Ki vagy igazán?

23

Június 9

Miss Flora egy  zsömle színű patkánnyal állított be. Nem értem miért. Elmagyarázta, hogy Zsemle egy jól képzett terápiás patkány, és hogy nekem sokat segítene az állapotomon.

Emellett Ted elköltözött és esedezett a bocsánatomért... Megbocsájtani megtudom, de elfelejteni nem...

Elmagyarázta ,hogy Zsemlének sok figyelem kell és hogyha megszoktuk egymást akkor elhoz egy másikat is Zsemle mellé.

A patkányoktól mindig is irtóztam, de ez valami más volt. Mint Resol ő is szinte ilyen nap szerű kisugárzása van.

Rashmi minden nap hozott enni és mindig csináltunk együtt valamit. Ma kimegyünk az udvarra. Napok óta ki sem merészkedtem. Ha hallok egy kocsit, mintha megint újra élnem az eseteket. Újra és újra.

-Megérkeztem- tette le az ételes dobozt Rashmi, az én napom.
-Ma mi a menü?- császkáltam ki a szobámból. Zsemle és Resol a nyomomba ügettek. Csodák csodájára legjobb haverok lettek. Persze megvoltak a kis harcok, de semmi komoly.
-Mit keres itt egy patkány?- sikoltott Rashmi. Fáradtan odacsoszogtam, meg öleltem és megpusziltam az arcát. A vállára hajtva a fejem  elnyöszörögtem neki.
-Zsemle egy terápiás patkány. Miss Flora adta.
Le nyújtottam a kezem és Zsemle felmászott.

-Mindegy, csináltam csípős csirkét, meg sült tésztát. - rakta be a mikróba.
-Imádlak.- öleltem meg megint amire Zsemle leugrott Resol mellé.

Evés közben a tv-ben szólt valami sorozat és Rashmi a napjáról beszélt. Egyikre sem tudtam figyelni, a gondolataim másfele jártak.
"Mi lett volna, ha hallgatok a gyilkosra és nem megyek haza aznap?"

-Nem is figyelsz.-állapította meg Rashmi.
-Sajnálom.
-Sok mindenen mentél keresztül ,érthető.
-De ez nem mentség az alól hogy nem figyelek rád.
-Akkor mostantól figyelj. - közelhúzott magához és megcsókolt. A kezem a nyakát simította. Lassú volt, de egyszerűen minden benne volt. A türelme felém, az óriási szerelmünk és a sajnálat. Több volt ez minden szónál.

Elengedtük egymást. Rashmi berakta az edényeket a mosogatóba aztán kimentünk az udvarra.  Az a kellemes csend  vett körül minket. Még a tücsök ciripelését is lehetett hallani.

Rashminak el kellett mennie a délutáni turnus miatt.

Egészen naplementéig kint maradtam. Minden olyan szép.

Már a hold is feljött mikor Rashmi hazaért. Kijött hozzám a kertbe és leült mellém. Magához húzott. Kellemes. Így is hogy lement a nap, mellettem ült a sajátom. Ez a nap a lelkemet melegítette.

Este Resol nyávogására keltem. Éhes volt. Megetettem, meg még Zsemlét is. Még egy keveset szaladgáltak aztán elkapta őket az álom. Engem kikerült. Az eget kell néznem , ezt éreztem. Tehát így is tettem

A csillagok... a hold, ami a nap által van megvilágítva... a pár felhő.... Lassan átalakult egy ködös szürkeséggé. Semmi, de semmi sem látszott.

A köd hűvös volt de jól esett. Mintha semmi sem számítana mentem ki pizsamába, mezítláb. A már sáros udvarra. A tücskök megállíthatatlanul versengtek ki a hangosabb. Egy ismerős hang is megjelent.

-Madu, te mit csinálsz itt?-hallom az aggodalmat a hangjában
-Nem szép?
-Gyere be kérlek.-egymás mellet beszéltünk el.
-Olyan jó hűvös-mentem közelebb hozzá.
-Tusolj le, gyere.-megfogott és felhúzott a fürdőszobába.

-Mi  ütött beléd, hogy éjnek éjjelén kimész a hidegbe pizsamába?-aggódik
-Szép volt az ég.-  megölelt.
-Ne ilyessz meg kérlek még egyszer.
-Rendben.

Csinált nekem forrócsokit és utána el is aludtunk.

Mit tettem, hogy megérdemeljem a napomat? Hisz én csak egy hold vagyok...

(485szó)