Praesidio (JK) ~ Befejezett

13.

Térdeim felhúzva üldögéltem Jungkook mellett, karjaimmal pedig magamhoz húztam lábaim, úgy meredtem magam elé. Jungkook nem mondott semmit, csendben emésztette a hírt, amit megosztottam vele. Nőgyógyász létére biztos nem érte meglepetésként, hogy ilyen problémával küszködök, inkább az lehetett új számára, ahogyan a férjem kezelte a helyzetet. Biztos voltam benne, hogy a férfiak nagy része, ha igazán szereti a feleségét sajnálni és támogatni fogja őt egy ilyen időszakban, közösen keresnek megoldást a problémára, nem pedig úgy megveri, hogy a saját anyja se ismerné fel. Kissé szégyelltem magamat azok után, hogy megosztottam vele a történetem, ugyanakkor meg is könnyebbültem, mert nem egyedül kell cipelnem a titok súlyát. 

-Biztos vagy benne, hogy ez a baj? - kérdezte hirtelen. Felé fordulva, térdeimen támasztottam meg a fejemet, úgy nézve rá. Kissé értetlenül ráztam meg a fejem, nem pontosan értve, mire céloz. - Úgy értem, biztos, hogy veled van baj? Ugye tudod, hogy ebben az esetben mind a két félt meg kell vizsgálni? Számos olyan esettel találkoztam már, hogy a nő képes lett volna teherbe esni, és a férj nem volt alkalmas rá. Nem lehet, hogy nálatok is ez a helyzet? 

-Nem, láttam a papírt. Miattam nem lett gyerekünk, hiába próbáltunk ki mindent - sóhajtottam. 

-Oké, tegyük fel hiszek neked - fordult felém, azonban mielőtt folytathatta volna, felkaptam a fejemet. 

-Szerinted hazudok? - néztem rá furán.

-Nem - rázta meg a fejét. - Én csak azt mondom, hogy azért több van ebben, mint te hinnéd. Tegyük fel, hogy igazat mondasz, és meddő vagy - mondta ki azt a szót, amit a legsértőbbnek éreztem minden egyes alkalommal, hacsak meghallottam, de nem mondtam semmit, csak visszanyelve felháborodásomat úgy döntöttem, hagyom beszélni. - Van megoldás még akkor is, ha ez a helyzet. Többféle meddőség létezik, és van amelyik kezelhető. Nem gondolod, hogy ez gyanús? 

-Szerinted, ha találtunk volna megoldást, akkor most itt bujkálnék nálad? Értelemszerűen a már meglévő gyermekemet ölelném magamhoz - hunytam le a szemeim és a térdemre hajtottam a fejemet. Mennyire akartam egy gyereket, az égiek látják lelkem, bármit odaadnék, hogy legyen. Ha csak egy, már azért hálás lennék! Nem is kell nekem kettő vagy három, csak egyetlen egy sikerülne, több kérésem nem is lenne az életben. 

-Hyorin- csúszott közelebb hozzám, tenyerével hátamra simítva. Talán mert végtelenül csalódott voltam, talán mert eleget bizonyított ebben a pár napban, nem húzódtam el érintése alól. Sőt, úgy éreztem gyógyír meggyötört és fáradt testemnek minden mozdulata, amivel hozzámért. - Engedd, hogy segítsek. Egyrészt, mert ez a munkám. Másrészt, mert...mert rólad van szó - fejezte be halkan. 

Kissé döbbenten néztem fel rá, megpróbálva kiolvasni bármit is a tekintetéből. Csak egy halovány mosollyal az arcán nézett vissza rám, továbbra is simogatva. 

-Mit akarsz tenni? 

-Hagyd, hogy megnézzelek - mondta. Kerek szemekkel bámultam rá, még a szám is kissé eltátottam, próbálva megemészteni amit mond. Hogy...megnézzen? Hogy? Hol? Ott lent? Kizárt. 

