Praesidio (JK) ~ Befejezett

42.

Teltek a napok, hetek, hónapok és mire észbe kaptam, addigra már a terhességem felén túl voltam. Szeptemberhez képest meglehetősen meleg volt még az idő, tavaly ilyenkor sokkal jobban fel kellett öltözniük az embereknek, kivéve nekem, mert én nem hagyhattam el a lakást. Kissé furcsa is volt, hogy nemsokára egy éve annak, hogy hátrahagytam előző életem, és az ölembe hullott egy új, egy sokkal jobb. Pocakom már látható volt, nagyon is, mégis aggódtam. Öt hónapos terhes létemre, nagyobbra számítottam. Ahány állapotos nőt láttam ez idő alatt a boltban, a TVben, az interneten, az utcán, mindenkinek nagyobb volt a babája mint nekem. Jungkook a nap huszonnégy órájában arról biztosított, hogy feleslegesen aggódom, nincs két egyforma baba, én magam sem vagyok egy oszlop, lehet az én magasságom örökli és azért picike, ettől még megnyúlhat később, hogy tudna róla, ha bármi baj lenne vele, mert a kérésemre többször is ellenőrizte mint szükséges lett volna. Abban biztosak voltunk, hogy egy babám lesz, s Jungkook tudta, fiú vagy lány. De tartotta magát a kérésemhez, és nem árulta el ki fog a világra jönni. Helyette kárpótolt engem egy 3D-s képpel, amint kristálytisztán látszott kisbabám arca. 

Gyönyörű volt. Egyszerűen gyönyörű volt, és tudom, minden anyának a saját gyermeke a legszebb, de ez most kivételesen tényleg a legszebb kisbaba volt, akit valaha láttam. Az orrát már most imádtam, annyira kis formás és aranyos volt ott a helyén. 

Jungkook már csak jövő évre jósolta meg az érkezését, s úgy éreztem soha nem fog eljönni az új év, soha nem érkezik meg a január. Örültem neki, hogy téli baba lesz, de annak is örültem volna, ha például karácsonyra kapom meg ajándékként. Jungkook azonban ezzel az egy dologgal nem értett egyet, s sikerült megijesztenie azzal, hogy ha a gyerek decemberben jön, akkor az régen rossz és lesz okom az aggodalomra, ezért már nem is kívántam annyira ezt az ajándékot idén. 

-Hogy vagy? - lépett be az ajtón, miután végzett a munkával. - Esik az eső - közölte velem, mire feltápászkodtam és az ablakhoz léptem. 

-Bárcsak hó esne, mikor megszületik - sóhajtottam és elképzeltem, mennyire idilli is lenne kinézni a kórház ablakán, a kisbabámmal a karomban és figyelni, ahogyan szállingózik a fehér hó, kint hideg de én mégsem fázom, Jungkook pedig ott ülhetne az oldalamon. 

-Nem irányítom az elemeket, de reménykedjünk teljesül a vágyad - lépett mögém, karjait keresztezte hasamnál. - Alig érlek lassan át - nevetett fel, s így inkább hasam két oldalán pihentette kezeit. 

-Ne szemtelenkedj fiatalúr - ráztam meg az ujjam előtte nevetve. - Fel akarom gyorsítani az időt - sóhajtottam. 

-Fáradt vagy? Fáj valamid? - hajtotta fejét a vállamra, pulcsim alá nyúlva, s simogatta meztelen bőrömet. 

-Annyira még nem - ráztam meg a fejemet. - Inkább csak türelmetlen vagyok. 

-Elhiszem - puszilta meg az arcomat. - Várd ki, amikor már mindened fáj.

-Szép kilátások - húztam fel az orromat. - Figyelj csak, tudom, hogy még korai, de most még van erőm hozzá, mi lenne ha lassacskán elkezdenénk vásárolni neki? 

-Gondolkodtam én is rajta - nézte a vihart a fejem mellett. - Arra gondoltam, hogy az én szobámat kicsit át lehetne rendezni, hogy beférjen egy kiságy oda, gondolom magad mellett akarod tartani - nevette el magát, mire mosolyogva bólintottam. - Ami pedig olyan, azt ide kintre. Még megtervezem, de megoldjuk. 

