Praesidio (JK) ~ Befejezett

38.

Kényelmesen feküdtem Jungkook rendelőjében a vizsgálóágyon, s vele együtt figyeltem a kijelzőt, amin a múltkori pötty helyén kirajzolódott babám formája. Jungkook hümmögve bólogatott magának, miközben hasamon huzigálta minden irányba a kis gépet, pont mint a múltkor. Szívem hevesen dobogott a helyén, ahogyan a mozgó képeket figyeltem, s tekintetem a férfi arcára vezettem, aki széles mosollyal figyelte a képernyőt. 

-Növekszik, fejlődik, egészséges kisbaba. Mondjuk oka sem lehet panaszra, mikor egy ilyen anya várja már - mosolygott rám, mire megkönnyebbülten hunytam le a szemeim. Minden egyes alkalommal, ahogyan teltek a hetek elmondta, hogy nincs okom aggódni, hogy vigyázok magamra, mindent jól csinálok. Szedtem minden vitamint és gyógyszert, amit csak a kezembe adott, azt ettem és ittam amit javasolt, azokon kívül amiket megkívántam, mert az utóbbi időben eléggé eluralkodott rajtam a különböző ételek szeretete, szóval mindent megtettem, ami csak tőlem tellett. Nyugodt voltam, aludtam és pihentem, nem hajszoltam magam, nem aggodalmaskodtam, teljes örömmel és boldogsággal vártam őt, mégis minden alkalommal, mikor Jungkook ultrahangra hozott, elöntött egy kisebb idegesség, nehogy kiderüljön valami, amit nem szerettem volna hallani. De eddig úgy nézett ki, minden rendben van. 

-Mi a neme? - hunyorogtam a kijelzőre, de nem tudtam kivenni belőle, kire számítsak.

-Még nem látom - rázta meg a fejét. - De pár hét és megtudom. 

-Kérhetek valamit? - néztem rá nagyokat pislogva. 

-Persze - vette le rólam a kis gépet és a kezembe nyomva egy törlőt, felém fordulva megtámaszkodott a térdein. 

-Ha látod is, ne mondd el nekem - ráztam meg a fejemet. 

-Nem szeretnéd tudni? - lepődött meg. 

-Nem - mosolyodtam el és felülve az ágyon, közelebb csúsztam hozzá. - Nem érdekel, hogy fiam lesz vagy lányom. Csak azt szeretném, hogy végig tudjam csinálni mindenféle komplikáció nélkül, hogy egészséges legyen és megszülessen. Nagyon szeretném ezt a kisbabát, Jungkook. És nem szeretnék úgy gondolkodni, hogy alig várom a fiút vagy a lányt. Én a kisbabámat várom. A babánkat. Legyen meglepetés - vontam vállat, mire Jungkook mosolyogva bólintott egyet, s felállva odalépett hozzám, majd egy puszit nyomott a homlokomra. 

-Rendben - bólintott és magához ölelt. - Nekem nem adatik meg ez a luxus, én tudni fogom, de akkor tartom a számat és megtudod, ha majd a kezeidben tartod - simított végig a hajamon. - De akkor hogy akarsz így neki vásárolni? 

-Nagyon sok babaruhát lehet venni, ami mindkét nemre ráadható - fogtam meg a kezét és ujjaimat az övéire kulcsoltam. - És igazából mindegy, olyan gyorsan nőnek - meredtem magam elé és hirtelen úgy éreztem, fel akarom gyorsítani az időt, alig vártam a maradék hét hónapot, hogy végre eljöjjön az idő és a kezeimben tarthassam a babánkat. 

-Anyám úgy fog pattogni, mint egy gumilabda, mikor elmondjuk neki - nevette el magát, s én is elmosolyodtam, hacsak magam elé képzeltem Jungkook édesanyját, mikor megtudja a jó híreket. Amikor megtudtuk, hogy terhes vagyok, eldöntöttük, hogy nem mondjuk még el sem az ő, sem az én szüleimnek, hiszen biztosak akartunk lenni abban, hogy minden rendben lesz, és ha esetleg úgy alakult volna, hogy nem marad meg, akkor nem is akartuk volna, hogy tudjanak róla. Várni akartunk, és bár még mindig voltak kételyeim, én még mindig szerettem volna várni vele, végül megbeszéltük, csak elmondjuk, hátha valami okosat ők is hozzá tudnak tenni a dologhoz, na meg mégiscsak joguk van tudni, hogy egy unoka van a láthatáron. Az első, hiszen az én bátyám még még mindig szingli volt, ahogyan Jungkook tesója is. Így még nagyobb szenzációnak számított ez a hirtelen baba, s mielőtt még leront minket az egész család, mindkét ágról és nem hagynak nyugton élni a hátralévő hónapokban, azután pedig pláne, szerettünk volna boldogok lenni csak így ketten. Szerettük volna együtt kiélvezni, hogy gyerekünk lesz, ennek az egész tudatát és örömét. 

