Ki vagy igazán?

.

 November 3. Egy újabb gyilkosság. Jobban nem is indulhat a napom. Lettettem az újságot, elszürcsöltem a kávém közben elmerengtem. "Ki lehet az aki nyomok nélkül csak a szignóját visszahagyva tesz ilyet?" Ahoz hogy ezt megtudjam az irodában kell elmélkednem a hű társammal. Mára egésznap esőt mondott ,ezért melegen öltöztem és kifelé menet felkaptam az esernyőm.

MAC&SWEET

A felirat kicsit már régi és kopott volt , ráfért volna a festés. Az épület maga se volt már mai csirke , de sok emlék fűzött hozzá.

Pardon még nem volt időm bemutatkozni, Sandy Sweet-nek hívnak, a néhai apukámé és nagyapámé volt ez a régi iroda. A nyomozó szakmában nem vagyok nagyon híres , sok ügyet megoldottam ,de a mostani rajtam is kifogott

Semmi nyom, azaz kevés kapocs ;mindig ugyanaz a város , minden áldozat nőnemű és fénykorukban vonzónak is lehetett őket mondani. Az aktákat amiket az asztalomra tettek minden bizonnyal az eddigi nyomok. Felnyitottam azt és majdnem felsikítottam. Ez valaha egy élő ember volt?!

Még sosem láttam ilyet, egyszerre ilyesztett meg és ivódott az agyamba, mint valami kísértet. Ez a gyilkos nagyon nem százas. Aztán tovább olvastam. A nő 22 éves volt a halála este 9 körül következett be , valószínűleg a méreg volt az ok és a szétvágás a következmény, vagy ahogy az apukám mondta emberi felvágott.

-Sandy! Befejezted az elmélkedést?- ez a kollégám. Valószínűleg nem rég ért ide.
-Persze ,Persey- ezt sosem tudom megunni. A nagy nevetésbe majdnem összeestem.
-Ha ha , nagyon vicces , de most inkább a hullá.. akarom mondani a maradványokkal kéne foglalkoznod , nem viccelődnöd a nevemmel !- sosem szerette a humoromat. Komoly és megfontolt ,de jó munkatárs.
-Igen is!
-Mi volt a mély elmélkedésed tárgya?
- A gyilkosról, mintha minden nyom vagy szignó csak egy zsákutca lenne.
-Nem hülye annyi biztos.
- Sikerült megszerezned a telefont?- váltottam témát
-Igen, amilyen kapcsolataim vannak csoda lett volna ha nem .
-Így mindenről kicsit előbb kapunk hírt.-

 
Még múlt héten javasoltam Perseynek hogy szerezzen egy rendőr telefont és ha rá állunk (persze képletesen) minden hírt előbb kapunk meg. Még nem történt semmi, de addig is felvázolhatom a gondolataim. Elővettem egy filcet meg mágneseket az elhunytak előnyösebb képét felraktam és aláírtam az információkat. A kapcsok egy rajzolt árnyékra mutattak.

-Hidegvérű férfi!- hangzott a hátam mögül a kollegám mély hangja .
-Miért épp férfi?- az előző ügynél is mindenki azt hitte a férfi a gyilkos, ám kiderült , a húga volt az elkövető aki rá akarta kenni , de ez már egy régi história.
-Most biztosan nem csalnak a megérzéseim !-
-Te és a megérzéseid..- mindig hitt magában és sosem volt messze az igazságtól

A nap többi része csendesen telt , a gyilkos személyisége egyszerűen érthetetlen.

"Mi oka lehetne valakinek erre vetemedni?"

Persey látta, hogy elmélyedtem a gondolataimba ezért inkább csendben elment. Mivel nem jutottam semmire kinéztem az ablakon, és már besötétedett. Nem lakom messze így felvettem a kabátom és elindultam. Bezártam az irodaházat és egész úton az ügy járt a fejemben

Hazaérve egy forró kád vizet engedtem és csináltam magamnak egy forrócsokit. Még csak ősz közepe van, de már most is iszonyú hideg az idő. A kád megtelt és tévét kapcsolva valami háttérzaj szerűt csináltam . Régen is mindig így volt csak akkor nem egyedül laktam , de az már a múlt. Aztán elpihentem a vízben.

Kiszálltam a vízből ,mivel már eléggé kihült, magamra vettem a köpenyem és elmentem a konyhába . Kitettem a kutyusomnak az eledelét
-Gombóc vacsi! - szóltam , kis kaparások és már ette is az ételt.
Ha nekem minden nap ilyen konzervet, meg tápot kéne ennem inkább éhen halnák. Elmentem és pihenő módra tettem magam , egyszóval lefeküdtem.

(584 szó)