasztotta és kezdetben lágyan, majd egyre szenvedélyesebben csókolt. A ránk zúduló forró víz egyáltalán nem zavart és gátolt meg minket semmiben. Egyik keze a hátam közepére tévedt és egy laza mozdulattal csatolta ki a melltartómat és szabadított meg tőle. Ekkorra már teljesen elszállt minden gátlásom, gondolkozni sem voltam képes. Annyira felhevült állapotba kerültünk mindketten, hogy kénytelenek voltunk elzárni a vizet és elhagyni a fürdőszobát. Felkapott az ölébe és így juttatott el engem a hálószobában található ágyra. Azzal sem tudtunk abban a pillanatban foglalkozni, hogy csurom vizesek vagyunk. Egy kis idő elteltével már a testemről csókolta le a vízcseppeket, ami belőlem jóleső sóhajokat idézett elő. A nyakamtól kezdve haladt lefelé, de minden egyes testrészemnél elidőzött, miközben én egyik kezemmel a haját túrtam, a másikkal pedig a hátát simogattam. Amikor elért a melleimhez és gyengéden kényeztetni kezdte őket a nyelvével, eszembe jutott, hogy én nem is említettem Daniel-nek azt, hogy én még nem voltam férfival. Volt egy olyan érzésem, hogy magától is rájött már, de mi van akkor, ha mégsem!?

- Valami baj van? - nézett fel rám aggodalmas csillogással a szemeiben.

Kipirult arca mosolyt csalt az arcomra, annyira aranyosnak találtam így a férfit.

- Nekem te leszel az első, Daniel. - mondtam ki a nyilvánvalót.

- Nekem meg te leszel az utolsó, Alisha. - arcvonásai komolysága arra utalt, hogy tényleg őszintén mondott ki minden egyes szót az imént, ami az én szívemet igencsak megdobogtatta.

Az arcát két kezembe fogtam, majd egy lágy csók erejéig az ajkaimra húztam az övéit. Ez a pillanat annyira tökéletes, annyira nyugodt és meghitt volt, hogy azt kívántam bárcsak megállíthatnám az időt, hogy örökre ebben a tökéletességben rekedjek, Daniel védelmező karjai között. Reméltem, hogy erre amúgy sem lenne szükség, hiszen megannyi alkalmunk lesz még ilyen pillanatok előidézésére. Ő maga mondta, hogy én leszek neki az utolsó, és én hiszek neki.