Praesidio (JK) ~ Befejezett

3.

Jungkook sietve nézett körbe a környéken, vajon hova tudna elbújni zakkant férjem elől, aki fogalmam sincs, mire vetemedett volna, ha megtalál minket. A szemben dolgozó nőgyógyászt, velem a karjaiban, én úgy csüngve rajta, mintha bármikor meghalhatnék - ami nem állt messze a valóságtól - éppen szökésben abból a lakásból, ahonnan az elmúlt két évben egyszer sem tettem ki a lábam. Könnyes szemekkel hajtottam fejem a férfi mellkasára, nem volt már ötletem, sem erőm a továbbiakra. Az ölében vitt, viszont a pozíció már nagyon fájt, az erőszakos együttlétek nem kímélték testem. Több helyen is fájt a hátam, karom amikhez hozzáért, s bár ő maga nem akart bántani, mégis olyan fájdalmat okozott, amit kezdtem egyre nehezebben viselni. A szakadő eső sem segített a helyzeten, a ruhám kezdett átázni, csontjaim remegtek, nem tudtam kontrollálni a testem remegését, s éreztem, Jungkookot is többször kirázza a hideg, az ő ingje is nedvesen tapadt a mellkasára, hajáról csöpögött a víz, szemeivel sűrűn pislogott, hogy jobban lássa, merre is mehetnénk.

-Erre - suttogta halkan és a hatalmas, szemetes konténerek közé guggolt, engem kitartóan magához szorítva. Karjaimmal erősen kapaszkodtam a nyakába, miközben remegve figyeltem ki a kis résen, amin átláttam, ahogyan az ismerős autó leparkol a ház előtt, a férjem kiszáll belőle és tenyerét a feje fölé tartva, futva menekül a hideg és vihar elől be a házba. Vacogva haraptam be a számat, hogy semmilyen hangot ne adjak ki, miközben Jungkook arcára tévedt tekintetem. Erősen koncentrált, ahogyan a bejáratot nézte, ujjai szorosan tartottak, s néha még közelebb húzott magához, hogy biztos legyen abban, elég szilárdan és stabilan fogja gyenge és vékony testem.

-Annyira sajnálom - szólaltam meg, s szerencsére amúgy is vizes arcom miatt nem látta, hogy igazából sírtam. - Nem akartam, hogy belekeveredj ebbe az egészbe - hunytam le a szemeim, miközben égett arcom a szégyentől és kíntól, ami átjárta mindenem. Jungkook csak sóhajtott egyet, mire felnyitva pilláim, ránéztem. Aggódva fürkészte arcomat, amin elég sok nyoma volt a bántalmazó kapcsolatnak, amiben éltem. Szemeim duzzadtak voltak, lila foltos alul, arcom beesett volt, szám repedt és sebes. Tisztán láttam rajta a borzalmat, ahogyan végignézett rajtam, s szemeiben mintha elszántság csillogott volna, ahogyan feje visszafordult a ház felé.

-Ne aggódj. Nem kell többet visszamenned oda - nézte az ajtót, magától is megértette, hogy éppen a halál széléről mentett meg, idő kérdése volt, mikor halok bele egy ütésbe vagy rúgásba, mikor milyen módszerhez volt kedv. Mély levegőt véve rezzentem össze, mikor a ház ajtaja hirtelen kivágódott, s a férjem jelent meg a ház előtt, nem is foglalkozva azzal, hogy a szakadó eső pillanatok alatt teljesen átáztatja a ruháját. Dühös tekintettel meredt körbe a környéken, mire Jungkook kisebbre húzta magát és szorosabban tartott, mint eddig. Lélegzetvisszafojtva néztem, ahogyan a tomboló férfi a hajába túr és a nevemet üvöltve fordul körbe. Szemeim lehunytam, ahogyan Jungkook tekintetét magamon éreztem. Pontosan tudta, mi történik kettőnk között, és abban is biztos voltam, hogy számon lesz rajtam kérve minden, ami történt. De jelenleg nem mertem foglalkozni vele, csak azt akartam, hogy végre melegben és biztonságban legyek, ami pedig a legfontosabb, végre ne üssön meg senki.

Megmerevedtem Jungkook ölében, ahogyan a férjem beszállt az autóba és mintha valami versenyen érezné magát, olyan sebességgel száguldott ki az utcából, a szélnek nem volt akkora ereje mint amekkorával ő repesztett. Mindketten lassan lestünk ki a kukák takarásából, mikor pedig nyoma sem volt az autónak, Jungkook egy határozott mozdulattal felállt és sietve a szemben lévő házhoz ment, velem együtt. Az ajtóhoz érve finoman és óvatosan a lábaimra tett, majd kezemet megfogva behúzott a hidegről. Rettenetesen fáztam, mégis megcsapott a meleg, ami a házat bentről belengte. Nem tudtam, ebben a házban kik laknak, így óvatosan pillantottam a falon szereplő nevekre, mikor Jungkook berántott a rendelőjébe és kulcsra zárta az ajtót mögöttünk. Kezével hajába túrt, ahogyan megrázta vizes tincset, a cseppek szétszóródtak a levegőben, néhány még rám is jutott, nem mintha bármit is változtattak volna a vizes ruházatomon. Karjaim összezártam mellkasom előtt, ahogy megborzongtam, Jungkook pedig gondolkodás nélkül húzta be az ablakokon a függönyt s kapcsolt egy kisebb lámpát, majd lekapcsolta a nagyot, hogy ne keltsünk feltűnést. A radiátorhoz lépve feljebb vette azon a fűtést és lekapva magáról a nedves köpenyt, ráterítette azt az egyik szék támlájára.

Egy aprót tüsszentettem, ahogyan végigfutott hátamon a hideg és fogaim összekoccantak a remegő csontjaimmal együtt. Egy mély levegőt vettem, majd óvatosan leültem az egyik székre, mert úgy éreztem, lábaim nem bírják már a szolgálatot. Lehajtottam a fejem, szemeim pedig összeszorítottam, annyira fájt mindenem, el sem tudom mondani mennyire. Próbáltam nem sírni, nem látszani gyengébbnek, mint amilyen egyébként is voltam. Annyira megalázónak éreztem így is, hogy így lát engem valaki évek után. Annyira szép, csinos, magabiztos voltam még valamikor régen. Sosem féltem másoktól, sosem éreztem úgy, hogy valaha szégyellnem kellene magam, most mégis úgy éreztem, nem vagyok méltó arra, hogy embernek nevezzenek.

Hirtelen valami meleg és puha terült vállaimra, mire felkaptam a fejemet. Jungkook hasával találtam szemben magamat, ahogyan előttem állt s egy plédet terített a hátamra. Megigazította azt a vállaimon, majd leguggolva rám nézett. Vizes tincsei a szemébe lógtak, s tekintete annyira átható volt, belepirultam abba, ahogyan rám nézett. Kezét megemelte, mire ösztönösen hunytam le a szemeim és húzódtam még kisebbre, amennyire csak tudtam.

Vártam, hogy megüssön. Vártam, hogy megtépjen, hogy megszorítson. Tudtam, nem tenné meg, mégsem tudtam parancsolni magamnak és ösztöneimnek, rettegtem attól az egy mozdulattól is. Nagyot sóhajtott, mire kinyitottam a szemem s láttam, kezeit maga előtt tartja, de továbbra is előttem guggolt, úgy nézett fel rám. Tekintete cikázott arcom minden szegletén, főleg most, hogy úgy igazán volt alkalma megnézni minden részem. Ajkai elnyíltak, majd összezáródtak, ahogyan próbált megszólalni, de nem tudott erre a látványra mit mondani.