Praesidio (JK) ~ Befejezett

26.

-Hogy festek? - igazítottam meg magamon a blúzomat, miközben a tükörképemet bámultam, ami visszanézett rám. Remegő ujjakkal gomboltam be az utolsó gombot, és végigsimítottam a ruhán. Jungkook mosolyogva lépett mögém, karjait hasamnál keresztezte, állával pedig megtámaszkodott a vállamon, úgy néztünk immáron ketten a tükörképemet. 

-Gyönyörű vagy. Imádni fog - puszilta meg az arcomat, én pedig egy nagyot sóhajtva bólintottam. 

Jungkook anyukája ismét bejelentette neki, hogy meglátogatja, mikor pedig megtudta, hogy végre van valakije - az lennék én - kifejezetten izgatottan várta a hétvégét, hogy leutazzon hozzá és megismerkedjen velem. Az elmúlt napokban feszengve járkáltam itthon, én annyira nem vártam a napot, hiszen papíron továbbra is házas vagyok, nemsokára pedig hivatalosan is elvált leszek és fogalmam sem volt, hogyan fog a nő viszonyulni hozzám. Sovány vagyok és vézna, betegesen sápadt és sebes mindenhol, melyik anya kívánna a fiának egy ilyen barátnőt? Lehetne egy szintén orvos szerelme vagy egy ártatlan, normális lány is, akinek ő lenne az első barátja. Erre megkap engem. 

-Jungkook, én nem tudom, hogy ez menni fog-e - csúsztattam kezemet a hasamra, ahol az apró kis görcs növekedett, hányingerem volt az idegtől és aggodalomtól. - Hogyan mondjuk el neki, hogy ki vagyok, mi vagyok és hogyan jöttünk össze? Megtudja, hát visszadob a szemben lévő házba. 

-Hyorin, ne aggódj anyám miatt - nevetett fel. - Imádni fog, nagyon kíváncsi Rád és alig várja, hogy megismerjen személyesen is, ne csak tőlem halljon rólad. Szeretni fog és te is őt, ebben biztos vagyok. 

-Miért vagy ennyire biztos a dolgodban?  

-Egy. Tudja, hogy jó okkal választok valakit és csak akkor, ha tényleg szeretem, sosem voltak futó kalandjaim vagy rövid kapcsolataim - mondta, nekem pedig mosolyra húzódott a szám, mikor úgy utalt rám, mint akit tényleg szeret. - Kettő. Az, hogy már volt egy házasságod nem jelent semmit, hiszen nem miattad ment tönkre. Jó ember vagy, csodaszép és gondoskodó, neki pedig ennyi éppen elég. Nem hátrány, ha szeretsz enni, de most elnézünk neked mindent, tekintettel az elmúlt évekre. Hiszem, hogy ez is változni fog. 

-Remélem tényleg szimpatikus leszek a számára - sóhajtottam, de megugrottam mikor meghallottam a csengőt, ami jelezte, hogy anyósjelöltem megérkezett. Kerek szemekkel néztem Jungkookra, aki csak szórakozottan legyintett egyet és kinyitva az ajtót, a keretnek dőlve várta, hogy az édesanyja felérjen a negyedikre. Sietve a tükör elé álltam még utoljára, hogy meglessem magamat, majd mély levegőket véve próbáltam felkészülni a nagy találkozásra. 

-Szia anyu! - hallottam Jungkook kedves hangját, ahogy a nőt üdvözölte. 

-Menj arrébb - válaszolt neki, majd finoman félretolta és egyenesen odaszáguldott hozzám. Kővé dermedve álltam egy helyben, döbbenten nézve a nőre, aki tárt karokkal lépett felém de hirtelen megrázta a fejét és lejjebb engedte karjait. - Jaj Drágám, elfelejtettem, hogy óvatosan kell bánni veled. Azt sem tudom hol érjek hozzád - számolgatott, végül ismét megemelte karjait. - Mindegy, szólj ha fáj - lépett oda hozzám és ugyanolyan gyengéden, finoman magához ölelt mint ahogyan a fia szokott. Összehúzott szemekkel meredtem a válla fölött Jungkookra, aki keresztbe tett karokkal, elégedett és boldog mosollyal az arcán nézett ránk. Tudtam, hogy az édesanyja mindent tud. Máskülönben nem ért volna úgy hozzám, mint egy ritka porcelánhoz. - Annyira örülök, hogy végre személyesen is megismerhetlek. Gyönyörű vagy - húzódott el tőlem, hogy jobban megszemlélje arcomat. A számon lévő seben kicsit elidőzött tekintete, de próbált nem feltűnően megrökönyödni rajtam és Jungkook felé fordult, miközben megfogta a kezemet. - Oké, büszke vagyok Rád. Már most szeretem, de még meg sem szólalt - szorította meg az ujjaim. Mosolyogva húzódtam összébb dicséretére és elkezdtem húzni a konyha fele. 

