Ki vagy igazán?

...

Persey szemszöge

November 17

Ezen a héten beteget jelentettem , de ez így nem igaz, szimplán unalmas , egész nap csend van.

Igaz az is, hogy ma évfordulónk volt a feleségemmel .

Idén már gyereket akar , GYEREKET ez nagy felelőség. Hangosak, becsinálnak , sírnak és ha megnőnek szemtelenek lesznek. Méghogy gyereket, de ki vagyok én hogy nemet mondjak életem értelmének? Szóval gyerek. Legalább nem egy csivava. Meg, ha meg öregszem lesz aki gondoskodik rólam , ha már én magamról nem tudok. Álljunk hozzá pozitívan ez a lényeg.

Sandy szemszöge

A hét csak úgy eltelt. Máris 24-e van. Az irodába be se mentem, mert teljesen felesleges volt. Persey beteg én meg egyedül halálra unom magam. A gyilkos még nem jelentkezett, de mivel itt a hétvége most buli van.

Körülnéztem az interneten ,de sajnos semmi koncert vagy rendezvény , így maradok a diszkónál. Felöltöztem és enyhe sminkkel koronáztam a kinézetem. A pultos régi ismerősöm, már messziről integetett.

-Amanda! De rég láttalak!
-Sandy te megváltoztál.- sandított rám.
-Megint egymagam vagyok..-nevettem és megnéztem magamnak Amandát is, szebb lett mondhatni visszafogottabb.
-Nem megmondtam! Az elején látszott még a csípőmozgása se volt jó.

->minden férfit aki jól néz ki és jól mozog megkörnyékez. A következő az értelem, egy kérdést tesz fel, és mindig beválik, pultosként ez általános kérdés.
"Szerinted mit igyak?"-ezzel letisztázta a férfi szándékát, ital ismeretét és ízlését is. Bumm. Egy jó pszichiáter nem elemez ennyit mint mi Amandával.

-Mi vagy te jósnő? -tényleg szólt, de elvakított a szerelemnek mondott varázs.
-Ma páran meghívtak ,de csak ilyen gazdag disznók. Vén kéjencek. Undorító! Na mit adjak?
-Lepj meg! Mindig ügyesen kevertél!
-Azonnal adom!-körbe néztem már majdnem teltház van. Egy vakrandis társaság, néhány már most "nem szomjas" ember és egymást felfaló párok,egy-két táncmester és pulttöltelékek.

-Itt is van! -a koktél istenien nézett ki, bele kostoltam és mintha a mennyekbe lennék.
-Imádom!
-Na, mi van a húspiacon? -kuncogott és két kis gödröcske jelent meg a szájánál . Egyszerűen bájos.
-Csak a szokásos semmi titkos macsó vagy udvarló.
-Bakker pedig ma békát akartam volna csókolni hátha gazdag modell lesz!-együtt nevettünk amíg el nem hívták a vendégek.

Szerencsés, minden nap új emberek ,új tapasztalatok. Mennék táncolni ,de nincs kivel.

Így egyedül megyek fel hátha még valakit magam mellé tudok csapni. Ez egy jó zene szinte magától mozog a testem. A szélén "lötyögtem" amikor valaki vállon érintett, összerezzentem.

-Nagyon szépen táncol- mosolyodott el a férfi. Nem mondom érdekes öltözete volt, de tagadhatlanul jóképű egy ember.
-Köszönöm- még mindig a vállamon hagyta a kezét.

Finoman utaltam neki ,hogy még mindig rajtam a keze, ezek után egy mosollyal az arcán elvette.

Volt ebben a mosolyban valami... valami ami egyszerűen leírhatatlan , egyszerre sármos és gyerekes , titkos és mindent elmondó. Aztán jött egy másik zene láttam rajta ,nincs mersze felkérni így nyitottam volna a szám ,mikor...

-Felkérhetném?- úgy állt ott , hogy nem tudtam nemet mondani.

A zene elhalkult körülöttem és csak rá figyeltem erre az érdekes idegenre csak rá, nem érdekelt semmi más. Ez lenne amit úgy hívnak szerelem első látásra? Az illata körülöttem keringett, nem tudtam ellenállni. A gyönyörű arcvonásait tanulmányoztam.

(487 szó)