I Think They Know (StylesTriplets x Louis)

23

- Te nem vetted észre? - kérdezte Louis, mikor Edward és Marcel már felment, hogy elkezdjen készülődni a lefekvéshez. Harry zavarodottan ácsorgott a hangulatvilágítás gyenge fényében, Louis pedig aggódva nézett rá.

- Mit, Lou? - kérdezett vissza, mire Louis azt sem tudta hirtelen, hogy hogyan kellene ezt elmagyaráznia. 

- Hogy Edward nem néz a tükörbe. Vagy félve néz a tükörbe, főleg akkor, mikor nincs rajta ruha. - Louis gyorsan mondta a szavakat, mintha kevés ideje lett volna. - Szerinted ez miért van? Szerinted fél valamitől? - halkan kérdezte, még csak véletlenül sem akarta, hogy felhallatszódjon. 

- Nem tudom. - rázta meg a fejét. - Edward.. - gondolkodott erősen Harry. - Azt hiszem a tizenötödik születésnapja óta nem néz tükörbe, ha ennek van egyáltalán értelme. Nem tudom, komolyan mintha tényleg félne vagy nem tudom. - Harry ekkor már komolyan megijedt. - Louis, szerinted..

- Nem tudom, Harry.  - most Louis felelte ezt. - Mióta tizenötéves, azóta nem szeret a tükörbe nézni? - tördelte ujjait Louis talán kicsit erőszakosan, Harry pedig kínjában világgá tudott volna már ezen a ponton menni.

- Szerinted.. - mondta ismét Harry, de nem folytatta. Nem akarta folytatni. Louis megrázta a fejét.

- Ne beszéljünk ma többet erről. Neked is és nekem is pihennünk kell, menjünk fel inkább hozzájuk, oké? - Harry egyből helyeselte ezt az ötletet. Holnap egy új nap van, semmi sincs veszve. 

Odafent Louis hamar Marcel és Edward közé feküdt, Marcel pedig egyből közelebb húzta magához. Harry Edward mellé feküdt le, Edward erre egyből odabújt hozzá. Harry átkarolta őt, és a hátát simogatta, még nem érezte, hogy Edward nyugodtan, kiegyensúlyozottan veszi a levegőt. Arcát a kusza tincsek közé temette, és igyekezett még csak nem is gondolni arra, amit Louis mondott. Tudta, hogy előbb-utóbb szembe kell néznie vele, de abba bele sem akart gondolni, hogy mi van, ha Edward komolyan keresztülment a kimondhatatlanon. Harry erre a gondolatra megszorította testvérét. Nem, az nem lehet. Nem és kész.

- Nagyon szeretlek titeket. - suttogta, mielőtt még ő is lehunyta a szemét, hogy megpróbálja kipihenni az elmúlt napok fáradalmait. Volt is mit. 

***

Biztosan mindenkinek szüksége volt már egy kis nyugira.

- Oké, de most akkor.. ti ketten nem ugyanazok a személyek vagytok. Neked hosszabb a hajad, oké, észben van. - magyarázott Zayn talán sokkal inkább magának. Louis szórakozott mosollyal az arcán figyelte mindezt, még Edward kissé kínosan, Harry pedig vigyorogva állt Zayn előtt. Marcel-t meg lehetett különböztetni Zayn állítása szerint, így ő csak csendben mosolygott, esetleg néha-néha Niall-lel csevegett, aki nem értette, hogy hogyan nem lehet megkülönböztetni a két ikret.

- Zayn, köszi szépen, hogy már most elijeszted őket. - rázta meg Louis a fejét, Taylor pedig nevetve nézett Zayn-re, aki szúrós szemmel pillantott felé.

- Ez történetesen nem igaz, csak nem szeretném összekeverni Edward-ot és Harry-t. - mutatott név szerint az ikrekre. Louis megköszörülte a torkát. - Fordítva? Na, baszki.. - vakargatta a tarkóját, erre pedig már Edward is felnevetett. Louis erre felvillanyozódott. Edward-on sokkal jobban meglátszottak a történésen, mint Harry-n és most jó volt kicsit látni, hogy jobb kedve van. Louis állát Edward vállára tette, majd összekulcsolta ujjaikat.

- Eskü normális. Néha. - mondta halkan, még Zayn most már a tényleges Harry-vel beszélgetett.

- Ugyan, nekem szimpatikus. - kuncogott a göndör. - Köszönöm, hogy bemutattál nekik, Lou. - mosolyogott lágyan a kékszeműre, Louis pedig ott és akkor képes lett volna elolvadni. Szorosan Edward-hoz simult, mélyet szippantott a megnyugtató illataromából, ami körbe lengte őt.