-Én is pattognék, de túl fáradt vagyok hozzá - sóhajtottam, és Jungkook mellkasának döntöttem a fejemet, továbbra is az ágyon üldögélve, s míg ő a két lábam között állt, amiket lóbáltam, a hajamat simogatta, engem ölelgetve. - Mit eszik ez a gyerek, az energiám? 

-Igen, az az első számú tápláléka - nevetett. - Készít téged az elkövetkezendő húsz évre. 

-Miért csak húsz év? - húzódtam el tőle. 

-Mert addig megkaphat, utána szépen útjára engedem és kiélvezem, hogy a figyelmed ismét az enyém - mosolygott. 

-Nem küldheted el a babámat - ráztam meg a fejemet szórakozottan, boldogan nézve fel rá. - Száz éves koráig is az én kisbabám lesz - hajtottam vissza a fejemet a mellkasára. 

-Hát persze - támasztotta állát a fejemre és szorosan magához ölelt. Keze lecsúszott végig a karomon, s megállapodott a kézfejemnél, ujjaival végigsimítva a gyűrűmön, amit nekem adott. - Nem bánod? Biztos szeretnéd? - kérdezte. 

-Biztos - bólintottam, addig forgatva kezem, míg ujjaimat az övéire nem kulcsoltam. - Gondold el, amikor idősebbek leszünk, s a babánk is felnő, esetleg neki is lesznek gyerekei, milyen lesz elmesélni a történetünket nekik. Mennyire váratlan egy találkozás volt, mennyire nehéz út vezetett ide, s én egy percét sem bánom. Olyan, mintha egy történetben élnék, amiről mindenki csak álmodni szeretne. Amikor bátorságot gyűjtöttem magamnak, és kikopogtattam neked az ablakon, csak arra tudtam gondolni, hogy az az élni akarás, amiről már régen elfelejtkeztem, mennyire felerősödött abban a pillanatban, amikor megláttalak. A megmentőmet láttam benned, akkor még semmi másra sem gondoltam, csak hogy hozz el onnan. Lehet már akkor meg volt írva, hogy egymásé legyünk. Tudod - fogtam meg az arcát és mélyen a szemébe néztem. - Annyit mindent lehet már a számládra írni. A megmentőm vagy, a jegyesem, az annyira vágyott és várt kisbabám édesapja, és még ki tudja mit tartogat a jövő. 

-Ennyire sokat azért nem tettem - csóválta meg a fejét mosolyogva, és lehunyt szemekkel felém hajolt, egy nagy puszit nyomva homlokomra. 

-Ne becsüld alá magad - fogtam meg a kezét. - Jungkook, én ilyen életet szerettem volna. Mindig is ilyen életet akartam, csak kicsit tovább kellett várnom rá. Én erre vágytam, és ezt te is tudod. Én egy boldog házasságot szerettem volna, idő kérdése és meglesz. Én egy szerető férjet akartam, aki úgy vigyáz rám, mint a világ legdrágább kincsére, és megkaptam. Én gyerekre vágytam, istenem senki nem tudja annyira, mint te, mit jelent ez nekem. És te megadtad - öleltem át, karjaim a nyaka köré fonva. - Ne zavarjon, mikor ilyeneket mondok rólad, mindketten tudjuk, hogy igaz. 

Jungkook sokkal több volt annál, mint amit gondolt vagy amit el lehet mondani. Talán én magam sem tudom kifejezni, hogy pontosan mit is érzek, ha rá gondolok. Egy valamit viszont biztosra tudtam. Soha, senki nem fog tudni ezen a Földön nekem annyit adni, mint amennyit ő adott, s soha senkit nem fogok annyira szeretni, annyira megbecsülni mint Őt. 

Kivéve persze a kisbabám. De ezt még Jungkook is elnézi nekem. 

-------------------------------

Boldog új évet mindenkinek!! ♥️

Kicsit megkésve igaz, mert már ötödike van, de most posztolok először. Hahahah, tavaly írtam utoljára, alig vártam, hogy elsüssem ezt a poént xd 

Remélem csodás év vár mindenkire, én már most tudom, hogy ez az én évem lesz, hiszen azzal a piercinggel indítottam, amire már évek óta folyik a nyálam lol. Remélem sok új évi fogadalmatok van, hogy aztán legyen mit megszegni, nekem is van jó pár, én is megszegem az tuti. Idén is sok könyvet tervezek írni, már most annyi ötletem van, mint felesleges kiló rajtam XD Amennyiben ez évben is életben maradok és semmi nem jön közbe, boldogítalak titeket egy darabig még. 

Sikerekben gazdag új évet kívánok mindenkinek!!! ♥️🎄