-Biztos, hogy nem - tiltakoztam hevesen, mire kissé el is húzódott, nem számítva erre a reakcióra. - Mármint, arra gondolsz amire gondolom, hogy gondolsz? - méltatlankodtam, finoman lefelé mutogatva. - Ott? 

-Mhm - bólintott, anélkül, hogy zavarba jött volna. - Ott.

-Biztos, hogy nem - nevettem el magam, kissé kínosan, miközben éreztem, hogy az arcom lángba borul. Nem igazán értettem, miért nem akarom megmutatni magam neki, hiszen rendszeresen látott engem orvos, nem volt újdonság számomra. Szűz sem voltam, hiszen egy éven keresztül, rendszeresen éltem szexuális életet egy gyermek reményében, nem volt okom félelemre, hogy talán fájni fog. Mégsem akartam, hogy megvizsgáljon. Én magam sem értettem, hogy miért. 

-Hyorin, hadd ne emlékeztesselek rá, mi a szakmám. Tudod hány nőt látok naponta? - kérdezte kedvesen, kissé közelebb csúszva hozzám. - Próbálj nem úgy gondolni rám, mint egy férfira. Gondolj rám úgy, mint egy orvosra. Egy szakemberre, aki a munkáját végzi és a legjobbat akarja neked. Látom, hogy fáj, hogy szenvedsz minden percben, és nem tudok segíteni, ha nem tudom a pontos állapotodat. Tudnék neked adni gyógyszert, krémeket, én...

-Nem - fordultam felé, és kezeim közé fogtam az Ő kezét. - Nézd, értékelem, hogy segíteni próbálsz. És végtelenül hálás vagyok érte, de én...én nem akarom, hogy ott matasson most bárki. Még te sem. Hiába tudom, hogy nem bántanál, én... - akadtam meg, nem is tudva, hogyan jelezzem neki finoman, eszem ágában sincs pont előtte levetkőzni. Egyelőre. Talán később elég erőt gyűjtök ahhoz, hogy megnézessem magamat vele. Biztos, hogy minden elképzelésemnél jobb lesz, annál a vén öreg dokinál pedig csakis jobb lehet. - Csak adj egy kis időt, rendben? 

Jungkook sóhajtott egyet és bólintott. Kezét megemelte, fejemre tette és végigsimított hajamon, mire lehunytam a szememet és hagytam, hogy hozzámérjen. 

-Rendben, nem erőltetem rád. Én csak felajánlottam, mint lehetőséget. Mielőtt még komolyabb bajok lesznek nálad. Szeretném, ha ez idő alatt, míg nálam leszel, gyógyulnál. Mind lelkileg, mind testileg, nézd milyen jó úton haladsz - bökött a kezére, amivel engem simogatott. - Múltkor nem hagytad, hogy hozzád érjek. Most pedig mellettem ülsz, és úgy bújsz hozzám mint egy kiscica. Biztos vagyok benne, hogy jól leszel. 

-Miért akarsz ennyire segíteni nekem? - néztem rá. - Azon kívül, hogy ez a szakmád. Miért akarsz ennyire mellém állni? 

-Mert.. - gondolkodott el egy pillanatra, végül gyorsan megrázta a fejét, mintha csak visszatért volna a jelenbe az elbambulása után. - Mert hozzám fordultál. Segítséget kértél tőlem, holott még egy szót sem váltottunk egymással korábban. Megbíztál bennem azzal, hogy idejöttél, hogy engem választottál mint menedék. Ez nekem sokat jelent. A bizalom - magyarázta komolyan, s tisztán láttam rajta, valami oka van annak, hogy ennyire számít neki amiért őt választottam.

-Úgy hangzol, mintha problémád lenne a bizalommal - tűnődtem el, gondolkodva korábbi szavain. 

-Hagyjuk most - legyintett gyorsan és megfogva a kezemet, felhúzott a kanapéról. - Gyere, csinálok vacsorát.