I Think They Know (StylesTriplets x Louis)

08

Edward pont Louis ülése mögött ült, így pedig előre tudott nyúlni Louis-hoz, tenyereit a vállaira simította. Ujjai végével gyakran ért Louis nyakához, az óvatos kis érintéseket pedig a kékszemű nagyon is élvezte.

- Ide már a nyaralásom kezdete óta terveztem, hogy el akarok jönni!- mondta Louis izgatottan, ahogyan leparkoltak az étterem előtt.

- Nos, ennek örülünk, ezek szerint jó helyet választottunk.- lelkesedett Marcel, hiszen nem kis agyalás volt a mai program kitalálása mögött.

Hangulatos kis helyről volt szó, nem túl cicomás, de éppen eléggé elegáns. Louis pedig teljesen le volt nyűgözve, hogy az ikreket mennyien ismerik és hát kedvelik is. Mondjuk úgy tűnt Edward-tól kicsit tartanak, amit Louis nem értett, hiszen a göndörnek egész nap kiskutya szemei voltak, ahogyan a kékszeműre pillantott. Kivéve amikor flörtölt. Mert amikor Edward flörtölt, Louis úgy érezte, hogy csupán a tekintetével falja fel őt. És mit ne mondjak, ez bizony vacsora közben is sokszor megtörtént. 

Louis-nak kérdéses sem volt, hogy Edward flörtöl a legtöbbet. Harry-nek egy-egy megnyilvánulása is elkönyvelhető flörtnek, még Marcel inkább udvarias, de azért őt sem kell félteni. És hát Louis még nem ismerte a másik énét. Harry sokkal nyitottabb volt, egyszerűen imádott magáról beszélni. Edward pedig még mindig egy rejtély volt, és Louis határozottan észre vette, hogy nehezére esik neki megnyílni, de semmi baj nem volt. Louis szerette volna, ha kényelmesen érzik magukat az ikrek vele, és ez fordítva is így volt.

- Valami eszméletlen volt ez a nap.- mosolygott Louis, amikor már a kocsiban ültek.

- Akkor esetleg szeretnéd valamikor megismételni?- kérdezte Harry reménykedve, Louis-nak ez pedig nem is volt kérdés.

- Minél előbb.- bólintott. Az a mosoly pedig az arcán.. 

Louis tudta, hogy Harry festő, de azt még nem, hogy ma éjjel őt fogja lefesteni.

- Valamikor hozzánk is eljöhetnél, megmutatnánk a házat.- szólt Marcel, aki most a kormánynál ült.

- De akkor, mikor én is otthon vagyok. Jövőhéttől dolgozom.- mondta Edward, ezzel az irodai munkájára utalva. Ő nem tudott mindig otthon lenni, mint az író Marcel és festő Harry.

- Nyugi, Eddie.- mondta Louis hátra sem fordulva- Úgy nem is lenne az igazi, ha te nem lennél ott.- Edward beharapta ajkait, hogy visszatartsa mindent eláruló mosolyát.

Nyolc óra volt, amikor Marcel leparkolt Louis-ék nyaralója előtt. Nem égett sehol sem a villany, így Louis arra jutott, hogy a többiek biztosan elmentek valahova. 
Kiszálltak a kocsiból, aztán jött az a része az estének, amitől Louis a legjobban tartott: az elköszönés.

- Holnap ráértek?- gyűjtötte Louis össze a bátorságát a kérdéshez- Mármint nem muszáj velem lennetek, csak gondoltam holnap akkor átmehetnék vagy valami.- nevetett zavartan.

- Komolyan?- lepődött meg Harry, mire Louis mosolyogva bólintott- Nem is kérdés, hogy holnap ráérünk, ahogyan az sem, hogy kimondhatatlanul örülnénk, ha holnap átjönnél.- simította meg Louis arcát. 

- Már most hiányoztok.- motyogta a kékszemű halkan, ahogyan Harry érintésébe simult. Louis bódultnak érezte magát, és nem akart kikerülni ebből az állapotból. Edward a háta mögé lépett, majd Louis-t a mellkasához húzta. Louis imádta Edward illatát, ahogyan pedig teste melegségét is érezte, biztonságérzete volt.

- Te is nekünk, édes.- Edward bátorkodott egy puszit nyomni Louis fejére, még kezei a srác csípőjén pihentek.

- Holnap délelőtt tizenegykor valamelyikünk felvesz itt, okés?- nézett a kék szemekbe Marcel, mire Louis bólintott egyet- Nem kéne szólnod majd a barátaidnak, hogy tudják hol vagy?