-Kér inni valamit? - kérdeztem halkan. 

-Tegeződjünk, úgy érzem nagyon nagyon sokáig leszünk rokonságban - mosolyodott el, én pedig a csap felé fordultam, ne lássa mennyire elpirultam a célzástól, miszerint konkrétan készpénznek veszi a kapcsolatomat Jungkookkal. - És igen, egy kávét elfogadnék. 

Amíg én nekiálltam beüzemelni a masinát, Jungkook derékig mászott a szatyrokban, amiket az édesanyja hozott és boldogan halászta ki belőle, amit csak talált. 

-Jó sok mindent hoztál - állapította meg, megszemlélve a dobozokat és zacskókat. 

-Igen, gondoltam most, hogy már nem vagy egyedül, annyival több kaját hozok. Tudod mit hova rakj - magyarázta és megköszönte a kávét, amit időközben letettem elé. - Apád dolgozik, nem tudott jönni, de mindenképpen üdvözletét küldi, főleg neked - pillantott rám. - És üzeni, hogy legközelebb igyekszik elszakadni és eljönni ő is. 

-Köszönöm - mosolyodtam el. 

Jungkook édesanyja elképesztő barátságos volt, kifaggatott mindenről ami érdekelte, mesélt magáról és előkerült a jól ismert "kínos sztorikat mesélek a fiamról" kártya is, én pedig évek óta ismét sokat nevettem, önfeledt és boldog voltam, kifejezetten jól éreztem magamat. Sajnáltam is, mikor este elköszönt, és megígértettem vele, hogy ismét jön olyan hamar, amennyire csak tud, sőt mi is elmegyünk hozzájuk valamikor, amikor végre letudtuk az egész tárgyalást, az összes kezelést és papírt. 

-Mit mondtam neked? - ölelt magához, én pedig mosolyogva fontam a karjaim a nyaka köré. - Anyám imád. Eddig arról áradozott, mennyire kíváncsi rád, most majd arról fog, mennyire örül neked. 

-Mennyit mondtál neki? - kérdeztem halkan.

-Amennyi szükséges - bólintott. - Nem kötöttem minden részletet az orrára, de meglepően jól fogadta a dolgokat. Ami pedig számít, az az, hogy támogatja a döntésem. És téged már most jobban szeret, mint eddig bármelyik barátnőmet. Ez pedig határozott haladás. Hogy érzed magad? Fáj valamid? 

-Nem - ráztam meg a fejemet. - Nem fáj most semmim, kifejezetten jól vagyok. Miért? 

-Annyira gyönyörű vagy - suttogta megbabonázva és hajamat kisimította az arcomból. Mosolyogva néztem fel rá, szemeim viszont lehunytam, mikor ajkait az orromnak nyomta, majd az arcomra, majd a homlokomra és az egész arcom végigpuszilta, mire az ajkaimra hajolt volna. Karjaim szorosabban fontam a nyaka köré, elmélyítve csókunkat, Jungkook pedig lihegve vált el tőlem és levegő után kapkodva nézett rám. 

-Mit szeretnél? - haraptam be a számat, Jungkook pedig nagyot nyelve nézett végig rajtam. 

-Én.. - akadt meg, végül erőt vett magán és megrázta a fejét. - Én nem tudom, én csak...annyira szép vagy és...

Elmosolyodtam és kezemet végighúztam karján, majd ujjaimat az övéire kulcsoltam. Óvatosan és lassan kezdtem el őt húzni a hálószoba felé, ő pedig értve a célzást, mosolyogva követett, majd lábával belökte utánunk az ajtót és az ölébe kapva, az ágyig cipelt, ahova finoman le is rakott. A villanyhoz lépve lekapcsolta azt, így sötétség borult a szobára, de a következő pillanatban az éjszakai lámpát fel is kattintotta. 

-Így megvan a módja - vont vállat én pedig nevetve dőltem végig az ágyon és hagytam, hogy rám másszon.