Ki vagy igazán?

24

Június 12

Annyit tudok, hogy reggel miután felkelek be kell vennem a gyógyszereim, meg kell etetnem az állatokat. Aztán jön Miss Flora. Ebédkor Rashmi jön és együtt eszünk aztán elmegy. Este hazajön és nem tudok aludni egészen hajnalig.

Minden nap újra és újra ez megy.

Nem érdemlem meg ,és ő sem engem. Neki a világ minden kincse járna, az egész univerzum a lábánál, erre itt vagyok én a gyémánt közti üveg , a hold. Nem bírom nézni ahogy leépül mellettem. Már annyi mindenről mondott le.
Kicseng a telefon...

-Szakítani szeretnék.- mondom a lehető leghűvösebben, de érzem a gyomrom görcsbe szorul. A hányinger kerülget.
-Miért? Valamit rosszul csináltam?
-Nem, épp az hogy túl jó vagy hogy itt ragadj...  velem
-Nem értelek
-Engedj el és menj keress egy százszor jobbat.- azzal leraktam. A könnyeim záporoztak. El kellett engednem. Így mindkettőnknek jobb.

Mintha egy darabot kiszakítottam volna magamból. Fáj nagyon... de így jobb. Az élet megy tovább... valahogy. Annyian szeretik, biztosan talál valakit aki jobb lesz, ami nem nehéz.

Nem szeretnék rá gondolni, de bármerre nézek egy kis emlék róla mindig eszembe jut. Nem szereti a gombát, imádja a macskákat és szeret spirituális dolgokról beszélni... mindenhol ott egy kis emlék...

Mintha beleivódott volna a lényembe, a fejembe és az agyamba minden mozzanata, minden szava... a nevetése.

Felejteni szeretnék...csak nem gondolni semmire...

Csengetnek. Mára rendeltem kaját. Lassan kitotyogtam takaróba tekerve. Resol bekattant és elkezdett az ajtónál szaladgálni. Aztán kinyitottam az ajtót... Rashmi az ebédemmel a kezében. A levegőm is elakadt. A vállaim megremegtek, a térdem feladta a szolgálatot és összecsuklottam. Rashmi lehajolt és átölelt. 

-Eressz!- próbáltam erőtlenül menekülni... de mégis mi elől?

-Sosem foglak elengedni, ezt az egyet megígértem neked, ha süllyed a hajó ketten kitalálunk valamit, vagy ha nem akkor együtt süllyedünk.- tényleg tettünk ilyen ígéretet csak akkor minden sokkal derűsebbnek látszott .Most léket kapott a hajó, de a nap nem süllyedhet a holddal...

-Engedj el- súgtam erőtlenül. Bármennyire akarnám sosem engedne el .... 

Leültünk ebédelni mint minden nap. Rohadt mód fáj a hasam. Elmentem mosdóba és egészen a reggelitől kezdve minden kiszökött belőlem. Fogat mostam, de az a borzasztó savas íz benne maradt a számban. Rashmi indult, ezért meg akart csókolni csak, mint minden nap. Ma elhajoltam, undorítónak érzem magam.  A homlokomra nyomott egy csókot, még egyszer megölelt és elment, mint minden nap...

Estig olvastam meg kimentem a teraszra Zsemléékkel. Rashmi sütit hozott a kedvenc cukrászdánkból. Meggyes rétes ez a legjobb. 

A fáradtság gyorsan elért Rashmi mellett. Egymás karjaiba fonódva aludtunk el.

Az ölelése védelmező, kedves és megértő. Ez mind Rashmi ... Az én napom!

(407szó)