I Think They Know (StylesTriplets x Louis)

04

Louis sosem volt az az elkésős fajta.

Mindig figyelt arra, hogy időben legyen, de ma valahogy hát.. nem volt szerencséje. A többiekkel még délelőtt megbeszélték, hogy hogy délután lenéznek a tóhoz, hiszen talán még melegebb volt, mint tegnap. Szóval mindannyian szedelőzködni kezdtek már akkor, egyedül Louis nem. Szívesebben maradt még inkább egy kicsit a légkondi alatt hűsölni, iszogatott, délután egykor pedig- mikor a többiek már indultak- ő sehol sem tartott.

- Mi szóltunk, Lou!- intett egyet Joe, mielőtt becsukta az ajtót. Nos, ez tényleg Louis hülyeségének volt most köszönhető.

Minden fürdős cuccát gyorsan elkezdte bedobálni a strandtáskába, és már rendesen elszédült, ahogyan forgott össze-vissza a szobában a dolgokért. Naptej, törölköző, egy alsó a fürdéshez. Úgy tűnt minden meg volt, vagyis Louis ezt remélte. Feltette a fejére a napszemüvegét- ezen a ponton nem is nagyon volt értelme hordania-, majd az ajtón már sietett is ki. Bekulcsolta maga mögött a zárat, aztán elindult a sétányon lefelé, hogy utolérje a többieket. 

- Ugh!- nyögött irritáltan, ahogyan megérezte, hogy a táskában valami nyomja az oldalát, így  maga elé nem is nézve kezdte el keresni, hogy mi is lehet az. Louis ismét csak nem gondolkodott valami ésszerűen, így olyan szépen neki ment valakinek, mintha annak úgy kellett volna történnie. 

Ez alkalommal a földön landolt, és már annyira nem érdekelte az egész, hogy simán lefeküdt a betonra, még arcát a tenyerébe temette. Napszemüvege leesett fejéről  maga mellé, de Louis-t nem izgatta. Csak azt akarta valahogyan megérteni, hogy hogyan lehet ennyire szerencsétlen.

- Oops, most nem kaptalak el, kicsi.- és Louis itt pontosan tudta már, hogy vége van. 

- Fekszel még ott, vagy fel kelsz?- hallott meg egy másik hangot is, mire elvette kezeit arca elől, aztán felült a betonon. Párat pislognia kellett ahhoz, hogy felfogja mit is lát.

Harry-t egyből felismerte. Inge teljesen ki volt gombolva, illetve egy krémszínű kalap volt a fején. Ugyan olyan mosollyal nézett Louis-ra, mint tegnap, ahogyan pedig Louis a flörtölésnek elkönyvelt szavakra gondolt, inkább ki akart szaladni a világból.
Harry mellett egy hozzá nagyon hasonló srác állt, csak neki rövidebb haja volt, illetve szemüveget viselt. Rajta egy sima póló volt egy farmer párosításával, és kissé aggódva nézett Louis-ra. 
A szemüveges mellett pedig az a valaki állt, akit Louis tegnap látott Harry-vel vásárolni. Neki be volt gombolva az ingje. Ha ő is hord ingeket, akkor mégis miért volt annyira türelmetlen Harry-vel a ruhásnál? Mindenesetre ő összefont karokkal tornyosult a még mindig földön ülő Louis felé, még egyik szemöldökét felvonva nézett le rá. Ő volt az, aki nem annyira kedvesen kérdezett rá arra, hogy Louis végre fel kel-e.

- Gyere.- nyújtott neki kezet a szemüveges, mire Louis ugyan kissé zavartan, de elfogadta a segítséget és hagyta, hogy felhúzzák őt a földről. Harry félmosollyal nézett a kékszeműre, aki egy eléggé irritált pillantást küldött felé- Jól vagy?- kérdezte a rövid hajú, mire Louis leporolta magát.

- Jól, csak hol a ..?

- Tessék.- hallotta meg a hosszú hajúnak a hangját, akit hogy is hívtak? Edgard? Nem, biztosan nem ez volt.. Edward! 

Edward Louis felé nyújtotta a napszemüveget, amit Louis el is vett, ujja vége pedig Edward bőréhez ért közben. Visszatette fejére a szemüveget, aztán csendben nézett a három srácra, és esküdni mert volna, hogy ikrek. 

- Ne haragudjatok, csak.. kissé siettem.- kért végre bocsánatot pár pillanat után.

- Ugyan, angyal.- legyintett a szemüveges- Megesik mindenkivel.- küldött egy bíztató mosolyt Louis felé- Marcel vagyok.- mutatkozott be.