Ki vagy igazán?

16

Április 21

Sandy

A fürdő valami varázslatos lett. A fehér csempétől kicsit korház hatása lett, de ezt a szürke járólap és a halvány szürkére festett fal gyönyörűen ellensúlyozza.

Kivittem  Gombócékat sétálni. Aztán reggelit készítettem. Teljesen megfeledkeztem minden problémáról.

Szabadidőmbe edzek és jógázok. Lenyugtatja az agyam, az összpontosítás. Nemrég  kezdtem rajzolgatni meg festeni is.

Persey valamelyik nap fel hívott. Szegény alig bír aludni. Margarett is teljesen ki van merülve, de jövőhéttől megy dolgozni , Persey meg otthon marad Hermes-szel és Luke-al azaz a fiúkkal. Alig várom hogy lássam őket. Margarett szerint már most nagy csibészek.

Tedről nem hallottam egy jó ideje. Amanda pedig Ireney-el van.

Jó az idő. Kirándulni kéne. Nem messze van egy kis domb, ha jól emlékszem 20 perces sétával ott vagyok. Jó régen voltam már ott. Nosztalgikus egy kicsit. Vajon még megvan az a pad? És a kisbolt arrafelé? Ilyenkor olyan öregnek érzem magam.

A kisbolt épülete még meg van, de elhagyatott szinte már kísérteties. Egy áldott lélek sincs itt. Más embernek ez hátborzongató lenne, de szerintem kifejezetten gyönyörű. Felértem. Nincs itt a pad. Az a sok emlék... Érzem hogy figyel valaki. Ez csak egy ember lehet.

-Gyere elő, hallom hogy itt vagy- a bozót susogott egy kicsit ,majd a vállamat átölelte.
-Nem félsz?
-Hogy meghalok? Nem.
-Furcsa vagy, ez tetszik- nem látom ,de így jobb, nem fordulok meg, úgy maradok.
-Ha megölnél gyorsan tedd, hogy még véletlenül se tudjak az életemért könyörögni.-leeresztette a kezét. Erre nem számítottál mi?
-Mi bánt ennyire?
-Egy gyilkos akarja meghallgatni az áldozata problémáit? Ilyet se hallottam még- egy gyenge kacaj hagyta el a szám.

Megint megölelt, de most szorosabban, mintha azt akarná sugallni " itt vagyok, minden rendben lesz". Ez volt az utolsó csepp, eltörött a mécses. A vállam elkezdett remegni... a könnyek nem akartak abbamaradni, de akkor sem engedett el. Ő egy gyilkos próbáltam emlékeztetni magam, de egyszerűen nem ment. A szemeim már fájtak, de nem tudtam abbahagyni a sírást.

Minden elsötétült...Elaludtam. Ha így ölne meg hálás lennék. Dios, come así para morir!(Istenem, engedj így meghalni)

Reggel felkeltem... A saját lakásomba. A saját ágyamban, megint egyedül.
Epres zabkása, üzenettel.

"Remélem egy kicsit jobban vagy. Sajnálom, hogy így érzel. Tegnap kisírtad a szemed és elaludtál, majd rakj rá jeget!  Sosem akartalak megölni.
Sok szeretettel!"

Szánalmas vagyok. Kib4szott szánalmas, egy gyilkos megsajnál . Sandy milyen k_rva mélyre süllyedtél. 

Az összes rohadt késem, szikém és éles dolgom elvitte. A sniccerem sincs meg.

Innom kell, ez az állapot egy nagy rakás f0s. Még maradt egy üveg vodka és egy kevés whiskey is. Igyunk a jobb kedélyállapotra. 

-"para mi deleite!" (az egészségemre)

Minden elsötétült ez isteni. A lebegés , a semmiben. Maga a nagy semmi. Mindig így akarok érezni.  Ez az érzés gyorsan elmúlik amint emlékezem , hogy miért is iszom.

 Vajon milyen érzés beszívva lenni?

Még maradt a dugi füvemből. Már jó régen nem tekertem magamnak. Betekerem és meggyújtom , beleszívok. Kicsit tömény lett. Ellepi a tüdőm és aztán az agyam. Jönnek a haluzások.

Tetszik, szép színek vannak minden felé, virágok és nevetek. Önfeledten érzem magam. Minden olyan egyszerű és vidám. Bárcsak ez az érzés sose múlna el.

-Valaki itt van. Jé egy óriás nyuszi, hehe ilyet se látok mindennap!

Felkapott és berakott egy kocsiba

- Engedj el! - csapkodtam mindenfelé erőtlenül.

Esélytelen szélmalom harc volt.

(512 szó)