Ki vagy igazán?

26

Június 29

Már kifejezetten messze tudok menni egyedül. A gyilkos, néha hagy leveleket, ami miatt Rashmi aggódott. " Ameddig nem lop el tőlem vagy nem öl meg addig oké"

Abbamaradtak a gyilkosságok az ügy lezárult, mint megfejthetetlen rejtély. Eltűnt... érdekes. Miss Flora szerint nemsokára, nem lesz szükséges szednem a gyógyszereket és lassanként csökkenthetjük a találkozások számát.

A hajó süllyedni látszott, de együtt befoltoztuk. Mindenki segítségével a hajó megy tovább, igaz még lassan és néha ütközik pár rögbe.

A szülinapomon egy nagy ünnepséget tartottak  a bárban. Még Luka és Hermes is eljött. Mikor haza értünk teljesen elfáradtunk. Volt még egy plusz ajándék, a gyilkosunktól.

 Egy könyv, hogy én mióta kerestem ezt a példányt! Az egyik oldalba volt írva a címe, így egy köszönőlevelet írtam neki és nyugodt életet kívántam. Rashmi nem értette, de ez a könyv pontosabban ez a példány sokat jelentett nekem.

Rashmi beköltözött hozzám és bemutatott a családjának. Eleinte sokként érte őket, hogy az ő drága lányuk egy másik lányban találta meg a szerelmet, de elfogadták. Azt mondták, ahogy ránézek ugyan olyan, mint ők szoktak egymásra még a sok gyerek és együtt töltött évek után is. A kis testvérei csak örültek hogy még egy új családtag lett. 

Pár barátjával is megismerkedtem. Érdekes egy banda.

Amadáék folyton utaznak ,Persey otthonmaradt a porontyokkal és Margarett megint dolgozik. 

Minden olyan jó most.

Ma egy buliba megyünk Rashmival meg egy-két barátjával.  A Remedy-ben olyan sor állt hogy a vége felé már rendesen letáboroztak. Ezt kivárni? Holnap sem érünk be. Aztán megnyitottak egy udvart szemben és beszállimgóztak az emberek. Egy improvizált parti. Rashmi egyik barátjának az udvarán. Ophélia, azt hiszem így hívják. Mint kiderült ez ilyen tradíció, ez a random buli.

Órákig táncoltunk aztán leültem. Bemutatkoztam a mellettem ülőnek és ő is bemutatkozott. Ansaldo... szép neve van. Beszéltünk és jól éreztem magam. A hangja valahogy ismerős volt, de egyszerűen nem tudtam megfogni miért.

-Melyik egyetemre jártál?-kérdeztem hátha onnan ismerős.
-A Bluens-ba te?
-Mi? Ugyan abba a suliba jártunk?  Hány éves vagy?
- Idén lettem 26.
-Eggyel felettem jártál! Milyen kicsi a világ!
-Így igaz.

Még  elbeszélgettünk a régi tanárokról, aztán Rashmi is megjelent bóléval a kezében és az ölembe ült. Megöleltem a derekát, és mint aki nem törődik semmivel megcsókolt. Sokat ivott...

Haza kell vinnem. Elnézést kértem Ansaldotól és elindultunk haza. A hátamra vettem Rashmit, mivel most éppen nem a járás volt az erőssége.

-Miért besz...éltél azzal... a csávóval?- kérdezte pár csuklás közben.
-Ismerősnek tűnt és kiderült, hogy felettem járt egyetemen.
-Akkor jó... azt ... hittem, hogy ... flörtöl veled- 

Elaludt a vállamon. Otthon felvittem a szobába és készítettem neki amerikai palacsintát meg narancslét. Pár aszpirint is fel vittem . Felkeltettem és megvacsoráztunk. Aztán megint visszaaludt. 

Féltékeny volt. Aranyos. 

(428szó)