Praesidio (JK) ~ Befejezett

28.

Egy hónapja próbált engem Jungkook és a környezetem felkészíteni a napra, amikor pár óra elejéig ismét találkoznom kell a férfival, aki megkeserítette az elmúlt két évemet, és én próbáltam annyira magabiztos és erős lenni, amennyire csak tudtam. Ennek ellenére mégis hányással indítottam a napot, miután egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni. Rosszul voltam fizikálisan, rosszul voltam lelkileg, beteg voltam a gondolattól, hogy nekem ismét egy légtérben kell lennem vele és Jungkook hiába próbálta megmagyarázni, hogy a közelemben sem lesz, csak nem sikerült megnyugtatnia. A WC mellett dekkolva sírdogáltam, fejemet a térdemre hajtva és teljes testemben remegtem. 

-Hyorin, kérlek - simogatta a fejem tetejét, s megpróbált velem annyira türelmes lenni, amennyire csak tudott, de elhiszem, hogy nem volt könnyű, hiszen késésben voltunk. Engem pedig még össze kellett volna vakarni a földről. - Tudom, hogy nagyon nehéz és félsz. De egyszerűen muszáj jönnöd, vallomást tenned és ott lenned, hiszen te vagy az első számú sértett. Az egyik legjobb ügyvédet szereztem meg melléd, mindent meg fogunk tenni, hogy a rács mögé juttassunk azt az őrültet és soha ki se jöjjön onnan. De ahhoz össze kell szedned magad és erősnek kell lenned. 

-Ott leszel velem? - néztem fel rá könnyeim mögül. 

-Persze! - guggolt le hozzám és szorosan magához ölelt. - Ígérem, el sem engedem a kezed. Végig ott leszek melletted! Gyere - fogta meg a karomat, s miután felállt engem is felhúzott a földről. Maga elé állított és megigazgatta a ruháimat, amik szerencsére legalább már rajtam voltak. - Hogy vagy? Szédülsz? Fáj valamid? 

-Hányingerem van - vallottam be, de tény, hogy forgott velem a szoba. 

-Csak ezt a napot bírd ki - puszilta meg az arcomat. 

-Megmosom a fogam - húzódtam el tőle, mire bólintott és kiment, hogy összeszedje a cuccaink. Fogmosás közben csak néztem a tükörképemet, s bár be kellett vallanom, határozottan jobb színben voltam, mint egy hónapja amikor megismertem. Most mégis látszólag visszajött a korábbi állapotom, s lehunyt szemekkel próbáltam minden szépre és jóra gondolni, csak hogy minél hamarabb túlessek ezen az egészen. Mikor megtöröltem a szám és kilépve a fürdőből, lekapcsoltam a villanyt, Jungkook már készen volt, úgy várt rám az ajtó mellett. Megfogta a kezem és kivezetett a lakásból, legközelebb csak akkor engedett el, amikor beszálltunk az autóba. - Nem érzem jól magam - dőltem az ülésnek lehunyt szemekkel. Kezeim remegtek és minél közelebb kerültünk a bírósághoz, annál rosszabbul éreztem magamat. Jungkook mindent megtett, amit csak lehetett, de volt az a szint, amikor már nem tudott segíteni rajtam. Lábaim remegtek, mikor kiszálltunk és ha nem fogott volna, tuti, hogy elájulok. 

Egy idő után meg sem próbált nyugtatni, sem pedig könyörögni nekem, csak vitt engem amerre kellett, anélkül, hogy foglalkozott volna velem, én pedig mint valami lélektelen báb követtem. Próbáltam a pár nappal korábbi éjszakánkra gondolni, próbáltam visszaemlékezni az összes közös pillanatra, s Jungkook kezére néztem, akinek ujjai szorosan az enyémekre volt kulcsolva. 

-Hyorin - hallottam meg a nevemet, mire felpillantottam és megláttam a szüleimet az egyik ajtó előtt álldogálni, két másik ember társaságában. A nőben azonnal felismertem Jungkook édesanyját, így kizárásos alapon, a mellette álló férfi az apja lehetett. Lebiggyesztett ajkakkal másztam anyu ölelésébe, aki szorosan tartott magánál és nyugtatóan simogatta a hátamat. -Jaj, Kincsem - puszilta meg a homlokom. - Hogy vagy? 

