Praesidio (JK) ~ Befejezett

24.

Remegő kezekkel illesztettem a kulcsot a zárba, s mielőtt beléptem volna, kezem megállt a kilincsen. Éveken keresztül azon agyaltam, vajon kijutok-e valaha ebből a lakásból, most pedig saját akaratból jöttem vissza, s még úgy is rettenetesen éreztem magamat, hogy tudtam, csak összepakolok és végleg itt hagyom az egészet, sosem tudnék itt élni már. Tudtam, hogy Jungkook mögöttem van és azt is, hogy nem fog magamra hagyni, mégis hezitáltam, hogy belépjek-e. 

-Ugye tudod, hogy nem muszáj, ha nem akarod? - ölelte át a derekamat aggodalmaskodva, s egy apró puszit hintett fülem mögé. - Menj haza, majd én elhozom neked amit szeretnél innen. 

-Jól vagyok - erősködtem, de hogy őt próbáltam meggyőzni vagy saját magamat, az már kérdéses volt. Egy mély levegőt vettem s lenyomtam a kilincset, majd egy óvatos mozdulattal benyitottam a lakásba. Orrom azonnal összehúztam, ahogy megéreztem a poros, áporodott levegőt, és hirtelen elgondolkodtam azon, vajon mindig is ennyire kellemetlen volt a szag idebent és csak nekem nem tűnt fel, vagy az elmúlt napok hatása lehet. 

-Pedig szép lakás - nézett körbe Jungkook. - Kár, hogy rossz emlékekkel van tele. 

-Sietek - néztem rá, mire bólintott és ameddig én a hálószobába igyekeztem, hogy előhalásszam bőröndömet és belepakoljam a fontos cuccaim, addig Jungkook megállt minden szekrény előtt és érdeklődve nézett végig a polcok tartalmán. Nem terveztem mindenemet elhozni, egyrészt mert nem mentem messzire, lesz még időm visszajönni ha valami nagyon kellene, másrészt sok mindenhez nem akartam hozzányúlni, ameddig az illetékesek meg nem vizsgálták a helyszínt. Arra kaptam engedélyt, hogy a mindennapi léthez szükséges cuccaim elhozzam, de azon kívül megkértek, ne nagyon nyúljak máshoz. Így a ruháimon kívül, amit fontosnak tartottam és kényelmesnek, fehérneműn és az illatszereimen kívül sok mindent nem is dobáltam be a bőröndbe. Még a magassarkúim, alkalmi ruháim és sminkjeim sem hoztam magammal, nem láttam értelmét, egy darabig úgysem tervezek kiöltözni és elmenni sehova. 

-Hyorin! - kiáltott Jungkook, mire lepakoltam ami a kezemben van. Kimenve a nappaliban találtam meg, az egyik könyvespolc előtt, azonban megtorpantam, mikor az esküvői montázsunkat is megláttam a kezében. 

-Igen? 

-Ezt a regényt elkérhetem? - mutatott felém egy könyvet. - Ezer éves, eredeti kiadásban még nem olvastam. 

-Persze - mosolyodtam el. - Ha valamelyik érdekel, hozd el nyugodtan. 

-És ha nem a tiéd? - akadt meg egy pillanatra. 

-Akkor most már a tiéd - vontam vállat és elvettem tőle a képkeretet, amit fogott. - Ezt miért nézegeted? 

-Bárcsak megmutathatnám neked, hogy az én szemeimmel milyennek látnak - simított az egyik képre, amin egyedül voltam. Hajam be volt sütve, de kicsit fújt a szél, így egy részét az arcomra fújta, amitől nevetek és kissé feljebb emelem a kezemben lévő csokrot. Kétségtelenül boldog voltam. És úgy éreztem, Jungkook mellett ugyanazok az érzések kavarognak bennem, mint azon a nagy napon. - Gyönyörű vagy. Kívül, belül. És minden egyes nap el fogom ezt mondani neked, hogy egy idő után higgy nekem. 

