Praesidio (JK) ~ Befejezett

14.

-Kérdezhetek valamit? - könyököltem a pultra finoman, olyan pózban tartva karjaimmal magam, ami még nem okozott fájdalmat. Vagy legalább nem nagyobbat mint ami alapjában véve is volt. Jungkook oldalasan állt nekem, és rutinos mozdulatokkal vagdosta a kis táblán a húst, majd egy pillanatra megállt a cselekvésben és felém nézve bólintott. Fészkelődtem pár sort a kis bárszéken, míg ismét kényelmes pozíciót találtam magamnak és a kézfejemre támaszkodva néztem rá. - Miért nincs senkid? 

Jungkook kezében megállt a kés, én pedig azonnal éreztem, hogy most aztán rendesen beletrafáltam a témába. Ajkamba harapva néztem, ahogy mindent lepakol a kezéből, majd megfog egy kéztörlőt és leül velem szemben, miközben törölgeti a kezét. 

-Rátapintottal a lényegre - nevette el magát halkan, mire automatikusan megráztam a fejemet. 

-Nem kell elmondanod, sajnálom én.. - kezdtem, de Jungkook csak intett, mire elhallgattam és csendben vártam, hogyan tovább. 

-Nem gáz, már nem fáj annyira - nézett le ujjaira, amit piszkálni kezdett. - Te is megnyíltál nekem, elmondtad amitől a legjobban féltél, most én is őszinte leszek veled. Egyrészt mert így fair, másrészt mert megértesz bizonyos dolgokat, ha tudod az igazat - magyarázta. 

-Komolynak hangzik, alaposan felvezetted - húztam el a számat, felkészülve minden titokra, amit pillanatokon belül a nyakamba zúdíthat. 

-Tudod Hyorin.. - kezdte, én pedig közelebb hajoltam hozzá, jelezve, hogy figyelek rá. - Pár éve, volt egy menyasszonyom - nézett rám, mire kissé meglepődve pislogtam. Erre az egy opcióra nem igazán gondoltam az előbb. - Egy évig jártunk jegyben, de korábban is ismertem, régóta volt a barátnőm, szóval jól ismertük egymást. Kissé nehezen viselte a munkámat, szavaival élve azt, hogy "nap mint nap nőkben matatok" de mivel jó állásom van, jó családi hátterem, és tényleg szerettem, bár húzta a száját de elvolt a gondolattal, hogy nőgyógyász vagyok. Kissé frusztrált, mert olyan érzésem volt állandóan, mintha gyanakodna, mintha nem bízna bennem. Egy idő után nehézzé vált, hogy minden este, mielőtt feljöttem volna meg kell néznem a ruhám minden részét, nincs e rajtam egy hajszál vagy bármi, ami miatt haragudhatna rám. Aztán egy nap, az egyik betegem akit évek óta vizsgáltam, hozott nekem egy kis ajándékot, mert elköltözött a férjével és meg akarta köszönni, hát tudod...kis hálás hölgy volt, hiába nem akartam elfogadni, csak adott egy kis csomagot. Megjegyzem itt, hogy gondolt a menyasszonyomra is, és volt benne bonbon is meg illatszer, mert hát ugye neki is küldte az ajándékot. És megölelt. Mit csináltam volna, hagytam, hogy hálálkodjon de a parfümje olyan erős volt, hogy hiába vettem le a köpenyt, valamennyi a pulcsimon is maradt. Sejtheted mi történt - mosolyodott el kínosan. - Megérezte rajtam. Hiába magyarázkodtam, adtam oda neki az ajándékot. Visszaadta a gyűrűt, és itt hagyott. 

Szám elé kaptam a kezem, teljes döbbenettel nézve rá. Egyszerűen erre nem is gondoltam, fordított helyzetben nekem eszem ágában sem lett volna elhagyni. Nem is tudtam mit kellene mondanom neki, Jungkook pedig látta rajtam, mennyire nem tudom lereagálni a kis történetét. Mosolyogva megfogta a kezem, az asztal fölött és megvonta a vállát. 