-Haza akarok menni - suttogtam magam elé, s megpróbáltam visszanyelni a könnyeim. 

-Tudom, Szívem, tudom - nézett rám könnyes szemekkel és kisimította hajamat az arcomból. - Nemsokára vége lesz az egésznek és nyugtod lesz! Itt vagyunk - ölelt magához, én pedig vállára hajtva a fejemet próbáltam felkészíteni magamat mindenre, mikor valaki megfogta a kezemet. Oda se kellett néznem, megismertem apukám tenyerét. Ujjait megszorítva gyűjtöttem erőt, és egy halvány mosoly kíséretében végül ránéztem. 

-Viselkedj.

-Nem ígérek semmit - szegte fel az állát mérgesen. 

A hatalmas faajtókat a következő pillanatban kinyitották, én pedig elhúzódtam anyutól és ösztönösen Jungkook felé fordultam, aki fél kezét derekamra csúsztatta, úgy indult meg velem együtt a terembe. Sok ismeretlen arc volt már bent, s óvatosan körbenéztem a helységben, de sem a férjem, sem a családja nyomát nem láttam és a bíró sem volt még sehol. Egy pillanatra megkönnyebbültem és nagyot sóhajtva dőltem Jungkook mellkasának, mikor egy férfi lépett oda hozzánk. 

-Jungkook - nyújtott a kezét a mellettem állónak, aki mosolyogva megrázta azt. 

-Hyung - örült látványosan, megszólításából ítélve pedig közel állhatott a férfihoz. - Hyorin, ő itt Kim SeokJin, egy kedves barátom. Ő fog képviselni téged ma - mutatott be, mire a férfira néztem, és egy halvány mosoly kíséretében, üdvözöltem. Feltűnően sajnálkozó tekintettel nézett rám és biztosított róla, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a legjobban jöjjek ki az egész helyzetből. Jungkook vállára hajtottam a fejem, aki odakísért a helyemhez az ügyvéd mellé. - Nem lesz semmi baj - suttogta és felém hajolt. - Itt leszek rögtön mögötted, s ő is biztonságiak között lesz, a közeledbe sem férkőzhet. Ha nem érzed jól magad, ha úgy érzed szünetet szeretnél, jelezd és megállunk. Próbálj megnyugodni, és ígérem neked, amint ezen túl leszünk, csinálunk valamit amitől jobban érzed magad. Elviszlek bárhova, veszünk bármit, rendben? - csókolt meg, én pedig nyaka köré fontam a karomat, úgy viszonoztam azt. Nagyokat sóhajtva próbáltam meg lenyugodni, a mellettem lévő ügyvéd pedig különböző, általános kérdésekkel kezdett el bombázni, hogy elterelje figyelmem arról, hol is vagyunk. 

-Szólíts csak Jinnek - mosolygott rám, én pedig bólintottam. 

-Sokáig fog tartani? - suttogtam közel hajolva hozzá. 

-Nem tudom - csóválta meg a fejét. - Pár óra biztos, egyéb problémák esetén pedig elhúzódhat. Viszont rengeteg bizonyítékom van és mindent meg fogok tenni, hogy hamar végezzünk és jó sok évet megnyerjek neki odabentre - biztosított. 

Az oldalsó ajtók hirtelen kinyíltak, s bár tudtam, hogy őt hozzák be, eszem ágában sem volt ránézni vagy odapillantani. Éreztem magamon tekintetét és szinte biztos voltam benne, hogy nem szerelemmel teli, így is volt elég problémám, nem szerettem volna a gyűlöletével is szembesülni. Óvatosan hátranéztem Jungkook irányába, aki már készen is állt, bármit is kell tennie értem, én azonban csak megráztam a fejem és intettem, hogy jól vagyok. Egyelőre. 

A következő pillanatban ismét nyílt egy ajtó és ez alkalommal a bíró lépett be, akit mindenki egyszerre felállva üdvözölt. Én azonban nem mozdultam, rossz érzés kerített hatalmába, úgy éreztem nem lesz ennyire nyugodt és csendes a tárgyalás. Szívem hevesen dobogott és úgy éreztem, bármelyik pillanatban lefordulhatok a székről. Egyszerűen tudtam, hogy valami történni fog.