Mosolyogva megráztam a fejemet, és visszamentem a szobába, hogy a kész, összecsomagolt bőröndömet kihozzam. Vegyes érzelmekkel pillantottam vissza a valaha házasként használt hálószobára. Nagyon szép volt, az én ízlésem szerint lett berendezve, a bútorok nagy részét én választottam, a fehér szín dominált bent. Nagyot sóhajtva ráztam meg a fejemet, mintha csak a gondolataim itt szerettem volna hagyni, majd bezártam magam mögött az ajtót és megfogtam a rám váró Jungkook kezét. 

-Ezt megfogod nekem? - nyomta a szabad kezembe a könyvet, amit korábban elkért, s amíg én megfogtam, addig kézbe vette a bőröndömet. 

-Ennyi? - mutattam fel neki. - Mást nem találtál? 

-Nem állt szándékomban kifosztani, ezt is csak véletlenül láttam meg - vont vállat és kiengedett maga előtt az ajtón. Amíg én az ajtóval szöszmötöltem, addig lépéseket hallottunk visszhangozni a csendes lépcsőházban. Ijedten néztem Jungkookra, aki csak nyugtatólag megrázta a fejét és felvette a földről az elejtett kulcsot, amit rémületemben dobtam el. Remegve bámultam a lépcsőfordulót, ahol a lépések egyre csak közeledtek, majd megláttam lefelé jönni egy idős nénit, aki talán a harmadikon lakott. Megkönnyebbülten lazítottam el magamat, s csak bólintottam neki, ő viszont csillogó szemekkel mutatott rám. 

-Csak megtalálta a kedves férje? - nézett rám, mire döbbenten merevedtem meg, nem is tudtam mit kellene reagálnom. - Pár napja volt nálam, és Önt kereste, hirtelen nem is emlékeztem hogyan néz ki, de miután mutatott egy képet magácskáról, azonnal eszembe jutott, hogy láttam a múltkor a szemben lévő házba menni egy férfival. Nagyon aggódott, nem is értem miért ment el tőle, mikor... - itt megakadt a magyarázásban, s tekintete elsiklott rólam a mellettem állóra, aki karját a derekam köré fonta. - Maga nem a hölgy férje... - gondolkodott látványosan, majd mint aki megvilágosodott, tátott szájjal nézett ránk. - Doktor úr! - csapta össze a tenyereit. - Nem helyes tönkretenni egy házasságot! Azt hittem ön egy becsületes orvos és nem kezd ki a pácienseivel! Döbbenet, hová megy ez a mai világ - csóválta a fejét és tiszta ítélkezéssel a szemében, megvetve nézett ránk. 

-Megmondjam magának merre tart ez a világ? - csattant fel Jungkook, s míg mind a ketten összerezzentünk a vén anyókával, addig csak neki volt oka félelemre. - Az a probléma, hogy az ilyen szenilis, minden lében kanál, szarkavaró öregasszonyok mint maga, ahelyett hogy az esti műsort néznék, mindig mindenbe beleütik az orrukat! Félreértés ne essék, én tisztelem a maga korát, de mindennek van határa, azt pedig különösen gyűlölöm, ha a magánéletemben van áskálva. Nem mintha magyarázkodnom kellene vagy megvédenem magunkat, de senki nem tett itt tönkre semmilyen házasságot és ha maga meg az a nagy pofája nem lenne, akkor most nem a kórházból kellett volna hazajönnünk. Inkább szégyellje el magát, hogy ha ennyire otthon van minden pletyka terén, hogy nem hallotta mi folyik itt a földszinten az elmúlt két évben! Amíg maga csámcsogva, hobbi szinten kutakodik mások életében, addig ez a nő minden nap az életéért küzdött, mert az " kedves férje" egy agresszív dög volt. De gondolom ez nem annyira fontos, mint az, hogy én kivel állok kapcsolatban. Azt tanácsolom foglalkozzon a továbbiakban a saját dolgával és ne azt lesse kivel mit csinálok - kapta Jungkook kezébe a bőröndömet, s minden további szó nélkül otthagyta a teljesen ledöbbent asszonyt a lépcsőházban. Ajkamba harapva próbáltam meg elfojtani a vigyoromat, miközben azon gondolkodtam, mennyire is vonzó volt az elmúlt percekben, főleg mérgesen és mennyire is megmozgatta a fantáziámat és a bennem lévő hormonokat.