I Think They Know (StylesTriplets x Louis)

21

Lehet kicsit hazudtam, amikor azt mondtam, hogy rendbe teszem a dolgokat. Félig meddig igaz, de még van pár dolog hátra, és semmi sem szeretnék elárulni. Viszont arra kérlek titeket, hogy ha valamelyik rész miatt kényelmetlenül érzitek magatokat, akkor azokat nyugodtan hagyjátok ki !! Eléggé komoly és érzékeny témáról lesz szó a továbbiakban. Tudom, hogy elég boldog sztorinak indult, hasonló lett volna, mint a Srácok, nem vagyok meleg! c. könyvem, de nagyon sok minden változott azóta, mióta azt írtam. Akkor sokkal fiatalabb is voltam elmében, mint most. Sok komoly témáról szeretnék írni a boldog dolgok mellett (nyugalom, azokból is lesz benne, annyira szívtelen én sem vagyok)a továbbiakban is, remélem, hogy ez nem gond a számotokra!
Ez a könyv hihetetlenül személyes számomra, ebbe talán több problémámat is a karakterekre vetítem, valahogy az egész összeállítja így nekem a dolgokat. Nem sok erőm volt írni mostanában, mert összeszedtem valami vírust, viszont most már újul erővel vágok bele a sztorikba.
 Na, de elég itt a sok szövegből <3

A fenti zene életem értelme, csak úgy mint maga a The Wombats is. Mindenképpen hallgassátok meg pár számukat!

Jenny xx

Edward halkan sétált Taylor mellett visszafele a tótól. Taylor persze nem bírta nem észre venni, hogy Edward-ot még mindig zavarja valami. Valami, ami akkora nagy titok lehetett, hogy senki más nem tudta. Taylor nem kérdezett rá, hiszen még csak véletlenül sem akart valami olyan sebet felszakítani, ami lehet még teljesen be sem gyógyult. De Edward szörnyen nézett ki. Mint aki minden egyes percben a sírás szélén állt, és Taylor rettentően el volt keseredve, hogy nem tudta miért. Azt hitte mindent elmondott neki, és fogalma sem volt róla, hogy mi lehetett az az egy valami, ami annyira érzékeny téma volt Edward-nál, hogy nem mondta el. A barátok? De hiszen sok barátja volt, és minddel jól meg volt, mesélte, hogy mennyit játszottak együtt. A családról is mindent elmondott.. akkor meg? Mi lehetett az az egy tüske a szívében, amit nem sikerült kihúznia onnan?

Taylor kicsit habozott, majd Edward kezéért nyúlt és megszorította azt. Rengeteg tanácsot adott neki, hogy hogyan segítsen magán akkor, mikor rohamja van, viszont Taylor akkor is úgy érezte, hogy valami olyan van még a háttérben, amin egyszerűen képtelen segíteni. Edward nem árulta el, ő pedig nem akarta erőltetni, de most már szinte ő is a sírás szélén állt, ahogyan Edward arckifejezését látta. 

***

Marcel már éppen kellő időt ült a kávézóban ahhoz, hogy eldöntse most már végre hazamegy. Hiányzott neki Harry és Louis, Edward is. Habár az utóbbiban nem volt biztos, hogy otthon találja. Mindenesetre eldöntötte, hogy visszamegy, mert egyedül nem bír megbírkózni az érzéseivel. Beszélni akart Harry-vel. Tudta, hogy le fogja rázni a válláról az összes elnyomva tartott érzését, ha Marcel szóba hozza azokat, de biztos volt benne, hogy még később is ott csengenének a fülében a szavak, amiket Marcel támaszként mond majd neki. 
Felkelt a helyéről, majd eléggé halkan ugyan, de elköszönt. Lehajtott fejjel lépett ki a kávézó ajtaján, ezért mikor nekiment valakinek, megtorpant. 

- Bocsánat. - hagyta, hogy a férfi jöjjön be először, majd csak utána ment ki. A férfi nem mondott semmit, csak kikerülte Marcel-t, aki utána nézett. Szíve nagyot dobbant, ahogyan az ismerős ingre tévedt a tekintete. Ugyanaz a frizura, talán egy kicsit hosszabb haj. Marcel megdörzsölte az arcát, mintha csak képzelődne, de amikor újra elvette kezeit arca elől, a férfi még mindig ott állt, a pultnál rendelt valamit. Marcel csak oldalról látta az arcát, de ez éppen elég volt ahhoz, hogy olyan gyorsan eltűnjön onnan, amennyire csak lehetett. 

A farmerjába süllyesztette kezeit, és úgy sétált hazafele. Az eget bámulta, azt kívánta, hogy bárcsak máshol lenne. Máshol lenne Louis-val, Harry-vel, és Edward-dal. Marcel magát gyűlölte a legjobban most az egész világon, mert úgy érezte, hogy miatta esett szét minden. Igyekezett ezeket a gondolatokat most már jócskán visszafojtani, de azok sötét árnyakhoz hasonlóan ott vártak az elméje eldugott szegletében, hogy újra a frászt hozhassák rá. 
Mikor meglátta a házukat, pár pillanatra megtorpant, mintha idegen helyen lenne. Vajon Edward otthon van már? Harry és Louis együtt maradtak? Vagy Harry is otthagyta őt? Nagyon reméli, hogy nem. 
Az utolsó pár métert már futólépésben tette meg, ahogyan pedig elért a házhoz, hamar meglátta a hintaágyban lévő két személyt. Karjait összefonta maga előtt, ahogyan ismét lassan közeledve elért hozzájuk. Louis volt az első, aki észbe kapott, és pillanatok alatt pattant fel Harry mellől, majd Marcel-hez sietett. Először megállt előtte, nem volt benne biztos, hogy most mit kellene csinálnia. Marcel aligha nézett rá, mint aki félt tőle.