Jungkook lakása nagy volt, de csak egy szoba volt benne, így nem tudtunk külön szobát kialakítani a babának, így az az ötlete támadt, hogy ameddig még kicsi, s megszokjuk a helyzetet, addig legyen a mi szobánkban velünk. Utána pedig ráérünk gondolkodni, hogyan tovább. 

-Nem aludhat velem? - néztem rá pislogva.

-Nézd Hyorin, én türelmes vagyok és nagyvonalú, de mindennek van határa. Azért veled aludni csak én akarok, így is mindent kisajátít majd! Az övé minden figyelmed, azok a formás melleid, az időd, legalább az ágyam hagyja meg nekem - háborgott szórakozottan, nyilvánvalóan nem mérgesen, mire nevetve megfordultam s karjaim a nyaka köré fontam. 

-Ne haragudj, ígérem az ágyban a tiéd vagyok - csókoltam meg, mire keze a fenekemig csúszott.

-Nagyon helyes - suttogta ajkamra és homlokát az enyémnek támasztva nézett rám. - Annyira, de annyira gyönyörű vagy. Ragyogsz, ki vagy virulva - puszilta meg orrom végét. - És annyira szexi vagy, hogy el sem hiszed - duruzsolta kedves szavait a fülembe.

-Azt mondod? - néztem a szemeibe mosolyogva.

-Hmm - csókolt meg újra, mire lehunytam szemeimet s amennyire csak pocakom engedte, közelebb nyomtam magam hozzá. Fejét kissé oldalra döntötte, hogy jobban hozzám férjen, s keze derekamra siklott, ujjai pedig kissé erősen szorították azt. 

-Mi az, doktor úr? Mi folyik lent délen? 

-Felkelés - morogta szinte, mire kénytelen voltam eltolni, úgy kitört belőlem a nevetés. Könnyes szemekkel vihogtam, ahogyan arcára néztem, s arcomat a nyakhajlatába fúrtam. Egy apró puszit nyomtam füléhez, s suttogtam a szavakat.

-Adj két percet, és úgy megleplek, mint még soha.

-Azt mondod? - vonogatta a szemöldökét, s szó szerint besprintelt a hálószobába. Ajkamba harapva fojtottam el vigyoromat, s a fürdőszobába mentem, ahol fel volt akasztva a fogasra az egyik köntösöm, ami gyönyörű szép volt, csak már nem tudtam teljesen összekötni magamon. Gyorsan kibújtam a ruháimból, csak a fehérneműm hagytam magamon, s óvatosan megnéztem magamat a tükörben, ahogy felkaptam a köntöst. Igaza volt, gyönyörű voltam. A hajam fényes volt és hosszú, arcom ragyogott és mintha csak babapopsi lett volna, olyan puha volt, nem beszélve arról, mennyire keveset sikerült híznom. Minden tekintetben elégedett voltam magammal, s büszkén húztam ki magamat, megértettem izgalmának okát. 

Amennyire sikerült, összecibáltam magamon a köntöst, s finoman belöktem magam előtt a háló ajtaját. A keretnek dőlve néztem a férfira, aki olyan gyorsan felült az ágyon, mintha csak rángatták volna, és széles vigyorral az arcán nézett rám. 

-Akkor mit szólsz, intézzem el azt a felkelést? - pislogtam rá ártatlan arccal. 

-Igyekezz - hívogatott magához ujjával. - Minél tovább kell várni, annál erősebbek az indulatok. 

Nevetve másztam oda hozzá, bár a szexi járás annyira nem sikerült, inkább csak odagurultam mellé, mire megtámaszkodott fölöttem, s lenézett rám. 

-Istenem, imádom - nézett végig rajtam. 

-Várj - támaszkodtam meg a karjainál. - Nem veszélyes? 

-Ugyan Szívem - nevetett fel. - Pontosan tudom, hogy mit tehetek veled - hajolt le hozzám, mire hagytam, hogy ostromolni kezdje ajkaim.