Ki vagy igazán?

18

Április 30

Sandy

Miss Flora nem is olyan hű, de borzasztó. Nem kedveltem meg, de már nem is utálom. Sakk- matt helyzetbe vagyunk, ő nem kérdez én meg kérdés nélkül nem beszélek.

Azt hiszem tegnap a nő benne volt a napilapban éreztem ahogy a tekintete a lelkembe fúródik. Nem tudtam elaludni ezért a tv-t kapcsoltam be. Hírek , horror filmek , felnőtt tartalmú filmek, meg régi filmek, így inkább a gyerek csatornára kapcsoltam.

Mikor jön már? Utálok egyedül lenni. Tednek megbeszélése van, így itt hagyott.

Már 10 perc eltelt , hol a nyavajában van az a banya? Megőrülök, sosem késik!

Húsz perc. Semmi, még egy üzenet se. Öcsém, milyen nehéz egy üzenetet írni? "Ma nem jó" G3ci ehhez nem kell atomfizikusnak lenni. Még egy k_rva 9 éves is meg tudja csinálni.

Harminc perc. esküszöm a fejére fogom olvasni.

Csengettek , remélem te vagy Miss Flora, mert bajok lesznek. Kinyitottam az ajtót. Mi a rák? Már sötét van? Ted?

-Mit keresel te itt?- nyitottan tágabbra az ajtót hogy jobban lássam.
-Minden este itt vagyok.
-Te meg miről beszélsz?
-Felhívott Miss Flora. Mondta, hogy ma sokat beszéltél és kaptál gyógyszert. Nem is emlékszel?
-Az nem tegnap volt?
-Nem. Azon kívül minden rendben?
-Már nem tudom...

Csendben ültünk. A tegnap történtek valójában ma voltak? Hányadika van? Mi van itt? Mintha kicsúszott volna a föld a lábam alól .Semminek sincs értelme...

Ted egyre közelebb jött a kanapén. Csak közeledett... Veszélyesen mint aki vadászik... Szó szerint már egy hajszállnyi választott el minket. A fülem mögé simította a hajam, mint ahogy a filmekben szokás. Megint közeledett... A szánk majdnem összeért.

-Szánalmas milyen dolgokat meg nem teszel a figyelemért.- nevetett halkan. Ez komolyan szíven ütött. Mit gondolsz kivel beszélsz? K_rva fattya!

-Takarodj!- ami mozdítható volt és közelben azt mind hozzávágtam, majd rácsaptam az ajtót. A forrófejűségem miatt elvesztettem a beléptetőkártyám a speckó helyekre. De a p1csába, mit beszél így velem? Nem vagyok a lábtörlője.

Reggel arra a rohadt hangos ébresztőmre keltem. Ted lent ült az előszobába.

-Mi a f4szt keresel, te ,itt?
-Sandy mi bajod ilyen korán reggel? Itt aludtam mert megkértél és mert utálsz egyedül aludni.
-Akkor mi volt az tegnap mi? "Szánalmas a figyelemért mindent megteszel" okoskodással, he?
-Én ilyet biztos nem mondtam. Nem lehet, hogy álmodtad?
-Persze a nyulak meg az új uralkodók! Ne nézz már hülyének!- Le néztem és minden ott volt a helyén sértetlenül, amit tegnap hozzá vágtam. Mi a franc? Tényleg álmodtam, vagy most álmodok? Mi a k_rva élet történik itt?

-Tényleg álmodhattam- más magyarázat nincs. Mármint az értelmes fajtából. Közülünk ,ő az aki még nagyjából értelmes elmével rendelkezik.

-Éhes vagy?- törte meg a csendet.
-Nagyon- előkészített pár dolgot és neki állt a reggeli készítésének. Valami zene szólt a tv-ből. Kellemes. Olyan érzés mintha egy réten lennék, egy virágoson napsütésben. Szinte érzem.

-Kész vagyok- kitette a tányérokat ,szendvics. Szeretem ahogy csinálja őket. Sosem találok kettő ugyan olyat.

Össze vagyok zavarodva. Amiben biztos vagyok kiderül mégsem az. Pedig szentül tudom hogy az az este is megtörtént. Bekattantam volna?

Egy rohadt nagy villám csapott be nem messze tőlünk. A kocsi , az eső, a nő, a szeme rám néz és egy csattanás , sikoly a vért az eső belemossa a bőrömbe a hold meg csak kinevet.

-Le kell mosnom- motyogtam elindulva a fürdőbe és megnyitom a zuhanyt.

-Le kell mosni , Le kell mosni , Le kell mosni ...Le khe...el... mo...osno...om- sötétség van. Helló kedves barátaim, sötétség és semmi. Imádom ezt az érzést olyan könnyű vagyok. Itt nem fáj semmi, nem bánthatnak...

(550szó)