-Már nem fáj - győzködött, de hogy engem próbált vagy saját magát, az kérdéses volt. - Viszont most már érted, miért jelentett nekem annyit, hogy megbíztál bennem. Egy erőszakos, bántalmazó kapcsolatból egy másik férfihoz menekültél. Megláttál azon a délutánon, és segítséget kértél, pedig nem tudhattad, milyen ember vagyok. Orvos és orvos között is óriási különbség van, és te vakon megbíztál bennem, hogy talán itt neked jobb lesz. Boldoggá tett, érted? Úgy éreztem a korábbi kapcsolatomban nem velem volt a baj. Néha elgondolkodtam rajta, okot adtam neki arra, hogy folyamatosan aggodalmaskodjon, de utána rájöttem, hogy nem. A bizalom teljes hiánya vezetett a szakításunkhoz, és most már tudom jobban jártam azzal, hogy elment. Ki tudja milyen életet élnék most vele és az örökös vádaskodásával. Szerinted nem fordult elő, hogy egy páciens rám mozdult? Szerinted nem tűnt fel, hogy az egyedülállók közül némelyik milyen ruhában érkezett vizsgálatra? De én sosem engedtem egyiküknek sem, csak ez nem érdekelt senkit. S most az a legfontosabb számomra, hogy megháláljam a bizalmad. Hogy megoldjam a problémád, segítsek neked és okot adjak, hogy továbbra is megbízz bennem. 

Könnyes szemekkel fogtam Jungkook kezét, aki ujjával finoman simogatta a bőrömet, s olyan szeretettel és kedvességgel a tekintetében nézett rám, szinte leolvadtam tőle a székről. Csak néztem hatalmas szemeibe, amikkel barátságosan nézett rám. Szájára, amiből csak tömény szép szó áradt, amivel olyan szépen beszélt velem és türelemmel minden alkalommal. Pedig jócskán adtam neki okot, hogy ideges vagy mérges legyen rám, mégsem volt az. Az egész ember egy földre szállt angyal volt, és hirtelen fájdalommal öntött el, hogy neki bárki is bánatot okozott a múltban. Talán mert hasonló helyzetben volt, mint én. Engem sem hallgatott meg senki, senki nem vigasztalt a bánatomban. Csak bántás ért és sérelem, de nem az én hibámból. 

-Olyan helyes vagy, tudod? - kérdeztem hirtelen, óvatosan megtörölve a szemem. Jungkook egy pillanatra nem tudta hova tenni váratlan kérdésem, de végül halkan elnevette magát és megvonta a vállát. 

-Nem panaszkodom - bólintott, ajkai továbbra is mosolyra húzódtak. - Ha már színt vallunk - köszörülte meg a torkát, és továbbra is a kezemet piszkálta. - Te is gyönyörű vagy. És mielőtt még vitába szállsz velem, nemcsak arra értem, hogy egyébként is annak tartalak. Hanem hogy látványosan javultál - mutatott rám, én pedig ajkamba harapva hajtottam le a fejem. Igaza volt. Pár napja voltam nála, de máris más nézett vissza rám a tükörből, mint korábban. 

-Köszönöm - suttogtam, Jungkook pedig felállt és továbbra is a kezemet fogva elém lépett. Államnál fogva megemelte a fejem, én pedig felnéztem rá. Mosolyogva tornyosult fölém, végignézve arcom minden szegletén, ujjával pedig letörölte a szemem alatti részt. 

-Most miért sírsz? - kérdezte szórakozottan. 

-Nem is - fordultam el, megtörölve szemem, ami tényleg nedves volt. Jungkook felnevetett és elengedve a kezemet visszalépett a pulthoz. 

-Hát persze - jegyezte meg vigyorogva, én pedig lecsúsztam a székről és a fürdőbe siettem, hogy megmossam az arcom.