Praesidio (JK) ~ Befejezett

Epilógus

*4 évvel később*

-Hyunwoo! - fogtam meg kis kezét, és leguggolva mellé, másik kezemmel megtartottam a bevásárlókocsit. - Szeretnél beleülni? 

-Igen - toppantott kis lábával, mire felé nyúltam, hogy megemeljem és a kis ülésbe tegyem, mikor elhúzódott tőlem. - Nem, apa tegyen bele! 

-Jó, akkor megvárjuk apát - álltam fel, továbbra sem engedve el a kezét, s Jungkook irányába néztem, aki akkor szenvedte ki a babakocsit a csomagtartóból, majd egy mozdulattal össze is rakta. - Tedd már bele, addig én kiveszem az ikreket - cseréltem vele helyet, s amíg ő Hyunwooval foglalkozott, addig én az autóhoz léptem. Hyeseong csillogó szemekkel nézett fel rám, szájában kis plédje csücskét rágcsálva, míg húga, Hyemi úgy aludt, mintha nem lenne rá alkalma többet. Mosolyogva vettem ki először kisfiamat, majd betettem a helyére, aztán pedig egy szem lányom oldalára mentem, hogy őt is kihalásszam az ülésből. 

-Leesett Hyemi cumija - guggolt le Jungkook, fél kézzel a bevásárlókocsit tartva, hogy az el ne guruljon benne a gyerekkel együtt, majd a kezembe nyomta. 

-Nem baj, addig itt a másik - tettem el és kivettem a tartalékot, hogy kéznél legyen ha szükség lenne rá. Kissé megráztam a babakocsit, hátha sikerülne Hyeseongnak is álomba merülnie, Hyunwoo elég sok volt egy bevásárlás során, nem kellett volna még ő is oda most. Egymás mellett lépkedtünk a hatalmas épület fele, én az ikreket toltam, Jungkook pedig a kocsit, miközben Hyunwoo-val szórakozott. Imádtam, amikor együtt játszottak, s néha kissé féltékeny is voltam, mivel Hyunwoo sokkal inkább apás volt. Esténként szembesültem vele, mikor Jungkook hazaért és Hyunwoo visítva várta az ajtó előtt, hogy végre bejöjjön, mennyire is ragaszkodik hozzá. Ezért élt bennem egy aprócska remény, hogy van még két másik gyerekünk, hátha az egyik anyás lesz. 

Másfél évvel ezelőtt születtek meg az ikrek, bár ez alkalommal Jungkook véletlenül elszólta magát előtte, így tudtam előre, hogy lesz egy lányom. Ezért ez alkalommal kissé specifikusabban vásároltunk nekik, mielőtt még megérkeztek volna, több volt a rózsaszín ruha, virágos és masnis fejpánt, lányosabb játék, hogy mégiscsak megadjam a módját. Büszke voltam mindkét gyerekre, de a tudat, hogy mégiscsak kaptam férjemtől egy kislányt, azért másfajta érzés volt, mint a két fiú. Mégiscsak a lányom volt, akivel már annyi mindent elterveztem tíz évre előre, pedig ő még azt sem tudta, hogy a világon van. 

Hyunwoo lábát lóbálva üldögélt, fejét folyamatosan forgatva nézelődött, kis ujjaival Jungkook kézfejét simogatva, amivel a kocsit tolta. 

-Azt leveszed? - mutattam a tejtermékeknél az egyik felső polcra, az egyik joghurtra. - Azt ott. 

-Mennyit vegyek le? - nyúlt érte Jungkook, mikor valaki a nevemen szólított a hátunk mögül. 

-Hyorin? - hallottam, mire megfordultam, azonban mikor megláttam kik állnak velem szemben, földbe gyökerezett a lábam. Nagyot nyelve szorítottam a babakocsit, kissé hátrálva, s oldalra fordítottam a fejemet, Jungkook felé, akinek feltűnt, hogy nem válaszoltam, arcomra nézve pedig látta, hogy nem érint túl jól a találkozás. Szabad kezemmel automatikusan Hyunwoo után nyúltam, ösztönösen görcs keletkezett a gyomromban, ahogy volt férjem szüleire néztem. 

Csak bámultak rám, a kisfiamra, akinek fel sem tűnt a helyzetből semmi, hiszen éppen lekötötte figyelmét egy csoki, amit kezében szorongatott, a babakocsira, amibe szerencsére nem láttak be, mert felém volt állítva, s inkább elfordítottam, majd Jungkookra, aki szorosan mellettem állt s nem szólt egy szót sem, de el tudom képzelni milyen arccal nézhetett rájuk. Nekem sem állt szándékomban beszélni velük, annak pedig kifejezetten nem örültem, hogy látták, hogyan néz ki a kisfiam. Nem tudom miért, csak nem volt jó érzés, aggodalmat keltett bennem.