I Think They Know (StylesTriplets x Louis)

10

Nem túl korai ez? 
Nem sietem el a dolgokat?
Mi van, ha most emiatt rossz irányba fog megváltozni valami? 

Ezek a gondolatok jártak Louis fejében, amikor elhajolva Edward-tól ismét a szemébe nézett. Most olyan hevesen érzett mindent, és ez nagyon tetszett neki. Képes lett volna örökre így maradni, de egy halk kuncogás megtörte a varázst.

- Megrendeltük a kaját.- mondta Harry, arcán egy vigyorral, miközben testvérére és Louis-ra nézett- Látom ti sem unatkoztatok. - Louis teljesen elvörösödött, majd visszaült Edward mellé a kanapéra. Edward félmollyal az arcán nézte a srácot, mert hát hármuk közül ő csókolta meg ezt az angyalt először. Ezzel azért szívesen dicsekedne.

- Valaki féltékeny?- nézett ezúttal Harry-re Edward, mire a fiatalabb megforgatta a szemét.

- Álmodozz.- ült le Louis mellé, kezét egyből Louis combjára simítva. Marcel Edward mellett foglalt helyet.

- A barátaid tudják, hogy hol vagy? - kérdezte Marcel.

- Ugyan, nem vagyok már gyerek. - legyintett a kékszemű, Harry pedig várakozva nézett rá. Louis nemtetszően felnyögött, aztán elővette a telefonját és írt gyorsan egy üzenetet- Oké, írtam Taylor-nak, hogy még mindig veletek vagyok.

- Szóval ő tudja, hogy idejöttél?- nézte a telefont Edward.

- Csak ő tudja.- javította ki Louis, Harry pedig szórakozottan nézett rá pár pillanatig, majd lejjebb csúszott a kanapén, fejét a háttámlára téve.

- Akkor én szívesen megismerném Taylor-t.- mondta elgondolkodva- Szeretném legalább az egyik barátját ismerni a választottunknak. - Louis törökülésbe húzta fel a lábait, és csak hümmögött egyet. Harry ismét játékosan elmosolyodott, majd ismét feljebb ült, és Louis arcához hajolt. Pár centi volt ajkaik között, Louis pedig nem enyhén megszeppent. Oldala Edward-nak nyomódott, a férfi keze pedig Louis belső combjára tévedt, miközben csak természetesen beszélgetett Marcel-lal. 

- Persze, bemutatlak neki.- felelte Louis mocorogva a kanapén, mire Edward ejtett egy kis szorítást a combján, hogy ne fészkelődjön.

- Imádom ezt az időszakát egy kapcsolatnak.- mondta Harry, Louis pedig ezúttal mozdulatlanul nézett rá- Amikor még a legkisebb érintésekre és a legártatlanabb szavakra is zavarba jön a másik. - simította kezét Louis arcára, Louis pedig nagyot nyelt.

- Ezek szerint tényleg te flörtölsz a legtöbbet.- Harry halkan felnevetett.

- Reméltem, hogy észreveszed, kicsi.- simította meg a puha bőrt, még Louis a tenyerébe döntötte a fejét- Szeretnék neked mutatni valamit. - mondta a szavakat Harry szinte Louis ajkaira, mire a srác csak bólintott párat- Elrabolom kicsit Louis-t.- seperte le egyszerűen testvére kezét Louis lábáról, mire Edward küldött egy nem túl kedves nézést Harry felé- Eddie!- lépett oda eléje Harry, majd ezúttal Edward arcát fogta kezei közé- Te már megcsókoltad őt, én is akarok neki egy emléket adni ma este.- nyomott egy csókot testvére homlokára, aki elhúzta a száját, és nem panaszkodott többet. Harry Louis derekára csúsztatta a kezét, majd a lépcső felé kezdte vezetni- Erre gyere, kicsi.

Harry egy olyan szobához vitte Louis-t, amit Edward nem mutatott meg neki. Ahogy pedig a kékszemű meglátta az ajtón az elkenődött festéket, egyből rájött, hogy ez milyen helység lehet.  És nem is tévedett.
Elnyílt a szája, ahogyan körülnézett a műteremben. A gyönyörű festményeke a falakon, a fólia a földön, a rengeteg festék és festékes tál, az ecsetek. A lámpák megvilágításában még szebb volt minden.

- Ne haragudj a rendetlenség miatt, de a káoszban jobban megy az alkotás.- Louis halkan felkuncogott Harry szavaira.

- Nekem tetszik. Illik hozzád.- fordult Harry felé- Kissé szétszórt, de kellemes a szemnek.- mondta, mire Harry felvonta a szemöldökét.