I Think They Know (StylesTriplets x Louis)

14

Louis Edward kezét fogva nézett fel az égre, amin számtalan csillag volt tisztán látható. Már teljesen be volt sötétedve, de mind úgy gondolták, hogy jót tenne Edward-nak a mai nap után egy kis séta, főleg kettesben Louis-val.  Messzebb lehetett hallani az emberek zaját, de Louis direkt erre a csendesebb, fákkal borított részre hozta el Edward-ot.

- Az esték nyáron mindig annyira megnyugtatóak.- mondta Louis, ahogyan ismét Edward felé fordította a tekintetét.

- Szerintem is. Télen hamar sötétedik, hideg van, semmi otthonos nincs benne.- felelte a göndör. 

- És hogy érzed most magad? Minden oké?- szorította meg Louis a kezét, ahogyan lekanyarodtak egy kis ösvényen. Edward-nak nagyon tetszett, ahogy a hatalmas fák körbe vették őket. 

- Jobban, Louis.- sóhajtotta Edward- Csak féltem, hogy mi lesz, ha megtudod, hogy gyógyszereket szedek.- mondta végre ki teljesen nyíltan. Louis összevont szemöldökkel nézett a férfire.

- Mi lenne?- kérdezte komolyan Louis- Eddie, ez az égvilágon semmit sem változtat azon, amit eddig gondoltam rólad. 

- Csak ki tudna így mellettem maradni?

- Én tudok maradni.- vágta rá habozás nélkül a kékszemű, és mivel Louis Edward bal oldalán volt, így Edward jobb vállához hajtotta a fejét, hogy próbálja elrejteni mosolyát. Louis halkan felnevetett- Edward, kérlek. Én maradni fogok, nem fogok lelépni. Tudom, hogy ezt hiszed, de nem.- komolyodott ismét meg- Tudom, hogy azt hiszed mindenki átlát rajtad, mert te magad is keresztül nézel mindenen, minden csodán, ami te vagy. Én látlak téged, Edward. Ezt tartsd észben. 

Edward megállította Louis-t a kis ösvényen, majd hamar magához ölelte. Karjait köré fonta, állát a feje tetején megtámasztotta. Louis közel bújt hozzá, annyira közel, amennyire csak tudott, hogy ezzel is éreztesse, ő mindig itt lesz Edward-nak.
A levegő még mindig fülledt volt, ők pedig késő éjjelig maradtak kint a fák között. Louis szedett pár virágot, majd Edward-ot leültette egy farönkre és telerakta velük a haját. Edward göndör tincseiben tökéletesen mutattak a színes növények, Louis pedig gondoskodott arról, hogy ne is essenek le. Ezután le is fotózta így Edward-ot, aki a kép közben elnevette magát, így az kissé homályos lett, de Louis-nak nagyon tetszett.

A hazafele úton Edward-nak már sokkal jobb kedve volt, Louis pedig ezt örömmel vette tudomásul. Taylor írt neki, hogy a többieknek azt mondták, hogy régi barátaival találkozott és náluk alszik, így ez a kérdés is le volt tudva. Louis persze már készült a többieknek is elmondani ezt az egészet, de először ezt a dolgot még mindenképpen rendeznie kellett Edward-dal.

- Megjött Louis és a hercegnőnk.- nézett Harry Edward-ra a másodikként említett névkor. Edward faarccal, még Louis nevetve nézett Harry-re, majd mindketten beléptek a házba.

- Vicces vagy, Harold. Csak nehogy valaki belelökjön a medencébe majd.- Harry csak mosolyogva megvonta a vállát, Louis ekkor pedig már Marcel mellett volt a kanapén, és hamar odabújt hozzá. Örült, hogy itt tölti az éjszakát, és eléggé izgatott is volt. 

- Lou, édes.- lépett oda hozzá Edward, miután lekevert egy tarkót Harry-nek a folyamatos piszkálódás miatt. Leguggolt Louis elé- Velünk akarsz aludni, vagy külön szobát szeretnél?- Louis felvonta a szemöldökét erre a kérdésre.

- Ezt most komolyan gondoltad?- húzódott közelebb Marcel-hoz, aki köré fonta karjait- A kanapén akarok, nem? Srácok, én ma így is úgy is a ti ágyatokban alszok.- szögezte le, Edward pedig féloldalasan elmosolyodott ezekre a szavakra.

- Mit hallok?- érkezett meg Harry is a konyhából, majd átlépte a kanapé háttámláját, és abból az irányból ült le a párnára- Louis ma este az ágyunkban? Ugye nem álmodom?- kacsintott a fiúra, Louis pedig felkuncogott. Marcel keze eközben már Louis derekán volt, ugyanis úgy tett, mintha a TV-t figyelné, de közben nagyon is a beszélgetést hallgatta.