Ki vagy igazán?

25

Június 18

Minden nap ugyanaz... Felkelek , beveszem a gyógyszert, megetetem az állatokat, beszélek Miss Flórával. Rashmi jön aztán megy. Kicsit próbálok kimenni, ami egyre jobban megy. Tegnap például a sarokig ki tudtam menni. Ma már a következő utca a  cél.

2 óra. Megy egy sorozat ami érdekesnek bizonyul, belenézek. A történet leköt, elfelejtetti velem az idő múlását.

3 óra. Ma meglesz a másik utca, érzem... Csak pár lépés és meg vagyok. Megcsináltam! Végre megcsináltam! Ezt meg kell írnom Rashminak.

-El tudtam menni a másik útig!!!

♡:

-Gratulálok! Szép munka, ha  hazamegyek ünnepelhetünk!

Úgy érzem magam mint egy gyerek, aki megtanult járni... A lényeg az, hogy Rashmi büszke rám!  Még egy keveset kint maradtam az udvaron aztán bementem és jutalomként beültem a  forró vizes kádba egy  könyvvel. Ez de hiányzott...

Mikor kihült a víz, kiszálltam, magamra tekertem a törölközőt és átöltöztem pizsamába. A könyvet folytattam, amíg a telefonom el nem kezdett pityegni. Irritáló.

Amanda:

-Hogy vagy drága? Ireney-el megint utazunk. Most már melegebb helyre végre! Most azt hallgathatom, hogy a 20 fok milyen döglesztően meleg! XDD

ÉN:

-Napról napra kezdek jobban lenni! Ireneynek meg mond meg, hogy szokjon hozzá!XDD

-Jó hallani! Az üzeneted meg átadom, de most mennem kell pakolni. Szia!

-Szia!

Ennyit utazni! Aztán megjelent Persey ikonja.

Persey

-Hogy vagy?

-Jobban, nálatok mi a helyzet?

-Csak a szokásos káosz, de Gombóc és Pamacs sokat segít, jól tanítottad be őket!

-Köszi. 

Ennyi elég is volt. Egész héten nem szocializálódtam ennyit. Ez is fejlődés!  

Rashmi hazaért. A kedvenc filmét néztük a Felelsz vagy merszet.  A végén ugrattuk egymást hogy eltorzult arccal néztük egymást és kérdezgettük egymástól a film lényegét. "Felelsz vagy mersz?" Aztán elmentünk aludni. Ma valahogy  nem tudtam elaludni. Ha betakarózom megsülök, de nélküle megfagyok. Kimentem a teraszra és megláttam a holdat. Telihold... olyankor sehogy sem megy az alvás. Mit ne mondjak nem is voltam egy cseppet sem álmos, inkább éhes.

A konyhában nem volt sok minden. Egy szendvicsre való. El kéne menni boltba és nem akarom Rashmit megkérni megint. Az éjjel nappali nyitva van és kb 2 sarokra van innen. Ezt meg kell tennem magamért.

Felöltöztem melegen és csendben elindultam. Az első sarok már meg is van! Már csak egy... Figyelnek, érzem ahogy a hátamba szúr a  szeme, kiráz a hideg. Tényleg van mögöttem valaki. Le van maradva, de hallom. Nem súlyos, mivel halkak a léptei.

Hátra fordultam és valóban egy kis alak köszönt vissza. A pózna mögé próbált bújni, de mikor meglátott ideszaladt. Könnyek záporoztak a szeméből. Lassan elhüppögte hogy nem talál haza. Elmondta a címét aztán felvettem a karomba. Fáradt lehetett, mert egyből elaludt. Odafele összetalálkoztam az aggódó anyukájával. Megköszönte és hazamentek. 

A boltba megvettem mindent ami kellett és hazaindultam. A telefonom irgalmatlan hangosan elkezdett csörögni. Rashmi...

-Hol a fészkes fenébe vagy? Hajnal 2 óra van! -üvöltött, de csak mert aggódott miattam.
-Boltba mentem.
-És elmondanád, hogy hajnalok hajnalán mégis, hogy jut eszedbe boltba menni?!- hangos... nagyon hangos.
- Nem volt itthon sok dolog.- már csak egy sarok

-Te hülye... mondhattad volna és holnap elmegyek. Hol vagy?-megnyugodott azt hiszem.
-Mát csak egy utca és otthon vagyok.
-Rendben. - Lerakta.

Az ajtóban várt. Megrázta  a fejét és megölelt.
-Te nagyon hülye... felkeltem és eltűntél, aggódtam.- egyre szorosabban szorít, de jól esik, nagyon jól. Egyben tart.
-Sajnálom...- 

Bementünk és kipakoltuk a konyhába. Aztán megfogta a kezem és ásítva felvezetett a szobába. Megint megölelt.... Az én napom!

(524szó)