I Think They Know (StylesTriplets x Louis)

06

Izgatottság.

Louis ezzel tudta volna a legjobban jellemezni azt, amit a korai esti órákban érzett. Várt, hogy érkezzen egy üzenet vagy egy hívás, ugyanis ő nem mert elsőként lépni. Azt sem tudta mit kellene mondania. Meg van-e már, hogy hova mennek holnap? Egyébként is, a többieknek kellene szólnia erről? Végülis miért tartaná titokban? Talán nem is erről volt szó teljesen, Louis inkább csak.. meg volt lepődve a helyzet miatt. Ameddig pedig nem fordultak kicsit komolyabbra a dolgok, addig szóba sem akarta hozni őket senkinek. Ha pedig megbizonyosodik arról, hogy az ikrek esetleg tényleg szeretnének valami komolyat, akkor elsőként tuti Taylor-t avatja be. 

- Na, ki akar belevágni az éjszakába?- jött le a lépcsőn Zayn lelkesen.

- Még csak hat óra lesz, milyen éjszakába?- kérdezte Joe az órára nézve, mire Zayn csak legyintett.

- Ameddig én ma kint maradok, az belefut az éjjelbe.- felelte, Joe pedig szórakozottan megrázta a fejét.

- Veled tartok.- biccentett- Tay édesem, te jössz?- fordult barátnője felé, akitől nem is kellett kétszer kérdezni. 

- Jó, Niall is jön, csak még van egy kis dolga a mellékhelységben.- mondta Zayn a lehető legszebben- Lou, téged meg semmi pénzért nem hagynálak itthon, szóval..- Louis elmosolyodott Zayn kijelentésére. Lehet tényleg erre lenne most szüksége ahelyett, hogy az ikrek miatt stresszel. Viszi magával a telefonját, szóval meg fogja kapni, ha üzennek vagy hívják.

Így került hát legjobb barátaival a nyüzsgős részére a nyaralóövezetnek. Hamar találtak egy jó kis falatozót, ahol egy órát töltöttek. Aztán úgy döntöttek körbe néznek azon részen, ahol mindenféle programok voltak, amiket hasonlónak kellett elképzelni, mint egy vidámparkban vannak. Nyereményjátékok, ügyességi játékok és még egy óriáskerék is volt.  Az utóbbira mindenképpen fel akartak ülni, de ez nem volt a tökéletes alkalom, plusz Niall és a tériszonya nem nagyon támogatta az ötletet. 

Inkább csak hagyták maguknak, hogy elkallódjanak a tömegben, a programokat figyelve. Louis hamar egyedül találta magát a sok ember között, de élvezett mindent. A tér ki lett világítva, ahogyan lement a nap, Louis pedig nem győzött gyönyörködni benne. Oda meg vissza volt mindenért, ahogyan pedig megakadt valakin a szeme, hirtelen még a levegőt is visszatartotta pár pillanatra. Körülnézett, de sehol nem látta barátait, így gyorsan odasietett az ismerős alakhoz hátulról, majd lábujjhegyre állva a szemei elé tette a kezét. 

- Most valaki ki akar rabolni a tömeg közepén? Egy eléggé gyerekes módon?- kérdezte, mire Louis felnevetett- Jó, azt hiszem ismerem ezt a nevetést.- vette el Louis kezeit a szemei elől, majd felé fordult-  Szép estét, angyal.

- Szia, Marcy!- becézte őt Louis, ha már Marcel is ezt csinálta.

- Pont jó, hogy így megtaláltál.- mosolyodott el, és nem is tudta volna elmondani, hogy mennyire örült, amiért Louis odajött hozzá. Ez egy kicsit reményt adott neki, hogy esetleg kedvelheti őt- Holnap egykor találkozunk a ruhás részleg mellett.- mondta, mire Louis felvonta a szemöldökét.

- És utána?- kérdezte, mire Marcel megnyalta ajkait.

- Onnantól meglepetés.- kacsintott rá, Louis pedig kissé elpirult.

- Viszek pénzt, belőletek nem nézek ki semmi jót.- felelte játékosan, még Marcel nyöszörgött egyet.

- Lou, tudod jól, hogy úgy sem hagyunk fizetni.- nézett a srácra- Hidd el, van elég pénzünk. És most végre egy olyan alkalommal tudjuk elkölteni, ami eseményt már mind a hárman nagyon várunk.

Mind a hárman nagyon várják?

- Ó, hát.. köszönöm.- mondta végül, még egyik lábát a másik mögé téve ácsorgott Marcel előtt, kimondottan zavartan.